Ha a keresési stratégiánk, irodalomjegyzékünk alapján első körben feldolgozandó résztémákat, információforrásokat kiválasztottuk, akkor jöhet egy elmélyültebb munkát igénylő szakasz. A megszerzett forrásokból ki kell gyűjtenünk a céljaink megvalósításához szükséges információkat valamilyen a korábbi terveinkben már átgondolt formában, ami a lehető legkönnyebb felhasználást (vagyis elemzést, összehasonlítást, rendszerezést) és visszakeresést (vagyis a forrásrész újra kézbevételét és a hivatkozást) teszi lehetővé.
A jegyzetelés módja és témái sokfélék lehetnek attól függően, hogy mire szeretnénk felhasználni. Ritkán szükséges mindent kijegyzetelni, vagyis tömörítvényt készíteni. Tehát jegyzetelés közben már érdemes szelektálni az információk közül. Mivel teljességgel nem lehetünk biztosak abban, hogy mely információk milyen részletességgel kellhetnek majd később, az egyes gondolatok, adatok mellett mindig tűntessük fel az oldalszámot is (vagy más a művön belüli azonosítást segítő adatot). Így később, ha úgy döntünk, hogy részletesebben foglalkoznánk még azzal a résztémával, akkor könnyedén visszakereshetjük. Ezek az adatok a hivatkozások elkészítésénél is sok dupla munkától kímélnek meg. Ugyanezért azt se felejtsük el sohasem jelölni, hogy mi az, amit szó szerint, pontosan írtunk ki, és mi az, amit csak tömörítettünk. A tömörítésnél pedig ügyeljünk arra, hogy az eredeti adatok, gondolatok, összefüggések reprodukálhatók legyenek jegyzeteink alapján.
A jegyzetelés technikájának, eszközeinek kiválasztásakor többféle szempontot kell mérlegelni:
· Hiába van egy előzetesen kialakított vázlatunk, az információk gyűjtése és elemzése során ez alakulhat, változhat. A végső formába öntés előtti rendezés során ezek a változások igen jelentősek is lehetnek. Így ügyelnünk kell arra, hogy ezt a munkát megkönnyítsük magunknak. Így nagyon hasznos, ha olyan formát választunk, ami lehetővé teszi a kijegyzetelt információk újrastrukturálását, aminek segítségével az összehasonlítandó gondolatok könnyen egymás mellé helyezhetők az elemzés során.
· Jegyzeteléskor mindig jól különítsük el a forrásból származó tényeket, szerzői vélekedéseket, saját gondolatainktól, véleményünktől. Ezeket viszont valamilyen formában mindenképpen rögzítsük. A későbbi munka során hasznunkra lesznek.
Mindezekre többféle technikát is ajánl a szakirodalom. Ezekkel célszerű röviden megismerkedni, hogy saját stílusunkat kialakíthassuk akár ezek ötvözéséből.
Naplózó kivonatolás: Egy füzetbe folyamatosan jegyzeteljük ki a forrásokat. Ha követtük azt a korábbi tanácsot, hogy a művek beszerzését és kijegyzetelését a nagyobb tartalmi egységek szerint végezzük, akkor viszonylag egy helyre fognak kerülni a hasonló vonatkozású információk. De ez elég viszonylagos, hiszen a forrásaink közt is találunk olyan műveket, melyek átfogóbbak, részletesebbek, több résztémát is érintenek, azokat komplex módon dolgozzák fel. Ezt úgy hidalhatjuk át, tehetjük használhatóvá, hogy szellősen jegyzetelünk, hagyunk helyet az utalásoknak, jelöléseknek, amiket az elemzés, rendezés során teszünk, hogy átláthatóbbá tegyük, kialakítsuk az általunk alkalmazott logikát, gondolatmenetet. Ezek a jelölések sokfélék lehetnek. Használhatjuk a vázlatunk sorszámait, grafikus jeleket, aláhúzásokat, karikázásokat. Ezeket témáktól, szempontoktól, adattípusoktól függően más-más színnel is jelölhetjük.
Ennek a technikának egy változata, amikor a füzetbe nem folyamatosan jegyzetelünk, hanem csak következetesen például a bal oldalra, így közvetlenül az információk mellett, jól elkülönítve tűntethetjük fel a jegyzetelés és/vagy az elemzés, rendezés közben megfogalmazott gondolatainkat, a felismert összefüggéseket, utalásokat.
