14. sz. melléklet
A Kooperatív tanulás című fejezethez
Vélemények a kooperatív tanulásról
A) Középiskolai tanulók véleménye
B) Egyetemi hallgatók véleménye
C) Pedagógusok véleménye a kooperatív módszerekről
Forrás: Bárdossy Ildikó - Dudás Margit - Pethőné Nagy Csilla - Priskinné Rizner Erika (2002): A kritikai gondolkodás fejlesztése – Az interaktív és reflektív tanulás lehetőségei. Tanulási segédlet pedagógusok és pedagógusjelöltek számára a sajátélményű tanuláshoz, Pécs - Budapest, Pécsi Tudományegyetem, 255. p.
(Válogatás a kooperatív
tanuláshoz fűzött diákreflexiókból, PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium, Pethőné Nagy Csilla, 1999-2002.)
„Korábban nagyon idegenkedtem a
csoportmunkától, de mára igazán megszerettem, mert mindenkit gondolkodásra
késztet, senki nem vonhatja ki magát a munkából, mert felelős a csoport
teljesítményéért.”
„Sokkal jobban megmarad bennem,
amit tanultam, ha azért magam megdolgoztam. Jók a szemléltetések is, mert egy
ábráról könnyebben eszembe jutnak a dolgok.”
„Én azért kedvelem a
csoportmunkát, mert gyorsabban telik az idő, jobb a hangulat. Csoportmunka alkalmával sokkal nyíltabban, kötöttségektől mentesen tudok
nyilatkozni a témáról.”
„Kedvelem a csoportmunkát, mert
ezzel a módszerrel a csapat minden tagja dolgozik a főtéma valamelyik részén,
ezért a tagoknak különösen nagy figyelemmel kell saját munkájukat elvégezni,
hiszen a munka végén a tapasztalatokat meg kell osztani a csoport többi
tagjával. Ez hátrány is, mindenki függ mindenkitől.”
„Ha csoportban dolgozunk,
vitatkozni lehet, gondolkodunk, illetve aktívan cselekszünk. Ezért jobban és
hosszabb ideig rögzül a fejemben, amiről tanulunk. Lehetőség van arra, hogy
előadjunk, magyarázzunk, szerkesszünk, amire kevés lehetőség van egy
iskolában.”
„Ha azt akarjuk, hogy ez a
módszer hatékony legyen, mindenkinek jól felkészültnek kell lennie.”
„Jó tud lenni, ha jó a csoport.
Én persze jobban szeretek magamban dolgozni.”
„Szeretem, mert sokat segít a
saját gondolataim kiegészítésében, mások meggyőzésében vagy esetleg abban, hogy
mások győzzenek meg engem. Ugyanis hajlamos vagyok egyoldalú gondolkodásra.”
„A
csoportmunka javítja az osztálytársak közti kommunikációs kapcsolatot.”
„Én jobban szeretem, és nagyon
élvezem, mert így megerőltetem az agyamat, és ki merem mondani, amit gondolok,
nem úgy, mint amikor az egész osztály hallja.”
„Szerintem hatékonyabb a hagyományos »tanár diktál, gyerek körmöl« című dolognál. Így
nemcsak lehetőség, hanem szükség is van az egyéni gondolkodásra,
véleménynyilvánításra.”
„Az a jó benne, hogy több ember
gondolataiból tevődik össze az eredmény, így tartalmasabb lesz. A közös tudás több, mint egy ember egyéni gondolatai.”
„Az ember már közben megtanulja
azt, amit máskor otthon.”
„Néha rossz, hogy kevesebb időt
kapunk.”
„Egyáltalán nem szeretem.
Szerintem, ha közösen beszéljük meg a műveket, az
sokkal jobb.”
„Ha azokkal dolgozhatom, akikkel
minden nap beszélek, akkor jól tudunk együttműködni. Voltam már olyan
csoportban is, ahol kirekesztettnek éreztem magam.”
„Engem nyomaszt a felelősség.”
„Néha van, hogy a csoportban nem
mindenki veszi komolyan a feladatát, és akkor mindnyájan hátrányba kerülünk.”
„Hogy mindenki elmondja
véleményét egy témáról, arra 45 perc nem elég. Így mindenki szóhoz juthat, a csoportmunka pedig az önálló tanulás képességét fejleszti.”
* * *
„Ezen a szemináriumon otthon
éreztem magam. Szerettem ide járni, fontos lenne, hogy több ilyen óra legyen a
tanár szakosoknak. Nem igazán vagyok aktív alkat, tehát nem beszélek túl sokat,
a közös gondolkodás segítésében nem igazán vagyok segítőkész, de a feladatok
során be kellett kapcsolódnom. Maximálisan el vagyok varázsolva, sokat
tanultunk, hasznos volt, nagyon jól éreztük magunkat az együttdolgozásban.”
„Azért választottam ezt a
tanegységet, mert jelezték, hogy önirányító csoportokban fogunk dolgozni.
Nagyon hasznos volt. Sokkal többet dolgoztunk, mint más szemináriumon, de
nagyon hasznos volt. Én is fogok majd, ha tanár leszek, hasonlót szervezni.
Sokkal élvezetesebb így, összefogva tanulni.”
„Remek csoportba kerültem, pedig
korábban senkit nem ismertem közülük. Jól kiegészítettük egymást, mindenki
olyan feladatot vállalt, amit a legjobban ő tudott a csoportban. Összeadtuk az
erőket, így minden tökéletesre (majdnem) sikerült.”
* * *
Forrás: Lénárd Sándor – Rapos Nóra (2006): MAGTÁR. Megelőzés – Alkalmazkodás – Gondoskodás. Ötletek tanítóknak az adaptív tanulásszervezéshez 2., Budapest, Országos Közoktatási Intézet, 36. p.
„Pedagógusként egy kicsit nehezen
éltem meg, hogy nem én vagyok a középpontban az órán, nem én vezetem a tanulási
folyamatot, csak indirekt módon irányítom, szervezem a tevékenységeket.
Ugyanakkor jó érzés, hogy a diákok képesek egymással megbeszélni a
problémákat…”
„A
kooperatív módszerek alkalmazása nemcsak a gyerekeket formálta, hanem engem is.
Amióta így tanítok, türelmesebb, nyugodtabb és empatikusabb lettem.
Megtanultam, hogyan kell más nézőpontjába helyezkedni, más szemlélettel
foglalkozom a diákjaimmal. Úgy érzem, sokszor alábecsüljük a gyerekek
képességeit, pedig, ha hagyjuk őket kibontakozni, csodákra képesek.”