Pedagógusként gyakran
tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek és még inkább a serdülők könnyebben mondják el
saját kortársaiknak problémáikat, mint a szakembereknek, a felnőtteknek. Éppen
ezért kiemelkedő szerepet tölthetnek be a kortárssegítők mind a problémák
megelőzésében, mind a kezelésében.
A kortárssegítők Földes Petra
meghatározása szerint olyan fiatalok, akik „az egykorú partnerek között
eredendően meglévő azonosulási képességet mozgósítva,
mellérendelt szerepből igyekeznek segítséget nyújtani társaiknak. Sokszor a híd
szerepét töltik be a fiatalok és a kompetens szakemberek között. Ez a híd
valódi tereken és időkön ível át: az iskola vagy az utca világát köti össze a
segítő intézményekkel, az éjszakai életet a nappal igénybe vehető segítséggel. ”[1] A kortárssegítők
önkéntes munkaként végzik feladataikat, nem kapnak érte pénzt, viszont komoly
felkészítésen kell részt venniük.
A kortárssegítővé váláshoz szükséges egy 100-200 órás kurzus elvégzése, melynek során
a személyiségfejlesztésen, az önismeret megerősítésén kívül a segítői munka
eszköztárával (kapcsolatfelvétel, segítő beszélgetés) is megismertetik. A
képzés során kiemelt figyelmet szentelnek a kommunikációs készségek
fejlesztésére, a konfliktuskezelésre. A kortárssegítő természetesen kap
segítséget, képzett szakemberek segítik mind a képzés, mind a segítségnyújtás
folyamatában.
A kortárssegítésnek az iskola a leggyakoribb helyszíne, melynek módszerei igen sokfélék lehetnek:
egy-egy serdülőkori problémát feldolgozhatnak kisebb csoportban; segítik az új
tanulók beilleszkedését; folyamatosan támogatják például a fogyatékossággal élő
diáktársukat; korrepetálják a tanulási nehézségekkel küzdő társaikat; különféle
programokat szerveznek. Kortárssegítés jelen van a felsőoktatásban is, ahol a
hallgatók nyújtanak gyakorlati tanácsokat társaiknak az egyetemi élet
megismerésében, a problémák megoldásában.
Az önkéntes kortárssegítés
rendszerint alapítvány tevékenységi köréhez kapcsolódik. Rendszerint nem egy
meghatározott intézményben végeznek segítő tevékenységet, hanem bárki fordulhat
hozzájuk, aki szükségét érzi a segítségnek. Rendszerint ekkor már a nehézségek
kezelése miatt fordulnak segítségért. Az önkéntes csoportosulások között
gyakran megtalálható az, hogy egy-egy problématípusra specializálódnak, így
például a drogproblémák kezelésére, de tudunk olyan kortárssegítőkről, akik
párkapcsolati tanácsadást folytatnak vagy a karrierépítésben, pályaválasztásban
adnak segítséget.
A kortárssegítés hasznáról érdemes néhány gondolatot megfogalmazni, hiszen
mind a kortárssegítő, mind pedig a „kliens” rengeteget
profitálhat ebből a folyamatból. A kortárssegítést
végző tapasztalatokat szerezhet az emberekkel való kommunikációról, a segítő
intézményrendszer működéséről, valamint fejlődik önállóságuk,
felelősségtudatuk. A segített gyakran jóval nagyobb biztonságot érez, hogy
kortársához fordul problémájával, könnyebben tudja sok esetben megfogalmazni
problémáját. A kortárssegítés pedagógiai jelentősége sem megvetendő, hiszen
megtaníthatja a fiatalokat arra, hogy figyeljenek egymásra, alternatív és
hasznos szabadidős tevékenységet is jelenthet a fiataloknak.
[1] Földes Petra: Segítő kortársak – kortárssegítők. Új Pedagógiai
Szemle, 2001. 10. szám
http://www.
oki. hu/oldal. php?tipus=cikk&kod=2001-10-mh-Foldes-Segito Letöltve:
2006. április 23.