Az információs problémamegoldás területéről az adatbázisokban való keresést külön is kiemeljük, hogy részletesebben tárgyalhassuk, és gyakorlati segítséget adhassunk.
5.2.1. Adatbázisban való keresés
Az elektronikus lehetőségek alkalmazása az indirekt és a direkt információforrások területén nagy előrelépésnek számítanak. Gyorsítanak és könnyítenek a kutatómunkán. Általában pontosabbá, teljesebbé is teszik azt. Magasabb szinten teszik lehetővé a kutatómunkát. Vagyis a legtöbb szempontból hatékonyabbak. Egyetlen hátránya talán az, hogy a lapozgatás eltűnésével, a célirányos keresési lehetőségekkel csökkentik a véletleneket a kutatómunkában. Ezzel szemben az adatbázisok olyan keresési szempontokat, rendezési elveket is könnyedén lehetővé tesznek, amik a hagyományos papír alapú visszakeresési rendszerekben nem érték meg az energia- és időbefektetést.
Az adatbázisok keresőfelületei adatbázis-előállítókként, adatbázis-szolgáltatókként eltérő, de vannak olyan alapelvek és funkciók, melyek ismerete minden adatbázis használatakor előnyt jelent. Sőt az interneten való keresést lehetővé tevő keresőrendszerek is, az adatbázisokéhoz hasonló keresőfelületet nyújtanak, csak kevesebb pontosító lehetőséget kínálnak fel. Így ezeknek az eszközöknek a hatékony használatában is nagy segítséget nyújtanak az adatbázis-használattal kapcsolatos általános ismeretek.
Az adatbázisokban való keresésnek alapvetően két módja lehetséges a több szakértelmet és adatbázis-ismeretet igénylő, precízebb parancssoros keresés, és az űrlapos (ablakos) keresőfelület, melyben az egyes felajánlott mezők kitöltésén keresztül tudunk keresni. Ez utóbbi sokkal elterjedtebb, sokkal felhasználóbarátabb, sokkal könnyebb használni, mert nem kell ismerni az adatbázis parancsnyelvét, de „ezért cserébe” a speciális keresések terén kevesebb lehetőséget nyújt.
A referensz (bibliográfiai) adatbázisokban (pl.: katalógusok, bibliográfiák) egy dokumentum, egy mű adatait képviselik a rekordok. A rekordok tartalmaznak minden olyan adatot a műről, amivel a feldolgozás során jellemezték. Ezek a források formai és tartalmi jellemzői, melyeket minden rekordban egységes szerkezet szerint adnak meg. Minden adattípus külön adatmezőben szerepel. Többek közt ez teszi lehetővé a jól körülhatárolt visszakeresési szempontok használatát.
Keresés során a számítógép egyesével átnézi az összes rekord adatát, és így válogatja ki a kérdésben megfogalmazott feltételeknek megfelelőket. Ennek az időigényes feladatnak a gyorsítása érdekében előre meghatároznak olyan adatmezőket, melyekben keresni lehet, így a gépnek nem kell mindent „végigolvasnia”, a keresési lehetőségeink viszont ezért cserébe szűkülnek, mert nem minden mezőben/adatcsoportban keresnek. De még mindig sokkal szélesebbek mint a legtöbb hagyományos visszakereső eszköz esetében, hiszen az adatbázis-készítők igyekeznek a legfontosabb, leggyakoribb szempontokat keresési lehetőségként nyújtani a felhasználóknak. Általában a következő visszakeresési szempontokkal találkozhatunk a keresőfelületeken: szerző, főcím, sorozatcím, cím szavai, tárgyszó, szakjelzet, megjelenés éve, dokumentumtípus, nyelv. Külön kérésre, többnyire informatikus bevonásával lehetőség van speciálisabb szempontok szerinti keresésre is, de ezekre ritkán lehet szüksége egy kutatónak.
Az adatbázisokban általában kétféleképpen tudunk keresni: kereséssel és böngészéssel. A „keresés” (search, Suche) funkció, menü választásakor direkt keresésre van lehetőségünk, vagyis konkrétan közölhetjük a géppel, hogy mely feltételeknek megfelelő rekordokat listázza ki. „Böngészés” (browse) választása esetén betekinthetünk az adatbázisban előforduló kereshető elemek listájába. A lista elemei mellett (legtöbbször) láthatjuk, hogy hány rekordban szerepel az a kifejezés. Ha valamelyik kifejezés „mögött” álló rekordokat szeretnénk megnézni, akkor arra is van mód. Tehát böngészés során nem fejből, vagy a tárgyszójegyzékből választjuk ki a keresőkifejezéseket, és szerkesztjük meg a keresőprofilunkat, mint a direkt keresés során, hanem a kereshető kifejezéseket átböngészve válogatunk.
