2.2. A hátrányos helyzet, a családi diszfunkciók társadalmi következményei

Milyen kapcsolat található a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség között?

Melyek a fiatalkori deviancia okai?

Melyek a fiatalkori deviancia jellemzői?

A pedagógia számára fontos a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség közötti különbség meghatározása. Nem mindig könnyű ezt megtenni, de általános megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a hátrányos helyzet az, amely azzal a veszéllyel jár, hogy az ember nem tudja optimálisan kifejleszteni adottságait. Ez, túl a társadalmi igazságtalanságon, veszteség az egyén és a közösség szempontjából egyaránt. A veszélyeztetett gyermek esetében a devianciák, életvezetési problémák, morális defektusok, önértékelési zavarok jelentkezésével kell számolni, tehát a veszélyeztető helyzetben lévő gyermeknek a felnőttkori társadalmi beilleszkedése forog veszélyben. A veszélyeztetettség mögött gyakran a szegénység, mint ok húzódik meg, de soha nem áll egyedül; a család életmódja (például, alkoholizálás, munkakerülés), antiszociális viselkedése (például, bűnözés, agresszió), érzelmi sivársága, rendezetlen belső viszonyai, a szülők gyermekkel szembeni felelőtlensége stb. társul még hozzá. Ebből fakad, hogy a veszélyeztetett helyzet egyben hátrányos is, de a „tisztán" hátrányos helyzet azonban nem feltétlenül veszélyeztető. A veszélyeztetett helyzet leírásakor gyakran előkerül a deviancia fogalma, akár okként (a szülők részéről), akár okozatként (a gyerek oldaláról). Az adatok szerint a hiányokkal élő (anyagiak hiánya), vagyis a hátrányos szociális helyzetű gyermekek esetében nagyobb arányban fordul elő a deviáns viselkedés valamely formája, mint a jobb anyagi háttérrel rendelkező kortársaik körében. Az anyagi helyzet és a deviancia közötti kapcsolat azonban nem közvetlenül és egyenesen jön létre: az érzelmi biztonság hiánya, az elhanyagoltság – anyagi helyzettől függetlenül – devianciához vezethet. Halász és Lannert (2000) szerint az 1990-as évek elejétől bekövetkező társadalmi változások értékválságok okoztak, s erre az ifjúsági korosztályok válaszoltak a legérzékenyebben. Ebben az időben megváltoztak az ifjúsági szubkultúrák jellemzői is: több párhuzamos szubkulturális csoport alakult ki, melyek a társadalmi és kulturális különbségek mentén áthidalhatatlannak látszó távolságra kerültek egymástól. Ez napjainkban is jellemző tendencia maradt (Pásztor, 1999, idézi Halász-Lannert, 2000). Noha korántsem lehet a szubkultúrát a devianciával azonosítani, mégis egyes esetekben, bizonyos szubkultúrákban ennek veszélye nagyobb.

Deviancia	Okai
Csavargás	a serdülő nem tudja elfogadni a környezete által diktált normákat
	a szülő és a gyermek közt állandó a konfliktus vagy érzelmi zsarolás
	a gyermek állandó fizikai, szexuális vagy érzelmi bántalmazásnak van kitéve
	elégtelen szülői felügyelet, érzelmi elhanyagoltság
Alkohol- és drogfogyasztás	káros családi minta, alkoholista szülő
	rossz társaság, befolyásolhatóság
	éretlen személyiség, rossz konfliktustűrés
Fiatalkori bűnözés	elégtelen szülői felügyelet
	káros családi minta, agresszió (testi fenyítés), bűnelkövetés a családban
	erkölcsi értékválság, bizonytalanság, hamis illúziók, irreális vágyálmok, jövőkép hiánya
	kiszolgáltatottság deviáns nagyobb gyermekeknek, felnőtteknek

Halász és Lannert, 2000 nyomán

2. táblázat: A fiatalkori deviáns magatartás néhány jellemzője és okai