A kommunikáció mindig adott társadalmi viszonyrendszerben
zajlik, ahol a két fél egymáshoz való viszonya meghatározott, ebből fakadóan a
kommunikáció tartalma, stílusa, hangneme is változó. A szerep szó a hétköznapi nyelvhasználatban
valami megjátszott viselkedésre, színészi teljesítményre utal. A
szociálpszichológiai jelentés ettől nagymértékben különbözik, hiszen ebben a
kontextusban akkor beszélünk szerepről, amikor egy meghatározott szakma,
helyzet kapcsán úgy viselkedünk, ahogyan az adott foglalkozás, helyzet
optimális gyakorlása megkívánja.
Gondoljuk át, hogy azonos
életkorban hány szerepet kell eredményesen érvényesíteni: miközben az iskolában
pedagógusként dolgozunk, valószínűleg otthonosan kell mozognunk a gyerek, a
szülő, a társ, a barát szerepében is. Ugyanakkor egy tanár szerepe a szerint is
változik, hogy éppen kivel kommunikál. Másként irányítjuk az interakciót egy
kollégával, egy szülővel, az intézményigazgatóval, illetve a tanulóval szemben.
(Az iskolai szerepekről lásd
részletesebben a 2. 3. és az 5. fejezetet.)
Egy-egy szerephez társadalmilag
elvárt, illetve szociálisan hatékony kommunikáció tartozik.
Léteznek szabad, ajánlatos és
kötelező elvárások. A szerepeket tanulás útján sajátítjuk el. Az utánzás, az
azonosulás, az interiorizáció folyamán a külső minta
belső meggyőződéssé, viselkedéssé válik.
A szerepazonosulás hosszú és
bonyolult folyamat, melyben alapvető jelentőségű, hogy milyen mintákból
építkezhet az ember. A szereptanulás elválaszthatatlan része az adott szerephez
tartozó kommunikációs repertoár elsajátítása és hatékony alkalmazása.
Szerepeinkben csak akkor leszünk eredményesek, ha hitelesen képviseljük az
adott szerep viselkedését, kommunikációját és nem színészi teljesítményt
igyekszünk nyújtani.