4.2. Direkt források

A direkt információforrásokban közvetlenül (áttét nélkül) találhatjuk meg a minket érdeklő információkat, bár segítségükkel is eljuthatunk további hasznos forrásokhoz. Ugyanúgy, ahogyan szükségünk van olyan műfajokra, amelyek a források közti eligazodást segítik, szükségünk lehet olyanokra is, amelyek az információk közt segítenek válogatni. Ezért a direkt források közt is két alapvető típust különböztetünk meg: az elsődleges és a másodlagos forrásokat. Köztük a bennük lévő információ eredetiségében, letisztázottságában van.

Itt most nem térünk ki a direkt források minden műfajára. Minden tudománynak megvannak a maga elterjedt és helyenként sajátos műfajai. Inkább a pedagógiában használatos műfajokat fogjuk érinteni, így nem lesz szó általános lexikonokról, példatárakról, határozókönyvekről, térképekről … Az egyes műfajok konkrét képviselői közül is csak a legjellemzőbbeket, legelterjedtebbeket fogjuk megemlíteni. Több művet és azok pontos azonosító adatait és jellemzőit az elektronikus változatban adjuk meg mellékletként (ahogy ezt az intézmények és az indirekt források esetében is tettük). Ott és a szakkönyvtárakban ki-ki válogathat érdeklődési körének megfelelően. i

4.2.1. Másodlagos források, kézikönyvek

A másodlagos források azok, amelyek az elsődleges forrásokból összegyűjtött, összerendezett, letisztázott, legalapvetőbb információkat nyújtják.

A másodlagos források alapvetően két célt szolgálnak. Ha gyorsan, általában szeretnénk megtudni egy témáról a legfontosabb, leglényegesebb, általánosan elfogadott, letisztázott adatokat, elméleteket, akkor ebben segítenek. Például, ha szeretnénk megtudni, hogy Comenius munkásságának milyen magyar vonatkozásai vannak, vagy mit értünk konstruktivizmus alatt, a magyar középiskolások hány százaléka funkcionális analfabéta, mire kell figyelni egy csoportmunka megszervezésekor, milyen iskolaválasztási lehetőségei vannak egy borsodi, rajzban tehetséges gyermeknek … A másodlagos források másik felhasználási módja az, amikor egy kutatás kezdete előtt tájékozódni kell a témáról, annak legjelentősebb eredményeiről, résztémáiról. (Egy területtel már régebben foglalkozó szakembereknek a határterületekkel kapcsolatban lehet szükségük erre a funkcióra.) A kézikönyvek ebben az esetben segítenek abban, hogy átlássuk a téma belső logikáját, kapcsolódási pontjait, megismerjük a jelentős kutatóhelyeket, szakembereket, szakkifejezéseket. Ezen tudás birtokában szakszerűbben és hatékonyan tudunk elsődleges forrásokat keresni, a forrásokat kiválogatni és a bennük lévő információkat értelmezni, elemezni. A kézikönyvekben található irodalomjegyzékek, ajánlott irodalmak jó kiindulópontjai a szakirodalom felkutatásának és a témában való mélyebb tájékozódás kiindulópontjai is lehetnek.

A másodlagos forrásokat gyakran nevezzük összefoglalóan kézikönyveknek. Mivel ezek az információforrások általában könyv formájában jelentek meg, elnevezésük kézikönyv lett, de ma már nem minden kézikönyv könyv. (Ugyanúgy, mint ahogyan ma már a könyvtárakban sem csak könyvek vannak.) Így például műfajilag az Online pedagógiai lexikon is kézikönyv.

A kézikönyvek saját problémánkkal kapcsolatos használati értékét jelentősen befolyásolja lezárásának időpontja. Figyelem a források címében megjelölt műfaj, nem feltétlen felel meg a valós műfajnak! Így használat előtt ezekről mindig tájékozódjunk!

