2. 5. 4. A szülői szerep változása (Magyar Erzsébet)

 

A gyermekek azért állnak olyan közel a szüleikhez, mert a szülők nagyrészt önmagukat is látják gyermekükben. A szülők azonosulnak gyermekeikkel és a gyermek is azonosul szüleivel.  A gyermek önálló személyiségének kialakulása ott kezdődik, hogy a gyermek megismétel valamit, ami előzőleg a szüleinek és rajtuk keresztül neki magának örömet szerzett. Ezek a cselekedetek azután ismétlésekkel rögzülnek, és a gyermek viselkedésének állandósult elemeivé válnak.

A kisgyermeknek állandó és ismétlődő visszajelzésekre van szüksége ahhoz, hogy az ismételt viselkedésfajták szokássá váljanak, majd személyiségében állandósuljanak. Ehhez adja meg számára az ösztönzést a szülők viselkedése, azonosul szüleivel, kiválasztva mindkettőjükből azokat a tulajdonságokat, amelyeket be kíván építeni saját személyiségébe. A tulajdonságok elsajátítása tehát utánzással, mintakövetéssel történik. A tulajdonságok rögzülnek, majd a gyermek személyiségén belül szolgálnak számára erőforrásként. A fába vésett jel együtt nő a fával!

A sok bizonytalansági tényező, az ok-okozati viszonyok átláthatatlanságának következményeként a szülői szerepek jelentős mértékben átalakultak. Egyidejűleg létezik a szokások, hagyományok elleni lázadás, és az igény valamilyen rendezőelv, stabilitás iránt.

A hagyományos női és férfi szerepkörök erőteljesen átalakultak. A férfiak segítenek a háztartási munkákban, ugyanakkor a nők is végeznek régebben csak férfiak által végzett tevékenységeket (gépkocsivezetés, szerelés, javítás). Megjelent a kemény, aktív nő és az érzelmeket megmutató, kevésbé aktív férfi típusa is.

A szülők tekintélyvesztése érzékelhető folyamat. A tradicionális értékrend felbomlásával másfajta viszonyok alakultak ki a családban. Mivel ez a folyamat viszonylag gyorsan zajlott le, és nem képződtek biztos fogódzók, ezért a kialakulatlan értékrendszer következményeként megnőtt a viselkedészavarral küszködő gyerekek száma.

Gyakori szerepcsere, amikor a gyermek tanítja a szüleit (például számítógép) vagy a gyermek válik gazdasági tényezővé. A média sem követendő mintákat, életvitelt sugároz, hanem inkább a feltűnőbb, botrányos családokat, vagy az idealisztikus örök boldogságot láttatja.