2. 5. 5. Testvérek szerepe (Hegedűs Judit)

A testvérek száma, a testvérek helyzete a családban mind befolyásoló tényező a gyermek személyiségfejlődésének szempontjából. Napjainkban a leggyakoribb a páros testvérhelyzet, holott – ahogy Vajda Zsuzsanna is felhívta erre a figyelmet (Vajda, 1994) – ez az a helyzet, ami leginkább rivalizálásra késztet.

A rivalizálás első jele rendszerint akkor érzékelhető, amikor megszületik a kistestvér. Általános jelenségként figyelhető meg, hogy az idősebb gyermek ilyenkor nehezebben kezelhető, regresszív viselkedési formákat produkál, ismeretlen eredetű szorongások alakulnak ki.

A testvérek egymás közötti viszonya számos tényezőtől függ:

· a nemtől: Judy Dunn és Kendrick megfigyelései szerint az azonos nemű testvérek között több a pozitív interakció, mint az ellenkező neműeknél;

· az anya viselkedésétől: gyakori hibaként jelenik meg, hogy az anya engedékenyebb másodszülött gyermekeikkel, melyre az idősebb gyermek sértődéssel, esetleg agresszióval reagálhat;

· a gyerekek közötti korkülönbségtől: az egynemű és a korban egymáshoz közelálló gyerekek között erőteljesebb rivalizálás érzékelhető.

Érdekes és elgondolkodtató eredményekre jutottak azzal kapcsolatban, hogy a gyerek személyiségfejlődését miként befolyásolja azt, hogy hányadik gyermekként születik. Ranschburg Jenő által is kiemelt kutatások (Ranschburg, 1998) hangsúlyozták, hogy az elsőszülöttek többnyire erőszakosabbak, követelőzőbbek mint a többiek, ugyanakkor kisebb testvéreikhez képest nem annyira szociábilisak, felszabadultak, ami magyarázható a szülők magatartásával és nevelési stílusával. Érdemes kiemelni Adler kutatásait is, aki szerint az elsőszülött nehezen éli át kivételezett helyzetének megszűnését. Ha a szülők nem készítik fel a testvér érkezésére, akkor elbizonytalanodhatnak, súlyosabb esetben személyiségük fejlődésében zavarok alakulhatnak ki. A középső gyermekkel kapcsolatban a lázadást és az irigységet emelte ki negatívumként, ugyanakkor elismerte, hogy alkalmazkodóbb mint testvérei. A legkisebb gyermeket Adler tapasztalatai szerint általában elkényeztetik.

Meg kell említeni azokat a kutatásokat is, amelyek az intellektuális teljesítmény és a születési rend összefüggéseit elemezték. Belmont és Marolla testvérek arra a következtetésre jutottak, hogy az intelligenciaszint a testvérsorban arányosan és folyamatosan csökken; az utolsó előtti és az utolsó gyermek intelligenciája közötti különbség jóval nagyobb mint a testvérek többi tagja között; az egyedüli gyermek esetében az intelligenciaszint a legkisebb gyermek intelligenciájával hozható összefüggésben. Mindezek az adatok nemcsak genetikai okokkal lehet magyarázni, hanem szociálpszichológiai jelenségként is értelmezhetőek (például a nagyobb gyermek gyorsan „tanítójává válik” a kisebb testvérének, ez kedvezően hathat fejlődésére).

A testvérek szerepe meghatározó az ember életében, gyakran a testvérek közötti kapcsolat a kívülállók számára titkos világot jelent, egy olyan köteléket, amit a benne résztvevők értenek és éreznek át igazán. Az egyedüli gyermekként felnövekvők számára szinte érthetetlen a testvérek közötti szoros kapcsolat.

A magyar paraszti társadalomban már a 19. sz. közepén elkezdődött a tudatos születésszabályozás, amely igen gyorsan az egyetlen utóddal rendelkező család társadalmilag is elfogadott formájához vezetett. Egyik legnevezetesebb egykés terület a Dél-Dunántúl volt. Az egykeség kialakulása szoros kapcsolatban van a vagyoni viszonyokkal, az igényesebb élet utáni vággyal. Érdekes, hogy miután az egyke mint családforma társadalmilag elfogadott lett, akár erkölcstelennek is tekintették azokat a családokat, ahol több gyermek született. A mai napig is gyakran érzékelhető az egy gyermeket nevelő családban az elkényeztetés, a túlóvás, a szülővel való túlszoros kapcsolat. Természetesen helytelen lenne általánosítani, de nem szabad elfeledkezni ezekről a nevelési hibákról.