1.1. A szocioökonómiai
hátrány
Mit jelent szegénynek lenni, mit jelent a szocioökonómiai státusz kifejezés?
Miért tesznek különbséget a „szegénység” meghatározásában?
Hogyan függ össze a szegénység és a hátrányos helyzet?
1.1.1. Objektív szegénység
Az Európa Tanács 1984. november 19-i döntése alapján „szegénynek kell tekinteni egy személyt, egy családot, illetve egy embercsoportot abban az esetben, ha a rendelkezésükre álló erőforrások (anyagi, kulturális és társadalmi) oly mértékben korlátozottak, hogy kizárják őket a minimálisan megkövetelhető életformából abban az országban, amelyikben élnek” (Halász és Lannert, 2000). A „minimálisan megkövetelhető életforma” tehát szorosan összefügg az adott ország társadalmi, gazdasági fejlettségével. Vannak azonban olyan jellemzők, amelyek a szegénység kialakulásához (külön-külön vagy párhuzamosan) hozzájárulhatnak, mint például, a következők:
· három vagy több gyermek egy háztartásban
· valamelyik szülő munkanélkülivé válása
· egyedülálló, elvált vagy özvegy szülő
· tartósan beteg szülő
· a szülők alacsony iskolai végzettsége
A szegénységnek vannak objektív jelzőszámai, például, a családi jövedelem létminimumhoz vagy
egy főre jutó nettó átlagjövedelemhez
viszonyítása. Persze más számítás is lehetséges. Például, a TÁRKI kutatóintézet
szerint szegény az, aki az átlagkeresetű állampolgár háztartásában egy főre eső
jövedelem felénél kevesebbet keres (TÁRKI, 2005. 8.).
A szürke színnel jelzett ember jövedelme a Magyarországon élő emberek jövedelmének mediánja. Ő az átlagkeresetű állampolgár. Tételezzük fel, hogy ennek az elképzelt állampolgárnak a háztartásában az 1 főre eső jövedelem egy .A hazai hagyomány és a nemzetközi gyakorlat szerint szegény az, aki ennek felénél kevesebbet keres, vagyis
szegény <:2
A szegénység meghatározásában alapul lehet venni az átlagjövedelmet is, s ehhez képest meghúzni a küszöböt, mondjuk annak 50 vagy a 60 százalékánál; ennek eldöntéséhez szociológiai kutatások, elemzések kellenek. Mint látjuk, nem csak a hátrányos helyzet, hanem azon belül a szegénység meghatározására is különböző elméletek, számítások vannak. Ezektől függ az is, hogy a magyar népesség hány százaléka tekinthető szegénynek, s hogy csökkenő vagy növekvő-e az arányuk. Egyes becslések szerint a szegények száma 2005. végén mintegy 1.000.000 fő lehetett, mintegy 100.000 fővel kevesebb, mint két évvel korábban (TÁRKI, 2005. 8.).