A mentálhigiénés
gondozásban igen kiemelt szerepük van az iskolapszichológusoknak.
Az iskolai élet szinte valamennyi történésének van pszichológiai vonatkozása.
Gondoljunk csak olyan mindennapi eseményekre, mint például a tanítási módszerek
megválasztása, az értékelés, a gyerekek viselkedésének befolyásolása, az osztály mint csoport megismerése, az iskola vezetésével
összefüggő teendők, a szülőkkel alakuló kapcsolat vagy akár a különböző
konfliktusok feloldása (Kósáné és Ruskó,
1997).
Az iskolapszichológusi munkakörbe a közoktatási törvény szerint az
alkalmazható, aki pedagógiai szakpszichológus végzettséggel és
szakképzettséggel, vagy pszichológus és pedagógus végzettséggel és
szakképzettséggel rendelkezik (17. § 4. bekezdés). Az iskolapszichológus
alkalmazása nem kötelező, így az adott intézmény fenntartójától függ, hogy
biztosítja- e ezt a lehetőséget. (A szerepekről
lásd még a 2.3. alfejezetet.)
Az iskolapszichológusra várható
feladatok köre igen komplex, sokrétű. Ezek közül a legfontosabbakat érdemes
röviden kiemelni:
·
Pszichológiai tárgyú
felmérések, vizsgálatok készítése az iskolában: például szociometriát, iskolai
klímavizsgálatot készítenek, de egyéni vizsgálatot is végezhetnek, például
pszichológiai szűrővizsgálatokat, mellyel a
beilleszkedési zavarokkal, pszichológiai rendellenességekkel, tanulási
nehézségekkel, teljesítményzavarral küzdő gyerekeket kiszűrik.
·
Pszichodiagnosztika alapján a gyermekeket a megfelelő intézménybe, szakemberhez utalják.
·
Segítségnyújtás a speciális
tantervek kidolgozásában, az osztályokba való sorolásnál, az iskolakezdésnél, a
beilleszkedésnél.
·
Iskolai kudarcok kezelése,
pályaválasztási tanácsadás.
·
Krízishelyzetek kezelése.
·
Konzultáció, tréning,
szupervízió, esetmegbeszélés szervezése és vezetése.
·
Részvétel a pedagógusok
pszichológia továbbképzésében.
·
Tematikus csoportok vezetése
diákok részére a prevencióhoz kapcsolódó témákról: pl. egészséges életmód,
dohányzásról való leszokás, drogprevenció,
stressz-megküzdő technikák tanulása, egészséges pszichoszexuális
magatartás tanítása.
·
Tanácsadás (fogadóóra
tartása) többféle témában pedagógusoknak, szülőknek, gyerekeknek egyaránt:
o
tanulási és magatartási
zavarok,
o
szülőkkel való munka,
o
pályaválasztás
o
tehetséggondozás
o
csoportdinamikai folyamatok
kezelése
·
Konfliktuskezelésben való
részvétel, a gyerek-gyerek, pedagógus-pedagógus és az iskolavezetés-nevelő
közötti ütközésekben való közvetítés.
·
A különböző tanácsadó
szolgálatok koordinációja
Az iskolapszichológusok elsősorban preventív,
problémamegoldó feladatokat látnak el, illetve enyhébb magatartási, családi
és pszichés problémák kezelésére és korrekciójára is sor kerülhet, de
általánosságban megfigyelhető, hogy egyéni terápiát nem végeznek. A súlyosabb,
komplexebb problémák kezelését a nevelési
tanácsadókhoz utalják. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az
iskolapszichológusok tevékenységükkel elsősorban a pedagógiai munkát segítik
annak érdekében, hogy az iskolában mind a pedagógusok, mind
pedig a gyermekeket örömmel és eredményesen tevékenykedjenek. Ennek érdekében
szoros együttműködésre van szükség az intézmény pedagógusaival, a tanulók
családjaival, az iskola szűkebb és tágabb környezetével, a más
szakszolgálatokkal.
Az iskolapszichológus a fent felsorolt feladatok elvégzéséhez különféle módszereket alkalmazhat, ezek közül
kettőt emelnénk ki. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszere az óralátogatások, a hospitálások, melynek
segítségével megismeri a diákokat, az osztályt, illetve lehetősége nyílik arra,
hogy megismertessék a gyerekeket az iskolapszichológus tevékenységével.
Sajnálatos módon nem minden esetben egyértelmű a hospitálásokon az
iskolapszichológusok szerepe, erről tanúskodik Kósáné
Ormai Vera, egy iskolapszichológus visszaemlékezése is: „Fontosnak éreztem,
hogy semmiféle szorongás vagy félelem ne kapcsolódjék jelenlétemhez, hogy az
iskola amúgy is teljesítmény- és értékelésközpontú világában ottlétem ilyen
szempontból oldott, semleges legyen, miközben érzékeltettem, hogy az iskolához
tartozom, és elsősorban a gyerekek érdekelnek. Ezt nem mindig sikerült elérnem.
Még egy év után is előfordult, hogy amikor egy gyerek miatt bementem az órára,
a tanítónő azt mondta: „Azért jött a Vera néni, hogy megnézze, ki milyen jól
viseli magát. ” Vagy az egyik első osztályban: „Vera néni megfigyeli és felírja
magának, ki mehet jövőre második osztályba. (Természetesen ilyenkor még a
jegyzetfüzetemet is becsuktam.)” (Kósáné és Ruskó, 1997.)
Igen gyakran alkalmazott módszer a tanári
konzultáció, melynek során a pedagógus(ok) és a
pszichológus előre egyeztetett időpontban a tanítványaikkal kapcsolatos
problémákat megbeszélik. Ez a megbeszélés történhet a problémában érintett más
személyek (például gyermekvédelmi felelős, több pedagógus) részvételével.
Az iskolapszichológussal szemben is megfogalmazódnak elvárások, melyek figyelembevétele elengedhetetlen feltétele az
etikus szakmai tevékenységnek (Mihály, 2001):
·
Az
iskolapszichológus tartsa tiszteletben az emberi értékeket és jogokat!
·
Törekedjék
a gyermekek és fiatalok jólétének a biztosítására és védelmére, az oktatási, a
pszichológiai és a hozzájuk kapcsolódó egyéb szolgáltatások általi fejlesztések
megfelelő minőségére!
·
Az
iskolapszichológus kizárólag a saját szakmai kompetenciáin belül tevékenykedjék,
és folyamatosan törekedjék elméleti és gyakorlati képességeinek a
fejlesztésére!
·
Igyekezzék
elérni és megtartani a szakmai kompetenciák és az etikai magatartás legmagasabb
szintjét!
Talán a fent leírtakból is érzékelhető, hogy az iskolapszichológus nagy terheket és felelősséget vehet le a pedagógusok válláról, hiszen szaktanácsadással, a problémák speciális kezelésének megismertetésével segítséget nyújt a mindennapi, valóságos élethelyzetek kezelésében. Sajnálatos módon azonban sok iskola anyagi nehézségeik miatt nem tud élni azzal a lehetőséggel, hogy iskolapszichológust alkalmazzanak.