Az iskolák légköre: az egyének által észlelt belső sajátosságok, az iskolával kapcsolatos attitűdök, érzések, elégedettségek, elégedetlenségek. Iskolaethosz: az iskolára jellemző egyéni arculat, az intézményi atmoszféra. Az iskolák mint mentális képződmények: a szervezetben tevékenykedő emberek (vezetők, tanárok, diákok, iskolapszichológus, fejlesztőpedagógus stb. ) által képviselt értékek, attitűdök, normák, tevékenységek finom, szubjektív értelmezései - társulva más intézményi sajátosságokkal - hozzák létre, tartják fenn és formálják. Fogadó: a kommunikációs üzenet értelmezője és visszaigazolója Küldő: a kommunikációs üzenet kezdeményezője Kommunikáció: kölcsönös információáramlás egy üzenet kezdeményezője és fogadója között Kommunikációs csatorna: az út, amelyen az üzenet halad. Többnyire vizuális és auditív csatornákat különböztethetünk meg: nyelv, mimika, tekintet, hanghordozás, gesztusok, testtartás, térköz. Szerepazonosulás: a szereptanulási folyamat végeredménye, amely során egy szerephez tartozó külső minta belső meggyőződéssé, vállalt viselkedéssé válik. Szereptanulás: egy adott szerephez tartozó kommunikációs és viselkedés repertoár elsajátítása. Verbális kommunikáció: a nyelvi kódrendszer alkalmazásával történő üzenetváltás. Nem verbális kommunikáció: a szóbeli kommunikációt kísérő nem nyelvi üzenetek váltása ( pld. : mimika, gesztusok, tekintet, térhasználat). Folyamatszabályozás: egy tevékenység végrehajtásához szükséges cselekvéssor optimális végrehajtásának leírása. Szervezeti kultúra: értékek, attitűdök, szokások, nézetek, vélekedések összetett (belső ellentmondásokat is tartalmazó) rendszere, amely a megfigyelő számára különböző (felszíni, látható és rejtett, közvetett) szinteken tapasztalható meg. Szervezeti kultúra modellek: a Harrison- féle modellek; a jéghegy modell Diákközgyűlés: évente legalább egy alkalommal kötelező megszervezni, itt áttekintik a gyermeki és tanulói jogok helyzetét, érvényesülését, illetve a házirendben meghatározottak végrehajtásának tapasztalatait. Diákönkormányzat: a tanulók érdekeinek képviselete a közoktatási intézményben. A döntési hatáskör mellett egyetértési, kezdeményezési, véleményezési és javaslattételi jogokkal is rendelkezik. Fejlesztő pedagógus: olyan speciális szakember, aki ismeri a fejlődés és fejlesztés főbb elméleti koncepcióit, a személyiség és az értelmi fejlődés életkori és individuális jellemzőit, a tanulási nehézségek pszichológiai és pedagógiai diagnosztikai eljárásait. Elsődleges feladata a teljesítményzavaros gyermekekkel való foglalkozás, a diagnosztizálás, a speciális szakemberekkel való kapcsolatfelvétel és együttműködés. Gyermek- és ifjúságvédelmi felelős: feladata az iskolai általános és speciális gyermekvédelmi munka koordinálása, tanácsadás, együttműködés más segítő szolgálatokkal. Integrált nevelés: a sajátos nevelési igényű gyermekek ép gyermekekkel történő együttnevelése és -oktatása, melynek többféle típusa van (részleges, teljes, rideg stb.) Iskolapszichológia: az iskolai pedagógiai munkát segítő pszichológiai szolgálat. Iskolapszichológus: az iskolában dolgozó pszichológus, akinek feladata az oktatási intézmény minden tagjának pszichés segítése, tanácsadás. Kortárssegítők: olyan fiatalok, akik egy speciális képzést követően az egykorú partnereknek (osztálytársaknak, barátoknak, kortársaknak) mellérendelt szerepből igyekeznek segítséget nyújtani társaiknak. Mediáció: közvetítéses konfliktuskezelés, melynek során egy semleges harmadik fél, a mediátor, segít tisztázni a konfliktust. Nevelési Tanácsadó: feladata a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek problémáinak feltárása, ennek alapján szakvélemény készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával, továbbá az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez. Pedagógiai mentálhigiéné: egyaránt jelenti az iskolai munkában jelen lévő, megoldandó lelki egészségvédelmet, a mentális egészség fenntartását szolgáló értékek közvetítését, az ezt elősegítő magatartás, szokásrendszer kialakítását, a pedagógus munka lelki egészségvédelmét. Pedagógiai szakmai szolgáltatás: e tevékenység körébe tartozik a pedagógiai értékelés megszervezése, szaktanácsadás, pedagógiai tájékoztatás működtetése, továbbképzések szervezése, tanulmányi és tehetséggondozó versenyek koordinálása. Pedagógiai szakszolgálatok: a szülő és a pedagógus nevelő munkáját segítik. Feladataik: gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, fejlesztő felkészítés, szakértői és rehabilitációs tevékenység koordinálása, nevelési és továbbtanulási tanácsadás, logopédiai és konduktív ellátás és gyógytestnevelés biztosítása. Sajátos nevelési igényű gyermek: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, értékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos; pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar). Szabadidő-szervező: az a személy a közoktatási intézményben, akinek feladata többek között a tanórán kívüli foglalkozások megszervezése, a tanulóközösség, a szülői szervezet programjainak segítése, a szervezést segítő tájékoztatás nyújtása. Szupervízió: olyan tanácsadási forma, amelynek központjában a dolgozó ember áll, szakmai interakció, amely értelmezhető a szakmai személyiség problémáira és konfliktusaira reflektáló tanulási folyamatként. Tanári konzultáció: