2.3.3. A norma-tanulás

 

Természetesen a meggyőződésformálásnak, a normák, magatartási szabályok elfogadtatásnak, vagyis a norma-tanulásnak is megvannak a maga feltételei.

Ezek közül az egyik a bizonyítékok, s az ehhez kapcsolódó bizonyítás, érvelés, argumentáció alkalmazása a meggyőzés folyamatában. Enélkül nincs eredményes meggyőződésformálás.

Az argumentáció ellentéte a deklaráció, vagy kinyilatkoztatás, ami a meggyőzési folyamatban elkövetett pedagógiai hibának tekinthető, s ami nem eredményez meggyőződést.

Kérdés, hogy milyen bizonyítékokra támaszkodhatunk a meggyőződésformálás során. Sok olyan bizonyíték van, amelyek alátámasztják valamely norma követésének, betartásának fontosságát. Ilyen bizonyítékok mindenekelőtt a gyerekek tapasztalatai, amelyek során maguk is átélték egy-egy szabály megsértésének negatív, illetve a normakövető magatartás pozitív következményeit. Ugyanerre a célra igénybe vehetőek a sajtóban közzétett esemény-leírások is.

Természetesen képi bizonyítékok, a memoár-irodalom egyes elemei, dokumentumfilmek, videó-felvételek, de tárgyak (szakmai produktumok) szintén felhasználhatóak bizonyítékokként.

Fontos annak a szabálynak a betartsa, hogy ha valamivel kapcsolatban meggyőződést szeretnénk kialakítani a gyerekek körében, akkor ehhez nélkülözhetetlenek a bizonyítékok és az azokra épülő érvekre történő támaszkodás.

A meggyőződésformálás eredményességének másik elengedhetetlen feltétele a harnómia-modell kerülése a meggyőzés folyamatában.

A harmónia-modell megszépített valóságábrázolást jelent, a negatívumok, ellentmondások, problémák elhallgatását. Amennyiben a meggyőző személy ezt az utat követi, a valóság tényei előbb-utóbb cáfolni fogják az ő állításait, elveszti hitelességét, személye és meggyőző hatása devalválódik. Ezért, tehát a meggyőző befolyás hatékonyságának fenntartása érdekében szükséges a valóságkép felvázolása során a harmónia-modell helyett a konfliktus-modellt követni, ami reális, tényszerű, objektív valóságábrázolást jelent, s ami tartós, sőt folyamatosan erősödő meggyőződést eredményez, mivel a valóság tényei folyamatosan erősítik az objektív valóságképre épülő érvek igaz voltát.

Láthatóvá vált az eddigiek során az, hogy a nevelés keretében lényegében kettős feladat megoldására törekszünk. Részben megerősítjük a gyerekek konstruktív magatartás- és tevékenység-repertoárját, másrészt pedig kifejlesztjük azokat a személyiségkomponenseket, amelyek ösztönző és szabályozó szerepet játszanak aktivitásuk, tevékenységük, döntéseik, s ezzel együtt életvezetésük konstruktív jellegének kialakulásában és fennmaradásában.