4.2.2. Tanulási zavar

 

Téglalap feliratnak: A tanulási zavarok elõfordulási gyakoriságát Gaddes (1985) - nemzetközi tapasztalatokra alapozva - az átlagos általános iskolás populációra vonatkoztatva 15 %-ra becsüli, de országonként igen nagy különbségek mutatkoznak. Magyarországon a tanulási zavarokkal küzdők aránya korábban 3 %-nak mutatkozott, de a globális olvasástanítási módszer elterjedésével az olvasási zavar gyakoribbá vált, és ennek tízszeresére nőtt a problémások aránya. A tanulási zavar általános, összefoglaló kifejezés, a különböző  képességdeficitekkel küzdők megjelölésére. A csoport egyébként meglehetősen heterogén, hiszen a figyelmi funkciókban, beszédkészség, olvasási, írási és számolási készségek elsajátításában és használatában akadályozottak egyaránt beletartoznak. Nem része e csoportnak viszont a képességhiányokkal rendelkező vakok, siketek, értelmi vagy mozgás korlátozottak). Bár a tanulási zavar más deficitekkel (például, érzékszervi gyengeség, érzelmi zavarok) vagy negatív környezeti hatásokkal (például, hátrányos szociokultúrális háttér, nem megfelelõ oktatás) együtt is jelentkezhet, azoknak nem egyenes következménye (Gyarmathy, 2006). Sarkady Kamilla és Zsoldos Márta tanulási zavarnak tekinti azt az intelligencia szint alapján elvárhatónál gyengébb tanulási teljesítményt eredményező állapotot, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre, és sajátos kognitív pszichológiai tünetekkel jellemezhető (Sakrady-Zsoldos, 1992). A tanulási zavarok, részképesség zavarok, mint például a diszlexia, diszgráfia ép értelem, sokszor kiemelkedően jó intellektus mellett jelentkezik. Az érzékszervi sérültek gyógypedagógiai nevelésben, sajátos igényeiknek megfelelő szakszerű fejlesztésben részesülhetnek i , ►. Megfelelő prevenció, időbeli felismerés és szakszerű kezelés hatására gyakran jól kezelhető, orvosolható a diszkalkulia i, ►, diszgráfia i, ► is. A diszlexia prevenciós és reedukációs programok módszertanának nagy hagyományai vannak hazánkban 1 i, ► , 2i, ► , 3i, ►, 4i, ► , 5i, ► . A pedagógus, legyen idegen nyelv és irodalom szakos, matematika, kémia vagy történelem szakos biztosan találkozik tanulási nehézséggel birkózó gyermekkel, s nagy valószínűséggel találkozik diszlexiás, diszgráfiás vagy diszkalkuliás tanulóval. Ma már jogszabályok írják elő, hogy az évközi és év végi értékelésnél, az érettségi és felvételi vizsgán milyen sajátos körülményeknek kell teljesülniük azért, hogy a diszlexiás, diszgráfiás gyermekek e részképesség zavaruk ellenére megfelelő értékelést kapjanak, teljes értékű vizsgát tehessenek – vagyis hogy tudásukról számot adhassanak. Sok tanuló ennek köszönhetően sikeres tanulmányokat folytat a felsőoktatásban. A koncentrációzavar, a beszédzavar, az érzelmi problémák észlelése és diagnosztizálása után a különleges bánásmódot egyénre szabottan kell alkalmazni.