A „keresés” funkció választásakor általában további lehetőségek közül választhatunk attól függően, hogy milyen keresési gyakorlatunk van és/vagy milyen részletesen szeretnénk megfogalmazni a keresőkérdésünket. Az egyszerű vagy más néven gyorskeresés (basic search, Einfache Suche) esetén általában egy szempontból tudjuk megfogalmazni igényeinket, például csak a szerző neve vagy csak a mű címe szerint tudunk keresni. Vagy a beírt kifejezést szemponttól függetlenül minden mezőben fogja keresni a gép. Nagy részletességgel feltáró adatbázisok esetén találkozhatunk azzal is, hogy már az egyszerű keresés során is alkalmunk van 2-3 szempont összekapcsolására. Ez a keresési lehetőség nagyon hasznos és gyors például, ha olyan konkrét művet keresünk, aminek pontosan tudjuk a címét, vagy ha egy szerző összes művet szeretnénk kilistáztatni.
Az részletesebb, körülhatároltabb keresésre az összetett vagy más néven gyakorlott, speciális, részletes keresés (advanced search, Erweiterte Suche) nyújt lehetőséget. Ha ezt választjuk, akkor egy sokmezős és több legördülő menüt is tartalmazó űrlaphoz juthatunk, ahol már általában egyszerre akár legalább hatféle szempontból szűkíthetjük vagy bővíthetjük a keresésünket. Legtöbbször csak itt jelenik meg visszakeresési szempontként a dokumentumtípus, a forrás nyelve, megjelenési éve, kiadó, sorozat, ETO-jelzet, ISBN …
A keresési funkciók közt professzionális visszakeresési felületeken (vagy régebbi csak karakteres felülettel rendelkező adatbázisokban) találhatunk parancssoros keresési (CCL) lehetőséget is. Ebben nem áll rendelkezésünkre űrlap, melynek mezőit kitöltve megfogalmazhatjuk igényünket, hanem egy sorban megfogalmazva nekünk kell összekapcsolnunk a keresett kifejezéseket az adatbázis sajátos kódjaival, parancsaival. Így nemcsak az előre meghatározott mezők szerint tudunk keresni. I
Ha már sikerült elektronikus adatbázist választanunk, az abban való direkt keresésnek négy elemi lépése van (melyek lényegükben a hagyományos tájékoztatási eszközökben való keresésekre is igazak):
1.
Információs igény körülhatárolása:
Át kell gondolnunk, hogy kutatási témánk egészére vagy egy résztémájára szeretnénk
rákeresni. Annak vonatkozásában milyen tartalmi, formai szűkítéseket,
bővítéseket szeretnénk tenni. Pl.: a források milyen nyelven, milyen időszakból
származók, milyen országra, iskolafokra … vonatkozók legyenek? Minden
dokumentumtípusú források feltérképezését szeretnénk most? Mindet szeretnénk
vagy inkább az összefoglaló könyvekkel vagy a legfrissebb cikkekkel kezdenénk a
munkát?
Például a keresőkérdésünk alakulhat így: Az elmúlt három évben magyarul
megjelent forrásokat keresem az eltérő kultúrájú tanulók oktatásával
kapcsoltban
2.
Keresési stratégia kidolgozása:
Profilszerkesztés, vagyis a keresőkérdés megfogalmazása a használt adatbázis
nyelvén. Ez egy kulcsfontosságú lépés, hiszen az előző lépés során még csak
magunkban „emberi nyelven” tisztáztuk, hogy mire van szükségünk. Ezt most az
adatbázissal, a számítógéppel is meg kell értetnünk. Ehhez le kell fordítani
egy olyan nyelvre, aminek utasításait végre tudja hajtani. Ennek a nyelvnek
alapvetően kétféle eleme van: a témát meghatározó tárgyszavak vagy jelzetek és
az ezek viszonyát meghatározó logikai jelek.