A másodlagos források közt is megkülönböztethetünk az információk mélysége, összetettsége mentén két csoportot a segédkönyveket és az összefoglaló műveket. i

A segédkönyvek elsősorban a gyors, adatszerű tájékozódás eszközei. A pedagógián belül a következők a jellemző műfajai:

· Szaklexikon: A címében is megjelölt szakterület betűrendben kereshető fogalmainak, neveinek tömör, szakszerű magyarázatait tartalmazza. A betűrendes elrendezés következtében a szakterület mélyebb összefüggéseinek feltárására nem alkalmas (még az utalók ellenére sem). Pedagógiai lexikon címmel hazánkban több korszakban jelent meg szaklexikon. A legutolsó 1997-ben, melynek elektronikus változata is van. A legutolsó kiadás magas színvonalát és használati értékét növeli, hogy megadja a szócikkek szerzőinek nevét és a további ajánlott irodalmat. Az Online Pedagógiai Lexikon– kihasználva a hordozó lehetőségeit – nemcsak a címszavak szerinti keresést teszi lehetővé, hanem a szócikkek szövegében is keres. Ezzel sokoldalúbb felhasználást tesz lehetővé.                                                             
A hazai szaklexikonok közt a pedagógiával foglalkozók számára különösen hasznosak még a gyógypedagógiai, pszichológiai lexikonok, életrajzi lexikonok is. .

· Ki kicsoda: Egy különleges lexikonfajta, mely kizárólag élő személyek életrajzi adatait tartalmazza. Nem keverendő össze az életrajzi lexikonnal, mely kizárólag lezárt életművű személyek kaphatnak címszót. Jelentős különbség még, hogy míg az életrajzi lexikon szócikkeit szakemberek írják, addig a ki kicsodában az adatok közvetlenül a bemutatott személytől származnak. Hazánkban a legújabb pedagógiai lexikon negyedik köteteként jelent meg a legfrissebb országos pedagógiai ki kicsoda.

· Szakszótár: Az egynyelvű változatok a szakterület fogalmainak rövid értelmezését adják. Ez a műfaj különösen német nyelvterületen elterjedt a pedagógiában. A többnyelvű szótárak pedig az idegen nyelvű szakirodalom olvasását segítik. A szótárak egy speciális típusai a tárgyszójegyzékek, melyek készülhetnek egy intézmény, egy adatbázis számára, de készülnek az egységesítést szolgáló sok helyen használt tárgyszójegyzékek, melyek a használatot azzal is segítik, hogy megadják a más nyelvű tárgyszójegyzékek, tartalmi feltárási rendszerek által használt kifejezéseket is. Hazánkban az OPKM gondozza a Magyar Pedagógiai Tárgyszójegyzéket, melynek bizonyos részei elektronikusan is elérhetők.

· Kronológia: mint neve is mutatja, időrendi sorrendben, dátumokhoz kötötten mutatja be témájának eseményeit a címeit megadott időhatárok között. Elsősorban a neveléstörténeti kutatásokat, tájékozódást segítik. A hazai átfogó neveléstörténeti kronológiák Mészáros István nevéhez fűződnek.

· A cím- és névjegyzékek a közoktatásban és a felsőoktatásban is alapvető források. A címjegyzékek ezen a területen belül általában az iskolákat veszik számba és azok alapvető adatairól tájékoztatnak, de gyakorló pedagógusok számára nagyon hasznosak a segítő intézmények jegyzékei is. A névjegyzékek közül a legelterjedtebbek a szakértői névjegyzékek, melynek országos szintű nyilvántartását miniszteri rendelet szabályozza. A közoktatás területén több cím- és névjegyzék elérhető a Közoktatási Információs Rendszerben (KIR).

