1.2.2. A kultúra tanulása

A gyermek, megszületésekor (sokak szerint már azt megelőzően is) elindul a szocializációs úton, részese egy folyamatnak, amelynek során „belenő”, beletagozódik abba a kultúrába, amelyben világra jön, amely körülveszi, amely hatással van rá. Ez az ún. szocializációs folyamat. A szocializáció egész életen át tart: szocializáció folyik a családban, az óvodában, az iskolában. Értelmiségi és pályaszocializáció zajlik a felsőoktatásban. De szocializál a család, a szomszéd, a baráti kör, a tanárok és osztálytársak, a televízió és más médiumok. Fiatal felnőttként szocializációs folyamat az is, amikor szerelmesek vagyunk, amikor családot alapítunk, szocializáció zajlik a munkahelyen, ahol majd dolgozni fogunk. Egész életünk során, újra és újra szocializálódunk: amikor nyugdíjba megyünk, s amikor az elmúlásra készülünk. A szocializáció a kultúrának egy sajátos – az egyes ember által átfogható – metszete. A kultúra meghatározása sokféle. Szociálpedagógiai megközelítésben „a kultúra az ember létformájaként minden olyan képződményt magába foglal, amelynek használata és megelevenítése segítségével az ember megvalósítja az életét” (Kron, 2000. 73.). A társadalomban azonban nagyok a különbségek a tekintetben, ahogy ez a „használat”, ahogy az „önmegvalósítás” végbemegy. Egy felmérés szerint a magyar lakosság mintegy harmada soha életében nem volt étteremben, mások, múzeumba nem járnak, nem olvasnak könyvet. Vannak, akik nem sportolnak. Mások, nem foglalkoznak az emberi jogokkal, vagy nem ismerik saját jogaikat. A társadalomban különbségek vannak abban is, hogy mit tartanak fontosnak, értékesnek, hogy milyen anyanyelvet, nyelvjárást beszélnek, sőt még abban is, hogy anyanyelvüket vagy mások nyelvét mennyire, amilyen szinten birtokolják. Ezek a különbségek más-más eredetűek lehetnek. Vannak, akik azért nem mennek el étterembe, mert nem engedhetik meg magunknak, azért nem járnak színházba, mert sokba kerül. A szegénység, a szerényebb jövedelem akadályozhatja a kultúrához való hozzájutást. Más családban ez nem anyagi kérdés. Egyszerűen „nincs benne a családi gondolkodásban”. Noha lenne rá pénzük, nem vesznek könyvet, nem járnak hangversenyre – mert nem így szocializálódtak.

Természetesen ahhoz, hogy a pedagógus segíteni tudjon a gyermeknek a tanulásban, ismernie kell azt, hogy a gyermek miként szocializálódott. Vajon a tanítványában azért nem merül fel az olvasás gondolata, mert otthon nincsenek könyvek? Azért motiválatlan a tanulásban, mert iskolai feladatait otthon nem sokra beszülik? Azért nincs kitartása, mert nincs a családnak jövőképe? Azért rossz az iskolai magatartása, mert a konfliktusok kezelésére otthon az ital vagy agresszió a minta? Azért szegényes a szókincse, mert szülei „iskolázatlanok”? – és sorolhatnánk a kérdéseket. A gyermek természetesen nem tehet arról, hogy hova születik, miként szocializálódik. Nem tehető felelőssé sem saját szocioökonómiai sem szociokulturális helyzetéért. Beleszületik egy társadalmi-gazdasági környezetbe, abból tanul.

A kultúra fogalmának értelmezésekor láttuk, hogy az iskola, az intézményes nevelés is a kultúra része. A mindenkori iskola feladata, hogy az adott társadalom által fontosnak tartott kulturális értékeket a felnövekvő nemzedéknek megmutassa, átszármaztassa. Miként a családban, úgy az iskolában is szocializáció zajlik. A családi és az iskolai szocializáció közötti távolság az, amely egy gyermeket kulturálisan előnyös vagy hátrányos pozícióba helyez. Ha egy gyermek – családi körülményeit tekintve – kulturálisan korlátozott, kulturális javakhoz való hozzáférésben akadályozott, akkor hátrányban vannak azokkal a gyermekekkel szemben, akik már a családi körben „nagyobbat hasítanak” a kultúrából. Ha e kulturális hátránnyal rendelkező gyermek személyiségét pusztán a családi hatás érné, akkor nagy lenne a veszélye annak, hogy újratermelődik a szegénységkultúra, újra és újra felnő egy olyan generáció, amelyben a kultúra alacsony szinten reprezentálódik, alacsony szinten jelenik meg. A kultúra tanulása, benne a saját és mások, azaz az interkulturális attitűdök tanulásának milyensége meghatározó a felnövekvő nemzedékek szempontjából (Torgyik, 2005; Vámos és koll., 2004a; Vámos és koll., 2004b).