Előszó a kötethez (Golnhofer Erzsébet)

A pedagógusok, a diákok, a szülők az iskolákat, mint intézményeket alapvetően az ott folyó nevelő-oktató tevékenységek, a „szereplők” közötti interakciók, kapcsolatok összességeként és azok eredményeként látják, értelmezik, értékelik. A számukra fontos mindennapi történések és az azt kísérő jelenségek jelentik az iskolát, az iskolák belső világát. A társadalomtudományi megközelítésekben azonban másra helyeződik a hangsúly. Az kerül előtérbe, hogy az iskolák, mint intézmények szerves részei a társadalomnak, megtalálhatók bennük a legkülönbözőbb korú egyének (gyerekek, felnőttek), a társadalom különféle rétegei, csoportjai, hatnak rájuk a gazdasági, a társadalmi, kulturális viszonyok, a jogi és a politikai környezet változásai. Emellett nem lehet arról sem megfeledkezni, hogy az iskolák egyben helyszínei a társadalmi viszonyok újratermelődésének is. Tehát olyan sajátos társadalmi, illetve társas erőtérként is értelmezhetők, amely alapvetően befolyásolhatja a tanulók iskolai és felnőttkori életútját.

Ha elfogadjuk, hogy az iskolák bonyolult, összetett térben léteznek, működnek, akkor ezt az iskolák világának értelmezésekor, megismerésekor is érdemes érvényesíteni. Már e rövid leírás is arra hívja fel a figyelmet, hogy az iskolák belső világának megismerése, megértése valódi kihívás, amelyre egyetlen egy tudomány nem tud eredményesen reagálni. Ezt a felismerést jelzik az elmúlt két évtized kutatásai is, számos tudományterület kedvelt témája az iskolák belső világa: szociológiai, pszichológiai, szervezetszociológiai, szervezetpszichológiai, antropológiai kutatások foglalkoztak az iskolák belső világával, és napjainkban növekvő érdeklődés tapasztalható a neveléstudományi kutatók részéről is e téma iránt.

Az intenzívebb érdeklődés ellenére a pedagógiában nem megszokott, nem széles körben használt kifejezés az iskolák belső világa. Pedagógiai lexikonokban, kézikönyvekben címszóként nem, vagy ritkán szerepel, inkább más címszavaknál található utalás rá. Általános értelemben az iskolák belső világát többen a következő problémakörben írják le: az iskolákban mi történik, milyen eredménnyel, valamint azt, hogy a nevelésben-oktatásban érdekeltek miként élik meg mindezt. Ezt a tág kérdéskört munkánkban az iskolákhoz, mint szervezetekhez kötve tárgyaljuk, ami azonban nem jelent csak szervezetelméleti megközelítést. Célunk az, hogy segítsük megérteni az iskolák belső világát a nevelésben-oktatásban érdekeltek (pedagógusok, tanulók, szülők) szemszögéből döntően szervezeti és pedagógiai aspektusok alapján.

A szervezet (organisation) több nyelvben a görög organon kifejezésből származik, amely eszközt, szerszámot jelent. Az iskolák is felfoghatók tág értelemben eszközként, hiszen az emberek azért hozzák létre őket, hogy segítsék más emberek szocializációját, tanulását. Az iskolák ebben a megközelítésben oly módon is leírhatók, hogy miképpen teljesítik alapvető funkcióikat (szocializáció, nevelés), hogyan működnek, mint szervezetek, milyenek az iskolán belüli viszonyok, mi jellemzi az iskola és a környezet kapcsolatát. Kiadványunkban természetesen nem törekedhetünk teljességre, inkább az iskolákkal kapcsolatos szervezeti szemlélet kialakítására, formálására, tudatosítására és egyes területeken a tudás elmélyítésére.

Milyen problémákkal, témákkal foglalkozunk?

A rövid bevezető után az iskola belső világát értelmezzük, majd az iskolák szervezeti sajátosságait tárgyaljuk, ezután részletesebben foglalkozunk a szervezeti kommunikációval és a szervezetkultúrával, valamint az iskolai munkát segítő személyekkel, intézményekkel. Ezeket követik azok a részfejezetek, amelyek az iskola alaptevékenységéhez, a neveléshez kapcsolódóan jelenítik meg az iskola belső világának sajátosságait erősen befolyásoló témákat: Agresszió az iskolában; Spontán kirekesztődés; Konfliktusok az iskolában. Az utóbbi felsorolást olvasva, felmerülhet az a kérdés, hogy miért nem tekintjük át a nevelés-oktatás fontos problémáit teljesebb megközelítésben. Számos indokunk közül néhány: pedagógia szakos hallgatóként tanulmányaik során részletesen, sokféle megközelítésben foglalkoznak majd a nevelés témájával; a problémakör számos eleme megjelenik a kiadványsorozat más részeiben. Valószínűleg e felvetésnél fontosabb kérdésként fogalmazódik meg az, hogy a nevelés kapcsán miért csak negatív jelenségekkel foglalkozunk. Válaszunk egyrészt megegyezik az előbbi érvekkel, másrészt kiegészül azzal, hogy az iskolák sok esetben diszfunkcionálisan működnek, nem tudják eredményesen teljesíteni szocializációs feladataikat a szereplők (tanárok, tanulók; vezetők, vezetettek, stb.) egyéni és társas sajátosságai következtében. Úgy véljük, hogy érdemes az e téren megjelenő problémákra felhívni a figyelmet, hiszen csak akkor lehet megoldani, illetve elkerülni ezeket, ha ismerjük természetüket. Az előbbieken túl jelezzük azt is, hogy önálló részfejezetként nem jelenik meg az iskola és a környezet kapcsolata, de „kereszttémaként” érvényesül mindegyik probléma feldolgozásánál, és ahol csak lehetséges, illetve szükséges megfelelő szakirodalommal támogatjuk a kérdéskör megismerését.

A kötet részfejezetei önállóan és együtt is feldolgozhatóak. Minden részfejezet tartalmaz elméleti tudást gyakorlati összefüggésben és az oktatók, hallgatók munkáját segítő gyakorlatokat, feladatokat, valamint további tájékozódást segítő szakirodalom listát. Arra törekedtünk, hogy az egyes részfejezetek közötti kapcsolatokra is felhívjuk a figyelmet. A nyomtatott szöveget kiegészíti, támogatja a CD.

Kötetünket jól használható munkaeszköznek szánjuk. Arra törekszünk, hogy olyan elméleti és gyakorlati eszközt adjunk kézbe, amelyet a képzés során eredményesen lehet felhasználni egyéni és csoportos munkákban a képző intézményben folyó órákon, valamint különböző iskolai és iskolákhoz kötődő terepeken.