2.2.1. A csavargás

A csavargás azért jelent különösen nagy veszélyt a gyermekekre, serdülőkre, mert általa kikerülnek a család és az iskola hatóköréből, s ellenőrizhetetlen környezeti hatásoknak lesznek kitéve. A csavargó, iskolába nem járó gyermek lemarad a tanulásban, az évismétlés, túlkorosság – további kockázati tényezőként – ismét csavargást generálhat. Mivel a csavargó gyermek, fiatal leválik a család esetleg még oly csekély anyagi támogatásáról, ezért hatványozottan ki van téve a bűnözői érdekcsoportok veszélyének (mint például, prostitúció, drogkereskedelem), amelyek a kiszolgáltatott csavargó helyzetével rendszerint vissza is élnek.

2.2.2. Az alkohol- és drogfogyasztás

Az elmúlt két évtizedben Magyarországon jelentősen megnőtt az alkohol- és drogfogyasztás. Hazánkban a férfiak minden más országnál magasabb arányban halnak meg májzsugor következtében. A fiatal korosztály esetében is nagy a rendszeres alkoholfogyasztók aránya. Vagyis az alkoholizmus kezdete egyre fiatalabb korra esik. A szülők alkoholizmusa miatt nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma 1980-tól 2000-ig megduplázódott (Halász és Lannert, 2000). A drogfogyasztás aránya 1995-től 1997-ig négyszeresére nőtt, ennél nagyobb mértékben a 19 éven aluliak körében – s ez a tendencia minden jogi korlátozás és felvilágosító program ellenére a mai napig tart. A fiatalok növekvő részének szocializációjává vált a passzív vagy aktív kábítószer-tapasztalat. Egy 2002 tavaszán készített felmérés eredményei szerint a budapesti másodikos középiskolások 30 százaléka már kipróbált valamilyen kábítószert. (www.bunmegelozes.hu). Ebben közrejátszik a sajátosan fiatalokra jellemző diszkó-életmód, -szubkultúra és a csavargás is. A szülői alkoholfogyasztás káros hatásai leginkább a családi élet zavaraiban és a gyermekek szocializációs problémáiban mutatkoznak meg.

2.2.3. A gyermek- és fiatalkorú bűnözés

A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők büntetőjogi helyzetét rendező törvényekkel, rendeletekkel a dualizmus korában találkozunk először (Hegedűs, 2005:29); akkor 12 éves korban szabták meg a hatósági eljárás alá vonás korhatárát. Ma is különbséget tesznek életkorok szerint a büntethetőség kérdésében, vagyis abban, hogy – a tudomány mai álláspontja szerint – ki mikor és mennyire képes megítélni cselekedetének társadalmi veszélyességét. A gyermek- és fiatalkorúak esetében – elsősorban a család és a kortársak részéről való fenyegetettség megelőzésére – ma még jellemző az ún. távoltartás intézményének előírása, azaz a gyermek, fiatalkorú kivonása abból a körből, amely számára rossz mintát nyújt, amelyben fennáll bűnelkövetővé válás veszélye – ez a kör akár a család is lehet. A közhiedelemmel ellentétben a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők többsége teljes családban nevelkedik. 2002-ben a gyermekkorú elkövetők háromnegyed részét, a fiatalkorú bűnelkövetők több mint a felét (55,8 százalék) a szülők közösen nevelték. Az elkövetőknek csak 9-10 százaléka élt a bűncselekmény elkövetésekor gyermekotthonban. A fiatal- és gyermekkorú bűnelkövetők túlnyomó többsége vagyon elleni bűncselekményt követ el. A 14 év alatti elkövetőknél ez az arány 83-88 százalék, míg a 14-18 éveseknél 70-80 százalék. Az elmúlt tíz évben minden harmadik rablás elkövetője fiatalkorú volt. Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők döntő többsége olyan hátrányos helyzetű, marginális családi környezetből származik, ahol a szegénység, a munkanélküliség és a napi szociális problémák meghatározóak. Szüleik többsége segéd-, kisegítő vagy betanított munkás, foglalkozás-, vagy munkanélküli. Magyarországon az összes ismertté vált bűnelkövető 12 százaléka fiatalkorú. Az elmúlt évtizedben a fiatalok korosztályát érintő demográfiai változások miatt alacsonyabb az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők (1995-ben 14321-ről 2002-ben 11689-re) és a büntetőjogilag felelősségre nem vonható 14 év alatti gyermekkorú elkövetők száma (1995-ben 4159-ről 2002-ben 3959-re). (Hegedűs, 2005)

2.2.4. A veszélyeztetettség

A hátrányos helyzet fogalmának és a hozzá tartozó jelenségeknek a leírásakor már utaltunk arra, hogy a szegény vagy a szociokulturálisan hátrányos helyzetben élő, illetve a valamilyen okból traumatizált családok (például, betegség, munkanélküliség, migráció) gyermekeit – a társadalmi devianciák felé való eltolódás szempontjából – átlagosnál nagyobb veszély fenyegeti. Veszély fenyegeti őket, mert a felnőtt társadalomban meglévő deviancia e védtelen kör felé fordul. Védtelenek e gyermekek anyagi, érzelmi, morális értelemben. Védtelenek, mert e gyermekek is vágynak anyagi javakra, e gyermekek is vágynak szeretetre, gondoskodásra, e gyermekeknek is szükségük van értékbeli bizonyosságra. A gyermekeknek e deficitje külön-külön és együttesen is fennállhat. A deviáns magatartás elemei a deviancia veszélyei gyakran összefüggnek. A csavargó gyermeket nagyobb valószínűséggel használhatják ki és kényszeríthetik bűnöző életmódra. Az alkohol és/vagy drogfogyasztó saját függőségének rabja, s szenvedélye költségeit mindenáron biztosítania kell, ezért könnyen kiléphet a társadalmi védelmet jelentő családi, iskolai körből, s válik csavargóvá, majd bűnelkövetővé. Elsősorban a család, ennek hiányában az iskola vagy más társadalmi intézmények közös felelőssége a gyermek- és fiatalkori deviáns magatartás megelőzése, megakadályozása vagy orvoslása. A veszélyeztetett gyermekek számának emelkedése egyrészt azért van, mert a veszély-tényezők növekedtek, másrészt azért, mert veszélyeztetettségi állapot iránti figyelem is nőtt, azaz a társadalomnak (elsősorban a pedagógusoknak, családgondozóknak, szociális munkásoknak) jobb a felelősségtudata, a veszélyeztetetteknek nagyobb esélye van az ellátó hálózatba való bekerülésre. Több más intézmény mellett az iskola felelőssége is, hogy a gyermek, fiatal maga is tisztában legyen a társadalmi „védőháló” elérésének módjával. A további lépések már a szakemberek (pszichológusok, kriminológusok, terapeuták, stb.) dolga.