Ezt a módszert akkor érdemes választani, ha
· nem túl sok forrást kell felhasználnunk, kijegyzetelnünk,
· feltehetően nem kell jelentősen átstrukturálnunk a jegyzeteket a feldolgozáshoz,
· a témában korábbi olvasmányaink, tanulmányaink, kutatásaink miatt már járatosak vagyunk,
· van gyakorlatunk a rendszerezésben, írásban,
· a nem egy helyen leírt adatokat is képesek vagyunk átlátni,
· ha félünk attól, hogy a külön papírokra írt információkat, gondolatainkat elhagyjuk, szétszórjuk …
Előnye, hogy megmarad a feldolgozott forrás gondolati struktúrája, a gondolatok, idézetek szövegkörnyezete, kontextusa.
Cédulázás: A forrásokban talált egyes tartalmi egységeket külön lapra/cédulára jegyezzük fel. Ilyenkor gondosan ügyeljünk arra, hogy egyértelműen jelöljük minden cédulán a forrást, az egy műből származó cédulák sorrendjét. Mivel sok cédulánk lesz a gyűjtés végére, és egy forrásból általában nem egy cédulát készítünk, célszerű valamilyen egyértelmű utalással kapcsolatot teremtenünk a forrásjegyzékünkkel és nem a forrás összes azonosító adatát feltűntetni minden cédulán. Ennek a módszernek nagy előnye, hogy korlátlanul bővíthető, és a feldolgozás során akár többször is újrarendszerezhető. Ennek megvalósításához viszont ügyelnünk kell arra, hogy egy cédulára egy gondolat kerüljön, mert a rendezés során egy cédulát csak egy helyre tudunk besorolni (bár másolatok készítésre is van mód). A saját gondolatainkat, ötleteinket, eredményeinket is külön cédulákra jegyezzük fel. Kivéve, ha szorosan vonatkoznak valamely forrásban talált gondolathoz, adathoz, ilyenkor célszerűbb ott elhelyezni.
Ezt a módszert akkor érdemes választani, ha
· várhatóan a jegyzeteket jelentősen át kell strukturálnunk,
· nem szoktunk elveszni a részletekben,
· ha szükségünk van az összehasonlításhoz, elemzéshez, hogy a feldolgozandó információkat egymás mellett láthassuk,
· ha megfelelő jelölési rendszert tudtunk kidolgozni ahhoz, hogy a forrásokat és információkat egyértelműen össze tudjuk kapcsolni,
· ha a feldolgozandó források egységes gondolatmenete kevésbé fontos, mint a bennük megtalálható adatok, gondolatok.
Számítógépbe jegyzetelés: Ha a forrásainkat és a számítógépet tudjuk egy helyen használni, akkor jegyzetelhetünk közvetlen számítógépes fájlokba. Célszerű erre egy több fájlból és könyvtárból álló rendszert kialakítani, hogy könnyen megtaláljuk és rendszerezni tudjuk a szükséges információkat a felhasználás előtt. Az elektronikus jegyzetelés nagy előnye, hogy másolással könnyen duplikálhatók, mozgathatók a szövegrészek. Ilyen esetekben viszont mindig figyeljünk oda, hogy ne csak a szövegrészeket mozgassuk, hanem a hozzájuk kapcsolódó hivatkozásokat is! A struktúra kialakításakor követhetjük a naplózó kivonatolás és a cédulázás módszereit is, de akár ötvözhetjük is azokat.
Közvetlen írás: Ha kellően nagy írási gyakorlattal rendelkezünk és a témában is rendelkezünk biztos előismeretekkel, akkor a hagyományos jegyzetelést mellőzve a források olvasása, feldolgozása közben már megkezdhetjük a végleges szöveg írását. Ilyen esetben a bibliográfiát is folyamatosan a szöveggel együtt kell építeni, hogy annak segítségével pontosan tudjunk hivatkozni forrásainkra. A számítógép használatának elterjedésével nagy kísértés, hogy ezt a módszert válasszuk, mert látszólag könnyebb és gyorsabb, de sok buktatója van az írásban gyakorlatlanok számára.