Egy civil kezdeményezés civil
karakterét az adja, hogy civilek hozzák létre, ők tartják üzemben. Szabadon
lehet tehát idetartozni, de a szabadságunkat elkötelezzük, hiszen tagjai
vagyunk a közösségnek, gyülekezetnek, szervezetnek, báziscsoportnak, ez
jogokkal is jár, de kötelességekkel is. A magyar egyesülési törvény például
tagdíjfizetési kötelességet ír elő. Akármennyit. Az úttörőknél például egy
fagylalt ára a tagdíj. De kifejezi: nélkülem nem megy.
Az állam fontosnak tartja a civil kezdeményezéseket. De – néhány (sokszor vitát
kiváltó ) kivételtől eltekintve (például az egyházak)
– nem normatív alapon támogat, hanem különböző alapokból lehet pályázattal
lehívni támogatást. Más államok a „nem halat, hálót elv” alapján különböző intézkedésekkel
segítik, hogy a szervezet jó teljesítménnyel erőforrásokhoz juthasson. A finn
4H klubok például monopoliumot élveznek a mezőgazdasági
hulladékok összegyűjtésében és értékesítésében. Ők gyűjthetik össze a
szántóföldekről a műanyagzsákokat, a bevétel az övék!