7. 3. A deviancia (Vizelyi Ágnes)

 

A deviancia eltérést, átlagtól való eltérést jelent. Az 1970-es években, kiemelt kutatási főirányként foglalkoztak a kutatók a társadalmi beilleszkedés zavaraival. Eredményeik gyakran azt mutatták, hogy a társadalomba való beilleszkedési zavarokkal küzdők leggyakrabban az átlagtól eltérő jellegzetességekkel jellemezhető családokból kerülnek ki. E vizsgálatok miatt, a köznyelvben, a deviancia fogalmához hozzárendelődött egy látens negatív ítélet.

A gyermek és felnőttkori deviáns megnyilvánulások szorosan összefüggenek a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség fogalmával. A deviáns viselkedést a kutatók több okra vezetik vissza, abban azonban összecsengenek a vélemények, hogy a deviáns megnyilvánulások létrejötte az előzmények sajnálatos kombinációja nyomán, a külső feltételek és az egyén pszichikus jellemzői közötti bonyolult kölcsönhatás következménye (Kósáné, 1989).

Kozma Tamás deviánsként azt a magatartást jellemzi (Kozma, 1975), amely bizonyos normákat, előírásokat megszeg, az elismert társadalmi kultúrába beilleszkedni nem tud. A kutató e deviáns magatartásforma négy fő típusát különbözteti meg: az öngyilkosságot, az alkoholizmust (drog), a bűnözést és a mentális zavarokat. A kutatók nagy része a deviáns viselkedési formák újratermelődésének bázisát a marginális, a többszörösen hátrányos helyzetű, a változásra nem képes emberek sokaságában látja.

Pataki Ferenc álláspontja szerint a deviancia nélküli társadalom látomása csak naiv illúziónak minősíthető, kivált ha a modern tömegtársadalmak civilizációs és kulturális viszonyait tartjuk szem előtt. Szerinte a deviáns viselkedés napjainkban minden ízében egyetemes és internacionális, globális jelenség.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy deviáns viselkedésű az a gyermek, fiatal, aki a társadalmi együttélés szabályaitól eltér, tehát egy szabály nélküli viselkedés, amely antiszociális magatartásformákban jelenhet meg. A kialakulásához vezető tényezők közül kiemelten veszélyeztető a negatív családi környezet, a családban élő deviáns szülő vagy más felnőtt, a család súlyos működési zavara, a szocializációs folyamatban gyermek és ifjúkorban jellemző mintakövetés, amelyek összefügghetnek a bűnelkövetővé, pszichotróp- anyag fogyasztóvá, neurotikussá válással.