Az életvezetési modellek formálásának feltétel-rendszeréből szintén két különösen fontos feltételt emelünk ki.
Az egyik feltétel úgy írható körül, hogy az életvezetési modellek pozitív irányú alakulásához és megszilárdulásához konstruktív és hatékony modellközvetítő személyekre van szükség a gyerekek környezetében, mindenekelőtt a családban és az iskolában.
Ez azt jelenti, hogy a gyerekekkel közvetlen kapcsolatban álló felnőtt tekintélyi személyek (szülők, pedagógusok) magatartásformáinak, döntéseinek, megnyilvánulásainak konstruktív jellegűeknek kell lenniük, mivel azokra a gyerekek figyelnek, azokat követik, átveszik, utánozzák, életvezetésükbe beépítik.
Különösen hatékony modellközvetítő személyek azok, akik a gyerekekhez viszonyítva jelentős személyi többletekkel (jogi többlet, ismeretbeli többletek) rendelkeznek. Az ilyen személyek (s ebbe a kategóriába tartoznak a pedagógusok, valamint az iskola vezetői is) minták, referencia-személyek a gyerekek számára, akikre különösen figyelnek, s akiket önkéntelenül is utánoznak.
A konstruktív és hatékony modellközvetítő személyek fontosságát a modell-tanulásban, s ezzel a konstruktív életvezetés megalapozásában azok a kriminológiai kutatások is alátámasztják, amelyek kimutatták, hogy a többszörösen visszaeső bűnelkövetők személyi környezetéből életük korai szakaszában hiányoztak a konstruktív modellközvetítő személyek (Ruzsonyi, 1998).
A konstruktív és hatékony modellközvetítő személyek tehát fontosak. Érdemes azonban azt is tudnunk, hogy ezeknek a személyeknek a modellközvetítő hatékonysága különösen az együttműködésben, a gyerekekkel való együttes tevékenykedés folyamatában teljesedik ki. Ez az életvezetési modellek eredményes formálásának második fontos feltétele.
Ez azt jelenti, hogy a szeparatív,
távolságtartó pedagógus szerep nem kedvez a modellközvetítésnek. Ehelyett a
segítő, biztató, együttműködő, támogató, a gyerekek tevék