1.1.4. Egyéb szegénység-kategóriák, kockázati tényezők

Különbséget tesznek hagyományos szegénységi csoportok (nagy családok, tartósan betegek családja, nyugdíjasok, egyszülős családok) és új szegénységi csoportok (hajléktalanok, munkanélküliek) között is. A romák vagy a falun élők között is átlagosnál nagyobb a szegénység kockázata és jelenléte, s bizonyos életkorban, például a 25 évnél fiatalabb felnőttek körében is nagyobb a szegénység veszélye. Tehát nem arról van szó, hogy minden falun élő állampolgár, vagy minden roma vagy minden fiatal egyúttal szegény is, pusztán csak azt, hogy – a kockázati tényezők elemzése szerint – az ő esetükben nagyobb veszélye annak, hogy azzá váljanak. A fejezet elején bemutatott esetleírásban, azaz Karcsiéknál, e kockázati tényezők közül több is jelen van. Karcsi családjában a bevétel és kiadás alacsony szinten megvalósuló egyensúlya vagy az egyensúly megbomlása eredményezi a társadalmi helyzetükben való romlást, náluk több kockázati tényező is jelen van (1. ábra).

1. ábra: A szegénység, mint a hátrányos helyzet Karcsi esetében

Azt láttuk az előbbiekben, hogy a hátrányos helyzet bonyolult fogalom. Sok ok miatt és különböző megjelenési formában lehet valaki hátrányos helyzetű, szegény. Ezek a hátrányos helyzetet alkotó elemek általában egymást meghatározzák, befolyásolják. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők inkább városban élnek, mivel ott számíthatnak munkára (ott működnek iskolák, kórházak, bankok, hivatalok). Mivel falun, kisebb településeken kevesebb a munkaalkalom. Ebből következik, hogy az alacsonyan iskolázottak elhelyezkedési esélyei önmagukban is rosszabbak, mint a magasan iskolázottaké, ráadásul annál rosszabbak, minél kisebb a település, ahol élnek. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek esetében munkájuk anyagi elismertsége is általában alacsony. A szegények körében sok az alacsonyabban iskolázott, több a munkanélküli, álláskereső, de munkaképes személy. A 2000. évi népszámlálási adatok szerint a 8 általánosnál alacsonyabb iskolázottságú 25-64 éves férfiaknak csak 15, a nőknek 8 százaléka dolgozott. A szakmunkás végzettségű férfiaknak már csaknem háromnegyede, a nőknek csak 60 százaléka tudott elhelyezkedni. Míg az érettségizettek esetében az előbbiekhez hasonlóak az arányok, addig a diplomások körében már 80%-os a foglalkoztatottak aránya. Mindent összevetve tehát sokféle szegénység van, de a szegények között különbség van. A különbség forrása azokban a tényezőkben rejlik, amelyek a szegénységhez vezetnek. Az előzőek szerint ez leginkább az iskolai végzettség, a település és valamely kisebbséghez tartozás. A család gazdasági helyzete alapján számított hátrányt szocioökonómiai hátránynak nevezzük, az utóbbi pedig az ún. szociokulturális hátrány. (1. illusztráció)

Forrás: Forray R. Katalin: Együtt vagy külön? Cigányok, romák, magyarok és az iskola (Mindentudás egyeteme 2005.)

1. illusztráció