6. 1. A válás és hatása a gyermekekre (Magyar Erzsébet – Busi Etelka – Hegedűs Judit)

Válás alatt általában azt szokás érteni, ha egy házasságnak véget vet a családjogi bíró. A válás azonban több ennél. Szinte mindig hosszan elhúzódó folyamat, melyben két embernek belsőleg is el kell szabadulnia egymástól, hogy újra nyitottá váljanak önálló életük folytatására. A válás elszakadás is az ember saját múltjától, nem olyan értelemben, hogy elfelejtse, hanem úgy, hogy a megélt eseményeket, megszenvedett tapasztalatként fordíthassa a jövőben saját hasznára. Mindezekhez a történésekhez idő kell, itt csaknem mindig évekről van szó.

A gyerekeknek szintén elszakadást jelent a válás. Elválasztják őket, mégpedig szeretetük tárgyától, amelytől nem akarnak elfordulni, szükségük van rá további fejlődésükhöz. A felnőttek számára a válás életük újjászervezésének kezdete lehet, a gyerekek számára viszont kínzó apa- vagy anyahiány kezdete. A gyerekek a válási krízisben sem képesek és nem is akarnak leválni a másik szülőről.

Annak a gyereknek, aki a különválás után az egyik szülővel él, először is a másik elmenetelét kell tapasztalnia. Pusztán ez a tapasztalat is azt az érzést kelti benne, hogy olykor nyilvánvalóan nem biztos a szülők megmaradása gyerekük mellett. Talán már a vele élő szülő sem egészen biztos pont. Az újabb elszakadástól való félelem készteti a gyereket arra, hogy szinte öntudatlanul átvegye az őt nevelő szülő reakció és érzésmintáit, azért, hogy ne tegye meg a vele maradt szülője is azt, amit egyszer már megtapasztalt, hogy elhagyták.

A gyerekek belsőleg gyakran a régi család helyreállítását akarják, vagy legalábbis azt, hogy zavartalanul hozzáférhessenek a másik szülőhöz. Rossz, ha arra kényszerülnek, hogy mindkét szülő elől elrejtsék a másik iránti érzéseiket. Az elfojtott érzelmek azonban alapanyagát képezik egész sor rendellenességnek és súlyos viselkedészavaroknak is.

A gyerekek érdekében lenne igazán fontos, hogy – amennyiben a válás valóban szükséges – a házasság felbontása utáni konfliktusok kevésbé élesek és rövidebbek legyenek. Az ehhez szükséges szakszerű támogatás nemcsak a szülőkön, hanem elsősorban a gyerekeiken segíthetne.

Judith Wallerstein összefoglalta azokat a pszichológiai feladatokat, melyeket a gyermeknek a válás esetén meg kell oldania annak érdekében, hogy pszichés fejlődése ne károsodjon (Vajda, 1994, 318. p.):

· Elfogadni a házasság felbomlásának tényét.

· Nem elköteleződni a szülői konfliktusokban és feszültségekben, folytatnia kell a mindennapos tevékenységét.

· Feldolgozni a veszteséget.

· Feldolgozni a haragot és az önvádat.

· Elfogadni a válás állandóságának tényét.

· Realisztikus reményekkel kell rendelkeznie a kapcsolatot illetően.

A válás problémájának feldolgozásában a szülők is igen sokat segíthetnek a gyermeknek. Gyakori hibaként említhető a szülői rivalizálás, amelynek különböző módszerei ismertek. Ezek közül érdemes néhányat kiemelni:

· Megfigyelhető, hogy a korábbihoz képest fokozottabban engedékenyebbek, türelmesebbek a szülők. Változatos programszervezéssel, nagyobb időráfordítással igyekeznek „magukhoz kötni” a gyermeket.

· Állandó ajándékozás, korrumpálás anyagi eszközökkel.

· A szülő nem korlátozza, nem tiltja, bünteti a gyermek nem megfelelő viselkedését.

· Amit az egyik szülő követel vagy megtilt, a másik szülő engedi, támogatja.

· Gyakran teljesíthetetlen ígéreteket tesznek a gyermeket.

· Az egyik szülő próbálja a másik szülővel való kapcsolattartást gátolni.

· Minden a másik szülővel szemben tanúsított negatív megnyilvánulást jutalmaz.

· Gyakori módszer a bűntudatkeltés érzelmi zsarolással: „ha elmész apáddal, én egyedül leszek egész nap…”

· Fenyegetés a másik fél választása esetében.

· A már különélő szülő gyermekkel való kapcsolattartásának akadályozása különféle módszerekkel.

Ezek a rivalizálások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermek a válás tényét miként éli meg, milyen reakciókat fog „produkálni a gyermek”. Pedagógusként úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos ezen reakciók ismerete, hiszen ezek kezelésével esetlegesen megelőzhetjük a probléma elmélyülését.

Megnevezés	3-5 éves	6-8 éves	9-12 éves	13-18 éves
	gyermek
Normál reakciók	Fokozott ragaszkodás, rémület, regresszió, elhagyástól való félelem	Meghatározatlan szomorúság és harag, vágyakozás a távollevő szülő után, félelem a visszautasítástól, félelem, hogy bármitől megfosztják, az agresszió kiélésének zavari	Intenzív, meghatározott tárgyra irányuló harag, szégyen, identitás- és lojalitásproblémák	Kiábrándultság, harag, szomorúság, gátlásosság vagy nyugtalanság, saját jövőképével kapcsolatos aggodalmak, partnerkapcsolati problémák
Zavarok az alkalmazkodásban /csak ha a tünetek tartósan fennállnak/	Depresszió, tartós önvádlás, ágybavizelés	Koncentrációs zavarok, depresszió	Romló iskolai teljesítmény, elszigetelődés és /vagy agresszió a kortárscsoportokban, depresszió, alacsony önértékelés	Éretlen szexuális kapcsolatok, vagy a szexualitás teljes elutasítása, szoros viszony az egyik szülővel
Alkalmazkodási stratégiák	Fantáziák, kivetítések, idealizálás	Tagadás, kényszeres viselkedés, makacs békítési fantáziák	Konstruktív tevékenység, tudatos szövetség az egyik szülővel, érzelmek és gondolatok tudatos szabályozása	Visszahúzódás, érzelmi leválás, felgyorsult érés

2. táblázat: A különböző életkorú gyerekek reakciói a válásra (Bognár – Telkes, 1986, 95. p.)