Például a fenti keresőkérdés keresőprofilja parancssoros (nem űrlapos) keresés
esetén egy konkrét adatbázisban nézhet ki így: ’DE=multikulturális nevelés AND
ÉV=2004-2006 AND NY=HUN’ Űrlapos keresési felület használatakor a tárgyszó
mezőbe a ’multikulturális nevelés’ kifejezést írjuk, a nyelvek között
bejelöljük a magyart, és az év mezőbe beírjuk: ’2004-2006’
3. Keresés végrehajtása vagyis begépeljük a keresőprofilt vagy annak megfelelően kitöltjük a kereséshez felkínált űrlapot.
4.
A találati halmaz értékelése, szükség esetén a
stratégia és/vagy a profil módosítása
Megfelelő mennyiségű és minőségű forrást kaptunk? Arról szólnak, amire
szükségünk van?
5.
A kapott információk használata:
Ez lehet könyvtári kérőlap kitöltése, adatok kijegyzetelése, az eredmény
elmentése …
Az 1. lépés után, vagyis amikor az igényeinket sikerült a legfontosabb szempontok meghatározásával keresőkérdésben megfogalmazni, el kell döntenünk azt is keresési stratégiánk kidolgozásakor, hogy milyen alaposan szeretnénk a témát körüljárni. A profilszerkesztés csak ezután kezdődhet. A keresőkérdést, majd annak alapján a keresőprofilt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy
·
nem feltétlen van szükségünk minden releváns
forrásra, csak az egyértelműen, túlnyomórészt a témánkról szólókra. Ebben az
esetben úgy fogalmazhatjuk meg a keresőkérdést, hogy a találati halmazban minél
kevesebb zaj/felesleg legyen. és minél kisebb zajjal kelljen dolgoznunk.
Például kizárólag azokat a forrásokat keressük, amelyek elsősorban/kizárólag az
olvasás megszerettetésének iskolai könyvtári lehetőségeivel foglalkoznak.
Pl.: ’iskolai könyvtár AND olvasóvá nevelés’
·
a találati halmazban legyen benne lehetőleg
minden számunkra releváns forrás. Ez a teljességre törekvő elvárás szükségszerűen
zajjal fog járni, mert nemcsak a két téma metszetét, hanem a két résztéma
irodalmát is érdemes átnézni, mert találhatunk benne relevánsat, de sok nem
relevánsat is.
Pl.: ’könyvtár AND olvasóvá nevelés’ vagy ’iskolai könyvtár’ vagy ’olvasóvá nevelés’
vagy mindez egyben: ’olvasóvá nevelés OR iskolai könyvtár’
Ezeknek a céljainknak a keresőprofil formájában való megfogalmazásában segítenek a szűkítési, bővítési lehetőségek. Ha például az iskolai könyvtárak olvasóvá nevelési lehetőségeiről keresünk szakirodalmat, akkor a témánkat korlátozhatjuk kifejezetten az iskolai könyvtárakra. Ebben az esetben nem fogjuk megtalálni az általában a könyvtárak olvasóvá nevelési lehetőségeivel foglalkozó írásokat, pedig azok is tartalmazhatnak olyan információkat, amelyek iskolai könyvtárak esetén is hasznosíthatóak. De ez fordítva is körbejárható. Az általában vagy más szempontból az iskolai könyvtárakról szóló irodalom is foglalkozhat olvasóvá nevelési vonatkozásokkal (és az olvasóvá nevelés irodalma is kitérhet iskolai könyvtári témákra), amelyeket az előző két megközelítés alapján megfogalmazott keresőkérdésekkel nem találunk meg. Ezeket a szűkítési, bővítési lehetőségeket keresés előtt és után is át kell gondolni. Keresés előtt abból a szempontból, hogy mennyire törekszünk teljességre, alaposságra, sok szempontú megközelítésre, mennyi időnk van … Keresés után pedig abból a szempontból, hogy a kapott találati halmazban lévő források elégségesek a munkánkhoz, vagy éppen túl sok-e. Ilyenkor újra kell gondolni, hogy milyen bővítések/szűkítések segítenek rajtunk. De természetesen kialakíthatjuk stratégiánkat úgy is, hogy először a szűkebb keresés adta találatokon keresztül indulunk el, majd azok feldolgozása után, részben az azokban talált további források, részben az azok ismeretében megfogalmazott újabb keresőkérdésekre kapott válaszok mentén haladunk tovább.
