3.2. Az esélyegyenlőtlenség iskolai megjelenési formái
Milyen változások zajlanak napjainkban az
iskolarendszerben és az iskola belső világában?
Hogyan befolyásolja az iskola a tanulók esélyeit?
Milyen jó eljárások vannak az esélyegyenlőség
biztosítására.
Napjainkra megújul az iskolák funkciója, új pedagógus kompetenciák kialakítására tevődik a hangsúly. A pedagógustól elvárt a tartós érdeklődés az új információk és ismeretek iránt, s szabálytudat mellett a saját és mások jogainak ismerete, a jogok forrásainak, korlátainak ismerete, s nem utolsó sorban a társadalmi és tanulói szükségletek azonosításának képessége (Perrenaud, 2001). Fontos a szakmai tudás, a nevelési-oktatási folyamat ismerete, a folyamat feltételeinek ismerete, e feltételek alakításának képessége. Mindenek előtt azonban a pedagógusnak rendelkezni kell a tanuló megismeréséhez szükséges tudással. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a tanuló egyéni problémájának kezeléséhez csak úgy tudunk segítséget nyújtani, támaszt adni, ha megismerjük a környezetet, amely körülveszi és megismerjük belső tulajdonságait, jellemzőt. Fel kell tárnunk a gyermek egyéni tevékenységi lehetőségeit, meglevő tudását, érzelmeit, törekvéseit. Ehhez figyelembe kell vennünk aktuális személyiségjegyeit, családi és környezeti életvilágát, erősségeit, pozitívumait (Kaĝitĉibaşi, 2003).
Nem kisebbek az elvárások a tanulóval szemben sem! Mire az iskolát elhagyja, olyan új személyes képességekre lesz szüksége, mint alkalmazkodás, önállóság, önszabályozás, tolerancia, probléma-megoldási képesség, együttműködés, hatékony konfliktuskezelés, kockázatvállalás. Ezek megtanulására a család és az iskola ad teret. Ha a család nem tudja ellátni ebben a feladatát, vagy korlátozva van valamiben, tartósan vagy átmenetileg nehézségei vannak, akkor az iskola, a pedagógus kell, hogy a gyermeket segítse. Ma már egyre elfogadottabb az álláspont, amely a pedagógia, a pedagógus, az iskola felelősségét hangsúlyozza saját tanítványaival szemben – miközben természetesen nem vitatja a szülő, a család jogainak elsőbbségét. A pedagógusi szakma ma már ismer eljárásokat, jó példákat, amelyek együttese meleg, elfogadó iskolai légkört eredményez az intézményes nevelésben, és szükség esetén támogatást nyújt. E téren a legfontosabbak az alábbiak:
· A tanulók egyéni tanulástörténetének, a megélt siker- és kudarcélményeiknek feltérképezése, a tanuláshoz fűződő motívumok, demotivációk alapos megismerése, az erre alapozott szakszerű fejlesztés (egyéni perspektívák felcsillantása, énkép erősítése, önbizalom fokozása, a megküzdés képességének erősítése).
· A családi élet hiányosságainak, hibáinak (verés, érzelmi elhanyagoltság, ingerszegénység, foglalkozás hiánya, negatív minták, modellek) kompenzálása, szülőkkel való együttműködés.
· Az osztály, a kortárscsoport kirekesztő attitűdjének, negatív érzelmi hatásainak pedagógiai kezelése, együttműködésre, kooperációra nevelés, erőszakmentes konfliktuskezelésre nevelés.
· A tanulók alapos megismerésére épülő differenciált, egyéni fejlesztési tervek, programok készítése, differenciált, árnyalt értékelés, az önszabályozás, önértékelés kialakításának tudatos megszervezése.
· A tanulási nehézségek attribúcióinak helyes tanári megítélése (s nem külső körülményekre, családra hárítás), a bukások, kimaradások, csavargás csökkentése.