Az irodalomkeresés közben hasznosnak, használhatónak vélt források még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg felhasználhatók tanulásunkhoz, kutatásunkhoz, munkánkhoz. Vagyis a megszerzett forrásokat értékelnünk, válogatnunk kell, ki kell válogatnunk a forráshalmazból a számunkra relevánsakat a zajtól (vagyis azoktól a forrásoktól, amelyek mégsem visznek minket előre a kutatásban, mégsem tartalmaznak számunkra hasznosítható információkat). Ilyen célú tevékenységet már a bibliográfiai adatok felkutatása során is végeztünk. Ezt a gyakorlatban általában rögtön a kézhezvételkor tesszük meg. Míg egész eddig többnyire csak a források címei, szerzői, kiadási évük, a katalógusokban feltűntetett tárgyszavaik, rövid annotációk, szerencsés esetben könyvismertetések segítették a legmegfelelőbb források kiválasztását, ebben a szakaszban már a forrásról közvetlenül dönthetjük el, hogy szükségünk van-e rá vagy sem. Ebben elsőként a tartalomjegyzék, a mutatók áttekintése, az előszó, a bevezetés átolvasása segít. Gyakran előfordul, hogy a mű címét máshogy értelmeztük, mint a szerző, sőt az is megesik, hogy a cím többet ígér, mint amit a mű nyújtani tud számunkra. Tehát még ebben a fázisban is van mit válogatni. De ha már ekkor el is vetjük a mű felhasználását, ne felejtsünk el belepillantani az irodalomjegyzékébe.
Sok munkától és bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat, ha irodalomjegyzékünkben egyértelműen jelezzük, hogy mely információforrásokat vetettük el, esetleg pár szóban indoklást is fűzhetünk hozzá. Semmiképpen se töröljük ki jegyzékünkből ezeknek a forrásoknak az adatait, mert így elkerülhetjük, hogy újra megörüljünk nekik, mint lehetséges „új” forrásoknak, másrészt később akár ezen munkán belül, akár mással kapcsolatban még meggondolhatjuk magunkat.