a pedagógus(ok) és az iskolapszichológus előre egyeztetett időpontban a tanítványaikkal kapcsolatos problémákat megbeszélik. Utazó gyógypedagógiai hálózat: feladata segítségnyújtás az integrációba belépő intézmények részére a törvényi és pedagógiai feltételek megteremtése kapcsán; valamint konzultálás, tanácsadás az integráltan oktatott gyermekek pedagógusainak. Agresszió: erőszak; élőlények szándékos bántalmazása, tárgyakban szándékos kártevés. Autoagresszió: a személy saját maga ellen fordított agressziója. Bullying: iskolai körülmények között a tanulók egymás közötti agressziója, egy vagy több tanuló ismétlődően zaklat, kirekeszt egy vagy több tanulót. Frusztráltság: szükségletekben való gátoltság eredményeként megjelenő feszültség. : Mobbing: munkahelyen, a felnőttek körében megjelenő zaklatás. Spontán kirekesztődés: a gyereknek, különböző okokból, az iskolai tevékenység- és feladat- rendszerből, s ezáltal a nevelési folyamatból történő kirekesztődése. A feladat normaközvetítő funkciója: a feladat sikeres elvégzése minden esetben megköveteli meghatározott magatartási normák betartását, követését; ezáltal tölt be a feladat normaközvetítő funkciót. A feladat beidegző (szokásformáló) funkciója: a feladat végzése során a gyerekek a munka sikere érdekében meghatározott szocio-morális magatartásformákat ismételten végre kell hogy hajtsanak; ezáltal a feladat elősegíti ezen magatartásformák szokásszerűvé alakulását. A feladat kortársi interakciókat szabályozó funkciója: ez a funkció úgy érvényesül, hogy a konstruktív feladat formáló interakciókat indukál a destruktív feladat pedig deformativ interakciókat működtet a gyerekek között. A feladat készségfejlesztő funkciója: a feladat végzése során a gyerekek ismételten végrehajtanak meghatározott műveleteket, így az ismétlés, a gyakorlás eredményeképpen fejlődnek a készségek. A feladat képességfejlesztő funkciója: a feladatvégzés folyamatában a tanulók a személyiség több komponensét együttesen működtető műveleteket is végrehajtanak; ezek a komplex műveletek segítik elő s képességek fejlődését. Általános képességek: olyan pszichés diszpozíciók, amelyek minden tevékenység végrehajtásához nélkülözhetetlenek; ide tartozó képességcsoportok: intellektuális képességek, kommunikációs képességek, a cselekvés képességei, a szociális képességek. Speciális képességek: olyan pszichés diszpozíciók, amelyek csak meghatározott tevékenység-változatok végrehajtásához szükségesek (pl. konstruáló – képesség, a finom mozgáskoordináció képessége stb.). A feladat ismeretközvetítő funkciója: a feladatok végzése során a tanulók gyakran gyűjtenek és elemeznek különböző tényeket; ezáltal új ismereteket szereznek. Többszörös kirekesztettség: a kirekesztettségnek az a változata, amikor a tanuló nem csupán a tanulmányi tevékenységből rekesztődik ki, hanem az önkiszolgáló, önkormányzati, alkotó, kulturális és egyéb tevékenységformákból is; ennek előidézője az alacsony tanulmányi teljesítőképesség, s ez iskolai felzárkóztatás hiánya. Intellektuális képességek: érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás. Kommunikációs képességek: a beszéd, olvasás, írás képessége. A cselekvés képességei: a mozgás, az erőfeszítés, a reális önértékelés képessége. Szociális képességek: közülük a legismertebbek; a morális anticipáció képessége, az erkölcsi ítélőképesség, a szociomorális összefüggéslátás képessége, a normakövetés képessége, a mások érdekeinek figyelembevételére való képesség, az együttműködés képessége, a kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás képessége. konfliktus – különböző érdekek, szükségletek, igények, vágyak nézetek, értékek nyílt vagy rejtett összeütközése, ami történhet az egyénen belül (intraperszonális) vagy egyének között (interperszonális), illetve csoportok között (intergroup). Kifejeződhet közvetlen cselekvésben, tevékenységben, tudati és érzelmi folyamatokban, társadalmi viszonyrendszerekben. pedagógiai konfliktus – pedagógiai közegben, viszonytípusban, illetve pedagógiai szervezetben kialakuló ellentét, összeütközés. Jellegzetessége, hogy mindig folyamatjellegű, hatással van a szervezethez tartozó valamennyi szereplőre, akkor is, ha nincsenek jelen az összeütközéskor; a konfliktusban szereplő felnőttek felelősséggel tartoznak a konfliktus folyamán a neveltek testi-lelki épségének megóvásáért. konfliktusok pozitív pedagógiai hatása – a konfliktusoknak a nevelésben kedvező hatása lehet, mivel jelzik a feszültségeket, megoldatlan problémákat, segítik a célirányos kommunikáció gyakorlását; a társas viszonyokban nélkülözhetetlen képességeket (pl. együttműködés, tolerancia stb.) fejlesztenek; hozzájárulhatnak demokratikus gondolkodás- és magatartásmódok megismeréséhez és gyakorlásához; a szakember (pedagógus) konfliktus megoldási módjai mintául szolgálhatnak a személyes konfliktus kezelés kialakulásához. konfliktus megoldási stratégiák – az emberre általában tartósan jellemző konfliktus megoldási eljárás módok, amelyek összefüggnek a személyiség bizonyos sajátosságaival; alkalmazásuk a konfliktus természetétől, a konfliktusba került személyek közötti viszonytípustól, korábbi gyakorlatuktól és az aktuális lehetőségektől függ. Leggyakoribb fajtái: a konfliktust elkerülő, a versengő, az alkalmazkodó, a kompromisszum kereső és a kooperatív stratégia.