Zárszó

 

Hosszú kalandozásunk a nevelési feladatokat vállaló, teljesítő modern (premodern és posztmodern) szervezetekben, az intézmények és klienseik, a piaci szolgáltatások és vásárlóik, a civil kezdeményezések és tagságuk világában végetért. Reméljük, hogy tanulságos, érdekes, jó képfelbontású térképet adtunk ahhoz, hogy ki-ki a saját kapcsolatrendszerében, tájékozódási körében felismerje, azonosítsa mindezeket. Nem állítottuk, hogy a bemutatott szervezetek valamennyien egyformán és egy irányba „terelgetik” a nevelkedés (a szocializáció és a perszonalizáció) labirintusaiban járó-kelő gyereket, kamaszt, ifjút és felnőttet. De hogy mindegyik fent leírt alrendszernek a maga szempontjából világos célja, nevelési célja van: az biztos! Tartós változást elérni látogatójának emberi minőségében! Hogy aztán ezek a szándékok és erők milyen „szövetségi politikában” vagy milyen versengésben érvényesítik szándékaikat? Nos ez a mindenkori társadalom, kultúra, integráltságának, érettségének, felelősségének és szabadságeszményének, szabadsággyakorlatának függvénye.

Hisszük, hogy a hivatásos pedagógus, akár egyetlen pedagógus is fontos, konstruktív alrendszere ennek a nagyon bonyolult rendszernek. Így működik a társadalom.

Az eligazodáshoz és kinek-kinek saját pedagógus-képe, nevelés-képe megalkotásához kívántunk ezen írásokkal hozzájárulni.