3. Az esélyegyenlőtlenség fogalma, kezelése

3.a Anna jól tanul. Szeretne szüleinek bizonyítani, akik a maximumot várják el tőle. Szerencsére segítenek neki, ha valamit nem ért. Matek különórára jár.

Milyenek Anna esélyei az iskolában?

3.b. Andris jól tanul. Szülei örülnek neki, s gyakran dicsekszenek vele a szomszédok előtt. Most hetedikes, szeretne egy jó gimnáziumba bekerülni. Apja lakatos, sokat dolgozik, kell a pénz.

Milyenek Andris esélyei az iskolában?

3.c. Szilárd nem szeret tanulni. Szülei szerint is inkább olyasmire érdemes időt szánni, aminek van haszna. Talán szakács lesz.

Milyenek Szilárd esélyei az iskolában?

Mint ahogy erről már korábban szóltunk, egy társadalom nem csak jövedelmi, gazdasági értelemben képezhet egymástól különböző csoportokat, hanem kulturális értelemben is. Aki gazdagabb az több mindent megvásárolhat magának, akinek több, magasabb iskolai végzettsége van, az pedig jobb esélyekkel tudja „kamatoztatni” végzettségéből fakadó ismereteit, ismeretségeit. Ez az ún. kulturális tőke. Kulturális tőke az értelmiségi életforma, az olvasottság, a tájékozottság, a társadalomban való eligazodás, a lehetőségek mérlegelésének képessége, az információhoz jutás képessége. Nyilvánvaló, hogy annak a felsőfokú iskolai végzettségű szülőnek, aki már végigjárta az iskolarendszer minden szintjét, nagyobb tapasztalatai vannak abban, hogy mitől jó egy iskola, milyen egy jó pedagógus, hogyan lehet sikeresen tanulni. A magasabban iskolázott szülők jobban figyelnek azokra a hírekre, amelyek gyermekük iskola- és pályaválasztásával összefügg, jobban értik a médiumok nyílt vagy rejtett üzeneteit, amelyeket aztán felhasználnak gyermekük előmenetelét segítendő. A magasabb társadalmi presztízzsel rendelkező családok – tudásukat, kapcsolataikat felhasználva – nagyobb valószínűséggel tudnak magasabb szintű, minőségileg garantáltabb, a későbbi pályaválasztásban majd jobb pozíciók elérését lehetővé tevő oktatást biztosítani gyermekeiknek. Ezzel szemben, az ilyen jellegű előnyökkel nem rendelkező, alacsonyabban iskolázott szülők sokszor tájékozatlanok, tapasztalatlanok, gyermekeiknek nem tudnak segíteni sem a tanulásban, sem a tudáshoz, jobb iskolához jutásban. Az ilyen családok gyermekeinek társadalmi esélyei rosszabbak. Hiába egyenlő jogilag két gyermek, hiába van elvileg lehetősége ahhoz, hogy ugyanoda, ugyanarra az iskolafokra eljusson, ha az egyiknek – hátrányos gazdasági-társadalmi helyzete miatt – rosszabbak tanulási esélyei, mint a másiké, az az út, amit neki az iskolarendszer kínál nehezebben járható (Forray, 2001; Nahalka, 2003). (3. illusztráció)

Az esély, ebben az értelemben nem azonos a lehetőséggel. Az esély a lehetőséggel való élés, a lehetőség kihasználásának képessége. Az esélyek akkor egyenlők, ha a gyermekek mellé a családon kívül a társadalom, az iskola is „odaáll”, ha szükséges; ha a jobb, eredményesebb tanulási feltételek, a tudáshoz-jutás esélye nem a születéskor dől el – azaz, ha képessé válik a gyermek arra, hogy kihasználja a lehetőségeket. Ellenkező esetben társadalmilag nemkivánatos folyamatok zajlanak. Ha a magasabban iskolázott szülők gyermekei maguk is magasan iskolázottak lesznek és az alacsonyabban iskolázott családok gyermekei pedig alacsonyan iskolázottak, akkor rögzülhetnek és megmerevedhetnek a társadalmi különbségek, s az iskolába kerülő gyermekek jövőjét elsősorban nem saját képességeik, hanem családjuk társadalmi pozíciója határozza meg.

Forrás: Forray R. Katalin: Együtt vagy külön? Cigányok, romák, magyarok és az iskola. Mindentudás egyeteme, 2005.

3. Illusztráció

A fenti példában Anna családja anyagi áldozatot hoz azért, hogy iskolai eredményeik jók legyenek. Tudják, hogy az alapképességek (számolás, nyelv) fejlesztése fontos, ezért nem csak a közoktatásban jelenlévő lehetőségeket használják ki, hanem szükség esetén azon kívüli eszközökhöz is folyamodnak, többletórákat, magántanárt fogadnak. Andris és Szilárd szüleinek iskolai végzettsége alacsony. Ők elfogadják és elismerik gyermekük képességeit, bár nem feltétlenül tudják, hogy mit lehet, „mit kell ezzel kezdeni”. E néhány és a korábban már felvillantott társadalmi élethelyzetek mögött családi életek, múltak, jelenek és jövők olvashatók. Arra a visszatérő kérdésre, hogy milyenek e gyermekek esélyei az iskolában csak akkor tudunk pedagógiailag megalapozott választ adni, ha tudjuk, hogy milyen az iskola, milyen az iskolarendszer, amelyben tanulniuk kell (Halász-Lannert, 2000, 2003, Neuwith, 2001, 2002, 2003).