A mai múzeumok prototípusa az ókori muszeionban keresendő, az athéni szentély múzeumokban, amelyeknek atmoszférája a szép, az esztétikai és a morális értékek fölötti meditációra inspirált. Mai múzeumaink az alexandriai múzeum koncepcióján nyugszanak, amely a modern értelemben vett tudományos kutatóintézetnek a mintája lehet. Már Platón idején elgondolkodtak arról, hogyan helyezzék el a szentély-múzeumban a művészet zarándokait, akik ott mély áhítatban szemlélődhetnének. A múzeum által teljesítendő társadalmi szolgálat eszméje az újkorban alakult ki. A múzeum mint közösségi intézmény a magánygyűjtemények társadalmasításával jött létre.
Az első „modern” értelemben vett múzeum 1750-ben Franciaországban nyílt meg, amely a párizsi Luxemburg-palotában művészeti galériaként működött. A Louvre-palotában a Francia Köztársaság kormánya 1791-ben múzeum szervezéséről döntött. A múzeumot 1793-ban avatták, majd 1801-ben a közönség előtt is megnyitották. Három évvel az első francia „múzeum” megnyitása után az angol parlament megszavazta a British Museum szervezését Londonban (1753). Az Ermitázst 1764-ben alapították Szentpétervárott, 1862-ben a Varsói Nemzeti Múzeumot. Magyarországon a Nemzeti Múzeum 1802-ben, a Szépművészeti Múzeum pedig 1906-ban nyitotta meg kapuit. Az eddigi szűk körök számára fenntartott egyéni gyűjtemények nyilvános intézményekké alakultak át.
A XIX. század végén jelennek meg a múzeumi pedagógia kezdetei is. A múzeumpedagógia szóhasználat a múzeumi terminológiában ismert kifejezés. Tevékenysége az eddigi tapasztalat szerint a pedagógia hagyományosan értelmezett körében mozog, ugyanakkor, múzeumi környezetben valósul meg. A múzeumpedagógia értelmezése nem mondható egységesnek: nagyrészben függ a múzeumok profiljától, a múzeumpedagógusok, művész-pedagógusok szemléletétől s nem utolsósorban a gyermekeket kísérő pedagógusok hozzáállásától.
A múzeumok nagy száma és sokszínűsége magyarázhatja azt a tényt, hogy nincs egységes modell a múzeumpedagógiára. A múzeum olyan intézmény, amely minden más oktatási intézménytől különbözik, ezért a múzeumi programokat a múzeum speciális adottságai szerint kell formálni. Nehéz pontosan meghatározni a múzeumi látogatások során tanultakat és objektíven mérni egy-egy tárlatvezetés vagy múzeumi óra hatékonyságát. Az iskolai látogatások sikere szempontjából a tanárok szerepe létfontosságú, hiszen ők látják tisztán és világosan, hogyan illeszthetők a múzeumlátogatások szervesen és logikusan a tanmenetbe. Ha a múzeumi területről tanárokat – s így a diákokat is – előzetesen informálják, felkeltik az érdeklődésüket, a múzeumi látogatás is jól szervezett és hatékony lesz. Az iskolák és a múzeumok kapcsolata jelentős segítség az iskola oktató-nevelő munkájához. Hiszen tanulni nemcsak az iskolában lehet. A múzeum számtalan lehetőséget kínál arra, hogy a múltban és a jelenben élő emberek élete, kultúrája, az ember és a természet kapcsolata érthetőbbé váljon a gyermekek számára.
Köztudott, hogy a múzeumok kiállításainak nagy többsége a felnőtt látogató számára készül, miközben a látogatóknak egyre nagyobb aránya a gyerek, a tanuló, Ezért a kiállítási anyag feldolgozásakor szükségesek a gyermeki játékosságot, kreativitást igénylő feladatok, a „felfedező kezdeményezések”. A gyermek számára a rajzolás, a formaalakítás egy ösztönös cselekvésforma, amely kapcsolódik a világ megismeréséhez és megértéséhez. Fontos a gyermek fantáziájának szabadon hagyása. A rajzolás, a formaalkotás lehetőséget ad a gyerekeknek érzelmeik, gondolataik megfogalmazására a forma nyelvén, de alkalmat ad ismereteik összegzésére, illetve bővítésére is. Szem előtt kell tartani azt, hogy a gyerekek számára a festés, rajzolás, mintázás önfeledt tevékenység maradjon, ugyanis a túlzott „megfelelni akarás” gátat szabhat az örömteli kreativitásnak. A munkálkodásnak egyik célja a sikerélmény, a ”csinálás öröme”. Érdemes periodikusan váltogatni azokat a feladatokat, feladatsorokat, amelyek az egyéni munkát, személyes alkotást hozzák előtérbe azokkal, amelyek a közös alkotást, együttes alkotást ösztönzik.
A gyermekek már egész fiatal kortól (4-5 év) képesek számos technikát alkalmazni a maguk szintjén. Így célszerű őket minél korábban minél több eljárással megismertetni: írószerek, festékek, agyagozás, gipszöntés, nyomtatási technikák. Mások a múzeumi játszóházban a drámapedagógai eszközrendszer alkalmazását tartják fontosnak: életmódrekonstrukció a kort idéző tárgyak között…
Arról se feledkezzünk meg, hogy vannak kifejezetten a gyerekvilágot idéző, gyerekeknek szóló múzeumok, múzeumi gyűjtemények. Így pl. Zánkán, a Gyermekközpontban található a Gyermekalkotások Galériája, amely világviszonylatban egyedülálló, Kecskeméten a Szórakaténusz Játszóház. S nem lebecsülhető azon gyűjtemények nevelési jelentősége sem, melyekben egy-egy iskola relikviáit maguk a diákok gyűjti, őrzik elődeikre emlékezvén.