Verbális kommunikációnkat tudatosan, vagy akaratlanul
minden esetben nem szóbeli üzenetek kísérik. Ezek az üzenetek sok funkcióval
társulnak a verbális közléshez. Erősíthetik, nyomatékosíthatják
mondanivalónkat, árnyalhatják a közlést, vagy éppen ellenkező érzelmeket
fejezhetnek ki, mint amit a szóban megfogalmaztunk. Többnyire a mondanivalóhoz
való viszonyunk, érzelmeink kódolhatóak ezekben a non-verbális jelekben.
Fontos kommunikációs kompetencia
egy pedagógus számára, hogy eredményesen, hitelesen használja ezt az
eszköztárat, amikor visszacsatol, illetve, amikor fogadja a tanulók jelzéseit.
A mimika főként az érzelmek kifejezésében játszik fontos
szerepet és egyben az egyik legfontosabb információforrásunk a másik emberről.
Leggyakoribb megnyilvánulása a mosoly és a nevetés, melynek nagy jelentősége
van az elfogadó, bizalmas légkör megteremtésében. A mimika többnyire nem
tudatos, spontán megnyilvánulásokat, üzeneteket közvetít, ezért különleges
szerepe van a pedagógiai interakcióban.
A kommunikációt minden esetben
kíséri a tekintet, a szemkontaktus jelenléte,
vagy éppen hiánya. A tekintet szó nélkül is behívja a másik felet az
interakcióba, ezért is oly gyakori, hogy bizonyos helyzetekben a tanulók
kerülik a szemkontaktust, ezzel jelezve önkéntelenül, hogy nem tudják a
választ, nem szeretnének válaszolni a tanár kérdésére.
A vonzalom és a bosszúság
kifejezésére egyaránt alkalmas a tekintet. Egy rutinos tanár csupán a
pillantásával képes megerősíteni, vagy elutasítani egy tanulói viselkedést,
megnyilvánulást.
A szem által küldött üzenetek
száma, fajtája szinte végtelen: Szorongás, erőteljes koncentráció, a figyelem
elterelődése, unalom, düh, bánat…
Fontos pedagógiai képesség, hogy
szüntelenül figyeljük a tanulók rejtett és nyílt üzeneteit, melyek forrása
leggyakrabban a tekintet, hiszen sok esetben egyetlen szóbeli jelzés nélkül is
jól látszik a csoporton az unalom, vagy egy-egy értelmezési probléma.
A Pygmalion-effektus
egyik közvetítője is éppen a szemkontaktus hossza, gyakorisága, üzenete.
Kutatási tény, hogy a tanár sokkal több szemkontaktust kezdeményez azokkal a
tanulókkal, akikkel szemben magasabb elvárást közvetít.
A mindennapi érintkezésben és a
pedagógiai helyzetekben is további fontos
non-verbális eszközök: hangnem, hanghordozás, hangerő, tempó és a kísérő
gesztusok.
A gesztusok, a fej, a kezek és a karok
mozgása egyrészt kísérői más verbális, vagy nem verbális közlésnek, csupán
alátámasztják, vagy nyomatékosítják az üzenetet. Más esetekben önálló közlés
értékük lehet. Gondoljunk csak a
figyelmeztetően felnyújtott ujjra, vagy a rosszallóan csóváló fejre.
A térközszabályozás a partnerek közötti viszonyt, egymáshoz viszonyított státuszukat fejezheti ki. Különböző kapcsolatokban az elfogadott térköz más és más lehet, ahogyan eltérő kultúrák is másképp értelmezik a személyek közötti távolságot. Figyeljük meg, hogy például egy fogadóórán a pedagógus és a szülő távolsága, a beszélgetésre berendezett tér milyensége mennyi mindent elárul a felek partneri viszonyáról, vagy éppen ennek hiányáról.