2. 4. 9. A család, mint támogató rendszer

A családkutatások központi témájává az 1960-as évektől a családi és a pszichológiai egészség viszonya vált. Különösen figyelemre méltó a családnak, mint rendszerként működő közösségnek és e támogató rendszer funkcióinak számbavétele. Ezek a kutatások számunkra, leendő pedagógusok számára igen fontosak, mivel új, szemléletformáló jelentőséggel bírnak. A család „támogató rendszer” jellegű funkciói G. Caplan szerint a következőkben foglalhatók össze.

A család a világra vonatkozó információk összegyűjtője és terjesztője is. A sikeres alkalmazkodást nagyban meghatározza, hogy az információkat milyen rendezőelv szerint szervezzük, és hogyan minősítjük, így a családnak meghatározó szerepe van abban, hogy a gyermek milyen értékek, normák kidolgozását viszi véghez, és milyen képet alakít ki a világról. Ezek ugyanis észrevétlenül is és a család tudatos hatásain keresztül is a viselkedés iránytűjévé válnak, befolyásolják, hogy az egyén mire figyel a világ történéseiből, mi az, amit fontosnak tart és mi az, amit elítél.

Az identitás, az egyén önértékelésének, énképének is forrása a család. Sajátos kontroll funkciót is betölt, a családtagok magatartására vonatkozóan visszajelentő, útmutató feladata van. A családtagok ugyanis véleményt mondanak a másik cselekedeteiről, gyakran irányítják, befolyásolják egymást. Nagyon fontos feladata a családnak az is, hogy fokozza az érzelmi teherbírást. Ettől függ ugyanis, hogy az egyén hogyan vészeli át életének krízishelyzeteit, hogyan lesz úrrá a legnehezebb időszakokon. Konstruktívan oldja- e meg az akkor felmerült problémákat, vagy további problémákat teremt, amelyeken nehezen lesz úrrá. Érzelmi egyensúlyt, pihenést, regenerálódást biztosít és lehetőséget arra, hogy – a család fokozott érzelmi elfogadása miatt – a családon kívüli helyzetek feszültségeit lereagálhassák a tagok (természetesen nem szélsőséges mértékben).

A családnak szerepe van abban is, hogy támogatja a rászoruló családtagokat felmerülő problémáikban gyakorlati és konkrét segítség nyújtásával. A családtagok fokozottan figyelnek a családból jövő mindenfajta minősítő megnyilvánulásra, mert feltételezik, hogy azt segítő szándékkal, érdemi módon teszik a család tagjai. Egymás tükrében, egymáshoz viszonyítva értelmezzük, értékeljük magunkat leginkább, ezért a család vonatkozási pontokkal is szolgál. És természetesen jogi funkcióval bír, valamint fontos funkciója még, hogy a népesség utánpótlását biztosítja.

A fenti támogató funkciók akkor tudnak igazán hatékonyan működni, ha a családtagok felelősséget éreznek egymásért, elfogadják a családi kontrollt, a kapcsolatok kölcsönösségen alapulnak, és a kommunikáció nyílt. Fontos feltétel még, hogy a generációk között kapcsolatok épüljenek ki és működjenek, valamint létezzen a mikromiliő és a tágabb közösség között bizonyos fokú egyetértés, megfelelés. A család tehát illeszkedjen be környezetébe úgy, hogy közben ne adja fel sajátosságait, egyediségét sem.

A Caplan által leírt funkciók sajnos nem mindig működnek kielégítően. A család, mint szervezet, mint támogató rendszer időről időre változik, hogy alkalmazkodjék a külső és belső körülményekhez, mégis jellemzője, hogy külső zavaró hatásokra egységfrontot alkot. Nincs két egyforma család, minden családnak megvannak a sajátos jellegzetességei, szabályai, jellemvonásai. Kényes egyensúlyát sok minden könnyen felboríthatja, például betegség, munkanélküliség, új családtag érkezése, vagy valamely családtag elvesztése, a család bomlása, melyekről még a későbbiek során még lesz szó.