· A pályaválasztási tanácsadó vagy más néven felvételi tájékoztató a címjegyzékhez hasonló, de attól több. Nem egyszerűen a választható intézmények nevét, elérhetőségeit, alapvető adatait tartalmazza, hanem az intézmény általános bemutatását, szolgáltatásait és a felvételi követelményeket is. Ezeknek ismerjük az egy konkrét intézményre, a szűkebb területekre (városokra, megyékre) vonatkozó és az országos változatait. Lehetnek általánosak, vagyis minden intézményt tartalmazók és valamely speciális szempont alapján válógatók (iskolatípusonként, célközönség szerint …). Mivel ezek az adatok tanévről tanévre változnak, a felvételi tájékoztatók általában évente megjelenő időszaki kiadványok.

· Tankönyv- és taneszközjegyzékek: Mindkét segédlettípus az aktuális engedéllyel rendelkező és kapható eszközök listáját tartalmazza árral és rendelési adatokkal. A tankönyvjegyzéket tekinthetjük akár kurrens bibliográfiának is, de mivel nemcsak a tájékozódást, hanem a rendelést, beszerzést is segítő segédletként elterjedtebb a használata és funkcióját tekintve a taneszközjegyzékkel azonos, itt kerül említésre.
Hazánkban az országos hivatalos tankönyvjegyzéket az Oktatási Minisztérium adja ki, a taneszközjegyzéket pedig adatbázis formájában (META) az OPKM gondozza. Ezek mellett pedig nagy számban léteznek kiadói és gyártói katalógusok, melyek üzleti célú reklámkiadványok, de a konkrét taneszközökről szakmai információkat is megtudhatunk belőlük. Ezek megjelenési a tanévekhez igazodik, így általában időszaki kiadványok.

· Statisztika: A közoktatás jelenségeit, eredményeit, mennyiségi mutatóit országos és kisebb közigazgatási szinten is rendszeresen jelentetik meg az illetékes hivatalok. Az oktatásért felelős minisztérium évente adja közre iskolafokonként az oktatást jellemző statisztikai adatokat, de találhatunk kiemelt résztémákra, területekre vonatkozó statisztikai kiadványokat is. Ezek általában kurrensek, de gyakoriak az egy időszakot számokban bemutató, elemző, összehasonlító statisztikák is.

· .

Az összefoglaló művek a másodlagos információforrások másik nagy csoportja, melyek mélyebb ismeretszerzést tesznek lehetővé azáltal, hogy a szakirodalmi forrásokban megjelent, a szakterületet meghatározó tudományos elméleteket, irányzatokat, eredményeket, adatokat ... összefoglalóan, összehasonlítóan mutatnak be. A pedagógián belül a következők a jellemző műfajai:

· Enciklopédia: A címében megjelölt nagyobb tudományterület alapfogalmait, eredményeit foglalja össze a tudomány gondolkodásának megfelelő szerkezetben tematikusan és azon belül betűrendben. Magyarországon a pedagógia területén az enciklopédia nem jellemző műfaj, ezzel szemben angol nyelvterületen nagyon elterjedt, sok alapművet találhatunk.

· Szűkebb értelmemben kézikönyvnek nevezzük a nagyobb tudományterületet tömören bemutató, (nem szócikkekre, fogalmakra felbontott) összefoglaló műveket. A kézikönyvek a tudomány struktúráját, annak logikáját követik, és legtöbbször sok szerző munkájának eredménye, így szerkesztőik nevével fémjelezzük.

· Tankönyv: Az elsősorban a tanulók által használt, a tananyagot tartalmazó információforrás, ma már nem feltétlenül nyomtatott könyv. A közoktatási tankönyvek a gyakorló pedagógusok fontos információforrásai. Míg a felsőoktatásban használt tankönyvek – mivel szakemberképzésről van szó – nagyon gyakran a szakma alapvető kézikönyvei is egyben (vagy fordítva).

Szakirodalmi szemle: Egy szakirodalom legfrissebben megjelent alapvető műveinek tartalmának összefoglaló, összehasonlító bemutatása. Jellemzően a külföldi szakirodalom alapján szokás készíteni, annak érdekében, hogy a többféle nyelven megjelent, hazánkban esetenként nehezen hozzáférhető alapművek eredményei, következtetéseiről is széles körben tájékozódhasson a szakma.