Évtizedek óta visszatérő kérdés, hogy mi a feladata a pedagógusoknak és mi nem. Viták folytak arról, hogyan viszonyul egymáshoz a nevelés és az oktatás, milyen feladatmegosztás képzelhető el a szülő, a család és az iskola között. Az utóbbi években sajnos ez a szakmai vita elhalkult, és inkább a felelősség elhárítása, a kompetenciahatárok hiányából fakadó tisztázatlanságok, az anyagi szűkösség miatti korlátok emlegetése, a létszám-, illetve a szakemberproblémák fedték el a valódi kérdések egy jelentős részét. Egyidejűleg erősödött az a vélekedés, hogy a gyermekek szocializációjáért, neveléséért első helyen a család a felelős, az iskola oktat, tanít, de főleg a családdal összefüggő kérdésekben, nem nevel.
Az természetes, hogy az elsődleges szocializációs szintér a család, ez azonban nem mond ellen annak a ténynek, hogy mind több időt töltenek el a gyermekek a családon kívül. Számtalan korábban nem létező hatás éri őket – médiumok, sokféle értékrend, nagy társadalmi különbségek megtapasztalása, gyorsan változó életmód és életfeltételek stb. -, mindeközben a családok, szülők elbizonytalanodása, értékválsága, gyakran családi, kapcsolati válsága is befolyásolja nevelési képességüket, attitűdjeiket, gyermekeikhez és a családjukhoz való viszonyulást. Így a családi nevelés eredményességét, végső soron a családban realizálódó elsődleges szocializációs hatást.
Ugyanígy az iskola és a pedagógusok is keresik a kapaszkodókat az elmúlt évek változásai közepette. 1998 szeptemberétől van NAT, amelynek bevezetésével a pedagógusok ötszáz különböző tantervi javaslatból válogathatnak. Mindezek meghatározottságában elkészíthették az iskolai pedagógiai programokat és tanterveket. 2001 szeptemberében indult a kerettanterv az első és az ötödik osztályokban. De a változások közepette elfelejtették feltenni azt a kérdést, hogy a gyerek vajon életkorának megfelelő ütemben és mennyiségben kapja-e az ismereteket? Képes a feldolgozni ezeket? Vannak-e számára testi-, lelki-, érzelmi-, szociális megerősítések? Mindezek a kérdések felmerülnek annak ellenére, hogy a NAT leszögezi, hogy az iskola: „Fordítson figyelmet a családi életre, a felelős, örömteli párkapcsolatokra történő felkészítésre.” Előírja, azaz kötelezővé teszi a családi életre való felkészítést.
A pedagógusoknak a családi életre nevelés szakembereinek kellene lenniük és ennek az elvárásnak a teljesítéséhez még ez esetben is csak akkor tudnának valamelyest megfelelni, ha a családot partnernek tekintenék a családi életre való felkészítésben, ha felkészítenék a pedagógusokat a családdal, szülővel való kommunikációra is, a szülők „nevelésére”. A társadalom egésze fejlődhetne a pedagógusok családi életre való felkészítő munkája által, ha szemléleti alapállásuk két dologban változna. Az egyik: bár természetesen a pedagógus a szakember, de a család a gyermek lelki fejlődését biztosító elsődleges tényező. A másik szemléleti alapkérdés: Milyen is egy gyermek? Ady Endre még így tudta: „Gyermek: sohasem fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint a aranygyapjas rendet. Petőfire hiába keresnénk az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.”
Munkánkban írunk arról, hogy mi jellemző a különböző történeti
korszakokban a családra, mit is jelent a család fogalma, majd részletesebben
foglalkozunk a család funkcióival, a családon belüli szerepekkel, a családi életciklus modellel.
Ezt követi a diszfunkcionálisan működő család
jellemzőinek, a válás és hatásának bemutatása, illetve a paranormatív,
a nem várt krízisek ismertetése is kiemelt szerepet kapott írásunkban. Külön
fejezetben foglalkoztunk azzal, hogy milyen módszerek vannak a család
megismerésének, ezzel is segítve a pedagógus és a család közötti kapcsolat
alakulását.
Kötetünket jól használható munkaeszköznek szánjuk, amelyben az elméleti ismereteket összekapcsoljuk a gyakorlatban tapasztalható jelenségek bemutatásával. Arra törekszünk, hogy a fejezetek végén található feladatokkal elősegítsük a hallgatók témával való aktív megismerését kihangsúlyozva a személyes élményen alapuló tanulás jelentőségét is.
A kötet szerzői munkájuk során abból az alapelvből indultak ki, hogy az embereket, a gyermekeket igazán boldoggá, kiegyensúlyozottá a jó magánéletük, elsősorban a jó családi életük teszi. A harmonikus életvezetés kialakítására való törekvés képességének kialakítása az iskola és a család (vagy családpótló intézmények) közös feladata. Ennek a társadalom számára is elsődlegesen fontos feladatnak a minél eredményesebb megoldásához kíván ez a néhány gondolat, a családról és a család jelentőségéről az egyén fejlődése és fejlesztése számára, hozzájárulni.