A 2. lépésként említett profilszerkesztést nem tudjuk megtenni az aktuálisan használt adatbázis „nyelvének” ismerete nélkül. Ehhez kaphatunk segítséget az adatbázis „Súgó” fájljából vagy menüjéből. Ezt mindenképpen érdemes áttekintenünk, ha segítség nélkül kezdünk egy általunk még nem ismert adatbázis használatába. Ezek értelmezését és gyors áttekintését segíti, ha már tisztában vagyunk az adatbázisok által alkalmazott leggyakoribb logikai operátorok szerepével, használatával. Ezek az AND, az OR és a NOT. Ezek ismeretében már csak azt kell megtudnunk a használati utasításból, hogy milyen jeleket, kapcsolókat használhatunk az adatbázis keresőfelületén, ha ezeket szeretnénk alkalmazni.
Most már tudjuk, hogy hogyan tudjuk az egyes témáinkat és szempontjainkat összekapcsolni, már csak az a kérdés, hogy pontosan miket is kell összekapcsolnunk, hogy kérdésünkre választ kapjunk. Vagyis azt kell megtudnunk, hogy az általunk keresett témákra pontosan milyen szakkifejezést használ az adott adatbázis. A legtöbb referensz adatbázis használ kötött tárgyszójegyzéket. Az adatbázisépítők az adatbázis tárgyszójegyzéke alapján jellemzik tartalmilag a feldolgozott információforrásokat. Ennek segítségével egységesítik a szóhasználatot, így az egy témával foglalkozó forrásokat nagyobb eséllyel találjuk meg. Így könnyen belátható, hogy ha nem ismerjük már jól az adott adatbázist, akkor nem tudjuk a tárgyszójegyzék áttekintése nélkül hatékonyan megfogalmazni a keresőprofilunkat. Erre a legegyszerűbb bizonyító példák a szinonimák. Ha nem tudjuk, hogy a gép a pszichológiát vagy a lélektant, a didaktikát vagy az oktatáselméletet érti, akkor nem lehetünk biztosak abban, hogy a találati eredményünk megfelel-e a valóságnak, vagyis tényleg csak azok a források vannak-e az adott témával kapcsolatban. Hasonló bizonytalanság állhat fenn akkor is, ha túl specifikus kifejezést, résztémát szeretnénk tárgyszóként használni. Ha az adott adatbázis nem bontja annyira részletes egységekre a témát, akkor a tárgyszójegyzékből ki kell keresni a megfelelő fölérendelt kifejezést. Például, ha a légúti beteg gyermekek neveléséről keresünk irodalmat, egy pedagógiai szempontú adatbázisban valószínűleg csak a ’beteg gyermek’ tárgyszót fogjuk megtalálni, míg egy orvosi adatbázisban nagy valószínűséggel a ’légúti betegségek’ is tárgyszó. I
Figyelem! A tárgyszójegyzék nem tartalmaz minden a rekordok tárgyszó mezőjébe kerülő kifejezést. A leggyakoribb ilyen kivételek a konkrét személyek és intézmények nevei.
A megfelelő tárgyszavakat akkor tudjuk megtalálni és a megfelelő keresőprofilt akkor tudjuk megszerkeszteni, ha nem mondatokban gondolkodunk a témánkról, hanem résztémákban, kulcsszavakban. Fel kell tudnunk képzeletbeli halmazokra bontani a szakirodalmat, és azokat a magunknak legmegfelelőbb módon az adatbázis számára is érthető módon kell összekapcsolnunk. Tehát nem írhatjuk be az adatbázis valamelyik mezőjébe témánk rövid, egy mondatos meghatározását. Például az ’Észak-Magyarországi pedagógusképzés XIX. századi története’ kifejezést használva csak azt tudhatjuk meg ez adatbázisból, hogy pontosan ilyen címmel jelent-e meg forrás, azt nem, hogy ebben a témában milyen források állnak rendelkezésünkre. Ebben az esetben nagy valószínűséggel a régióhoz tartozó megyékre, a pedagógusképzésre vonatkozó különböző részterületekre (óvónő, tanító, tanár) és a századra vonatkozó halmazokat kell tudnunk a tárgyszavak segítségével összekapcsolni, tehát az űrlap több mezőjét is érdemes használnunk.
