2. 1. 2. Többgenerációs család és a nagycsalád (Hegedűs Judit)

A korábbi évszázadokban – ahogy azt a családtörténeti részben is olvashattuk – a nagycsalád volt jellemző, amely alatt általában a patriarchális nagycsaládot értették. Ez azt jelentette, hogy a közös őstől származó férfiak együtt éltek feleségeikkel, gyermekeikkel, unokáikkal, azaz többgenerációs családról beszélhetünk. A nagycsalád feje általában a legidősebb férfi volt, vagyis az apa, nagyapa vagy a legidősebb férfitestvér, aki – főleg a korábbi időszakban – korlátlan hatalommal rendelkezett, elűzhette, kitagadhatta, sőt akár megüthette a családtagokat. Tisztelete a családon belül rendkívül nagy volt, például a családhoz tartozó asszonyok nem szólíthatták meg, jelenlétében nem nevethettek. Ez a nagycsalád a 20. századra megváltozott. A politikai, gazdasági viszonyok változása következtében mind inkább érzékelhetővé vált a női szerep családon belüli átalakulása, a családok méretének csökkenése, a különböző generációk szétköltözése. Ezt a folyamatot erősítette az építkezési szokások átalakulása, az egy-két szobás panellakások megjelenése.

Napjainkban különbséget kell tenni a többgenerációs és a nagycsalád között. A többgenerációs családok többsége ma elsősorban a szülőkkel együtt élő fiatal házasok, illetve kisebb számban fordul elő az olyan típus, amelyben idős szülő költözik felnőtt házas gyermekéhez rendszerint akkor, ha az idős ember gondozása nem oldható meg másképpen, vagy ha az egyik szülő halála esetén a másik egyedül magára marad. A nagycsaládnak pedig a 2-nél több gyermeket nevelő családot tartják.

A nagy-, illetve többgenerációs családhoz való tartozás számos olyan élménnyel gazdagítja a gyermek szocializációját, melyre nem is számítunk: a gyermeknek egy ilyen családban több lehetősége van szembesülni az együttműködés, a tolerancia értékének átélésére. Egy jól működő nagy-, illetve többgenerációs családban a családtagok több személytől kaphat támogatást, megerősítést; és a családtagok interakciós terepei is jóval bővebbek lehetnek. Mindezen pozitívumok mellett nem szabad elfeledkezni a nehézségekről sem.

A több gyermeket nevelő családoknál gyakran megfigyelhető a biztonságot nyújtó gazdasági háttér hiánya, az anyagi nehézség, a lakáskörülmények nem megfelelő volta. Természetesen itt is különbséget kell tenni azok között a családok között, amelyek önként és tudatosan vállalják fel a több gyermek nevelését, és biztosítani tudják számukra mind a biztonságot nyújtó anyagi hátteret, mind pedig a szeretetteljes és biztonságot családi légkört, illetve azok között, akik számára a gyermekvállalás egy anyagi forrási lehetőség. A nagycsaládban sokkal határozottabban jelen van az alkalmazkodás szükséglete, mint a kiscsaládban

Megfigyelhető, hogy nem mindegy a nagycsaládon belül az sem, hogy hányadik gyermekként született meg: szép példáit láthatjuk némely nagycsaládban annak, hogy az idősebb testvérek korán megtanulnak gondoskodni a fiatalabbakról, gyakran mély szeretetet és ragaszkodást tapasztalhatunk az idősebb és a fiatalabb testvérek között.

A több generáció együttélése során a leggyakrabban a generációk felfogása, életvitele közötti különbségek merülnek fel problémaként. Ennek feloldása komoly kompromisszumra való törekvést feltételez a családtagoktól. Nehézségként merülhet fel, hogy ez az együttélés gyakran kényszerből – lakáshiány, a beteg szülő ellátása miatt – történik meg, a család nem tudatosan és önként vállalja fel.