2. 4. Tanári közösségek az iskola szervezetében

A pedagógusok egy iskolai tanári közösségében egyszerre több szerepet, feladatkört is elláthatnak. A korábbiakban már találkoztunk az iskola vezetésének szerepköreivel, most áttekintjük azt, hogy a vezetői szerepet nem vállaló szaktanárok milyen állanód vagy ideiglenes csoportokat, kisebb közösségeket alkotnak.

1. A nevelőtestület. Az iskolában tanító pedagógusok közössége, az iskola nevelési és oktatási ügyeinek legfontosabb tanácskozó és döntéshozó közössége. A nevelőtestületnek minden pedagógus a tagja, de ebbe a közösségbe tartozik minden olyan szakember, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segíti. A tanácskozó jelleg egy állandó fórumot jelent, ami rendszeresen, illetve szükség szerint ülésezik. A pedagógusok itt hozzászólhatnak az iskolát, a tanulók nevelését és oktatását érintő ügyekhez, javaslatokat fogalmazhatnak meg, érvelhetnek és vitatkozhatnak. A döntéshozó szerepkör a tanácskozáson túl azt is jelenti, hogy a nevelőtestület szabályokat alkothat az iskolával, a tanulók nevelésével és oktatásával kapcsolatos ügyekben. A nevelőtestület döntési jogkörébe tartozik (közoktatási törvény, 57. § (1)):

· a nevelési, illetve a pedagógiai program és módosításának elfogadása;

· a szervezeti és működési szabályzat és módosításának elfogadása;

· a nevelési-oktatási intézmény éves munkatervének elkészítése;

· a nevelési-oktatási intézmény munkáját átfogó elemzések, értékelések, beszámolók elfogadása;

· a nevelőtestület képviseletében eljáró pedagógus kiválasztása;

· a házirend elfogadása;

· a tanulók magasabb évfolyamba lépésének megállapítása;

· a tanulók fegyelmi ügyeiben való döntés, a tanulók osztályozóvizsgára bocsátása;

· az intézményvezetői, intézményegység-vezetői pályázathoz készített vezetési programmal összefüggő szakmai vélemény kialakítása;

· jogszabályban meghatározott más ügyek.

A nevelőtestület formálisan a nevelőtestületi értekezleteken, az osztályozó értekezleteken, illetve rendszeresített esetmegbeszéléseken gyakorolja tanácskozó és ez előző két esetben döntési jogkörét. A nevelőtestület tagjai természetesen nem csak formális keretek között egyeztetnek egymással, hiszen mint minden emberi közösségben, állandó vagy ideiglenes csoportok alakulnak ki. Ezeknek az informális szerveződéseknek sokszor komoly hatása van a formális tanácskozások döntéseire, illetve a döntéseket előkészítő munkafolyamatokra.

2. A szakmai munkaközösség. Az azonos szaktárgyakat, vagy egy műveltségi területhez tartozó tantárgyakat tanító pedagógusok csoportja, akik elsősorban azért kooperálnak, hogy a szaktárgy tanításában egymást módszertani tanácsokkal, ötletekkel, óralátogatásokkal, vagy akár szükség esetén helyettesítéssel segítség. A szakmai munkaközösség szaktárgyi, vagy műveltségterületi alapon szerveződik, aminek az már említett pozitív szerepe mellett vannak komolyabb hiányosságai is. A szakmai munkaközösséget úgy is meghatározhatnánk, hogy azoknak a tanároknak az összessége, akik szinte biztosan nem tanítják ugyanazt a gyereket. Egy osztályt általában egy szaktanár tanítja az adott tantárgyat, vagyis egy szakmai munkaközösségben nincs még egy olyan tanár, aki ugyanazt a gyereket tanítaná. Kivételt képez ez alól, hogy ha a szakmai munkaközösség műveltségterület szerint szerveződik és az adott osztályt tanító pedagógus csak az egyik szaktárgyát tanítja a tanulóknak. A szakmai munkaközösségben tehát szó esik egy-egy szaktárgy vagy műveltségterület tanításának kérdéséről, de egy-egy tanuló nevelési-oktatási feladataival kapcsolatban a tanárok nem tudnak tanácskozni. Szakmai munkaközösségek gyakran szerveződnek iskolák között is, vagyis akár több különböző iskolában ugyanazt a szaktárgyat, vagy műveltségterülete tanító tanárokból.

3. Az osztály tanító tanárok munkaközössége. A szakmai munkaközösségek működésének hiányosságait kiküszöbölő tanári csoport, ami egy adott osztály, illetve a tanulók fejlesztésével, nevelési-oktatási feladataival kapcsolatban szerveződik. A közoktatási törvény nem rendelkezik erről a tanári szerveződésről, de a pedagógusok körében egyre gyakoribb, hiszen egy-egy osztályt sokan tanítanak és az osztályfőnök rendkívül összetett szerepében megjelenő, az osztállyal kapcsolatos koordinációt a személyes egyeztetés, főleg ha rendszeres, sokkal hatékonyabban helyettesítheti. Az osztályozó értekezleteken kívül a félévente akár többször megismételt rövid megbeszélések, amelyek sokszor esetmegbeszéléseket is jelentnek nagyon jó hatással van a nevelő-oktató munkára. A tanárok más kollégáik tapasztalatai alapján sok új információt szereznek a tanulókkal kapcsolatban, egy-egy gyerek fejlődését nem csak a saját szaktárgyuk és az esetleges személyes kapcsolatok alapján tudják követni.