A profilszerkesztéskor nemcsak a tárgyszavak és a logikai operátorok állnak rendelkezésünkre. A keresőprofil megszerkesztésekor tekintettel lehetünk arra, hogy az általunk keresett kifejezéseket a rekordok mely mezőjében szeretnénk kerestetni. Ha a keresőfelület ad rá lehetőséget, akkor kerestethetünk úgy is, hogy az általunk kiválasztott kifejezéseket a rekordok minden mezőjében keresse a gép. De szűkíthetjük is a keresést azzal, hogy bizonyos adatmezőre szűkítjük. Erre láthattunk egy példát korábban a multikulturális neveléssel kapcsolatban. Ott a DE (tárgyszó), az ÉV és a NY (nyelv) mezőkben kerestettünk egy-egy kifejezést. Ez a lehetőség különösen hasznos lehet például akkor, amikor konkrét pedagógusokról keresünk irodalmat. Tegyük fel, Nagy László életét kell feldolgoznunk. Ebben az esetben szakirodalmi kutatásunknak legalább két elkülönülő része van. Az egyik, amikor a műveit kutatjuk fel, a másik, amikor a róla szóló irodalmat. Az első esetben Nagy László nevét a keresőfelületen szerző mezőbe kell beírni, a második esetben a tárgyszó mezőbe, hiszen ő a témája az általunk keresett műveknek. De ha tudjuk, hogy létezik egy Nagy László című könyv, és csak azt keressük, akkor a cím mezőt kell használnunk.
Míg a mezők korlátozásával a keresésünket szűkíthetjük, pontosíthatjuk, addig a csonkolással bővíthetjük, kiterjeszthetjük. Azzal, hogy a keresőkifejezésnek csak egy részét írjuk be, majd utána tesszük a csonkolásra használatos jelet, azt érjük el, hogy minden olyan rekordot megkapunk, amiben olyan kifejezés van, ami a megadott karaktersorral kezdődik. Például, ha a következőt írjuk be a tárgyszó mezőbe az OPKM WebOPAC-jába, hogy ’gyermekgond$’, akkor egyszerre kaphatjuk meg a gyermekgondozás, a gyermekgondozó és a gyermekgondozók tárgyszavakkal ellátott rekordokat.
A 3. lépés ha áttanulmányoztuk a használati utasítást vagy más ismerjük a használati sajátosságokat már „csak” abból áll, hogy ténylegesen is közöljük a számítógéppel kérésünket. Ezt a keresőfelületen keresztül tehetjük meg. Vagyis az űrlap megfelelő mezőibe be kell írnunk a megfelelő kifejezéseket, a szükséges kapcsolókat be kell állítani és/vagy a felkínált lehetőségekből választani kell. Rendszerint ugyanezen a felületen állíthatjuk be a keresésre válaszul kapott rekordok megjelenítésével kapcsolatos kívánságainkat. Hány rekord legyen egy képernyőoldalon? Milyen részletes legyen a rekordok leírása? Milyen sorrendben mutassa a találatokat? …
Az 5. lépés, vagy a keresés eredményeként kapott találatok, értelmezésekor, használatakor először azt kell megnéznünk, hogy a lista, amit kaptunk mennyire részletes. A részletes rekordleírások miatt az elsőként megkapott lista általában a ’rövid leírás’ formájában látható, vagyis csak a legalapvetőbb adatokat láthatjuk, például: szerző, cím, megjelenési adatok. Így több rekord válik átláthatóvá a képernyőn, de mélyebben nem tájékozódhatunk rólunk. Ha szeretnénk a teljes rekordot megjeleníteni, akkor a ’hosszú leírást’ kell választanunk. Erre többnyire a rövid megjelenítés után van módunk és általában csak a kijelölt rekordokra (akár többre is), nem a teljes listára. Más felületeken a részletesebb leírást a rövidre kattintva egyesével tekinthetjük meg.
Elektronikus könyvtári katalógusokban vannak még az adatok használata során elengedhetetlen adatok. Ez a raktári jelzet, ami általában csak a hosszú leírásban látható. Ez az a karaktersorozat, melyre szükségünk lesz a konkrét mű megtaláláshoz, ennek alapján találhatjuk meg a szabadpolcon vagy ennek alapján találja meg a raktáros a zárt raktárban. Vagyis, ha a művet kézbe szeretnénk venni, akkor ezt az adatot mindenképpen fel kell jegyeznünk. i Emellett pedig ma már a legtöbb katalógus lehetővé teszi, hogy ne csak a mű általános adatairól, hanem annak egyes példányaira vonatkozó adatokról is tájékozódjunk. Így megtudhatjuk, hogy hány példány van belőle, azok mely különgyűjtemények részei. És, ami az olvasóknak legtöbbször a legfontosabb, hogy van-e belőle kölcsönözhető példány. Ezekhez az adatokhoz a státusz, példányadatok vagy lelőhely gomb megnyomásával juthatunk.