4.3. Magatartási problémákkal küzdő tanulók

A pedagógusok a magatartási problémákkal találkoznak a leggyakrabban, s azokat általában saját problémájukként élik meg. Az agresszív gyermek zavarja az órát, a bohóckodó tanuló elvonja társai figyelmét – ezért az ő „féken tartásuk” erőfeszítést igényel. A csendes, visszahúzódó, félénk tanuló mellett viszont a tanár nyugodtan szervezheti a munkát. E különbségekből adódik, hogy ez utóbbi tanulói körrel általában kevésbé foglalkoznak a pedagógusok, hiszen ők a jók, a példás magatartásúk. E felületes pedagógusi magatartások és szemlélet eredménye, hogy sem az agresszív sem a depresszív tanulónál nem veszik észre, hogy magatartásuk mögött mélyen meghúzódó családi-pszichés problémák lehetnek, hogy e gyermekek maguk is szenvednek, viselkedésük valójában segítség-kérés. A magatartási problémák, magatartászavarok az iskolai viselkedésszabályozási képességekben jelentkező különbségekként csapódnak le. Valójában a gyermek, tanuló nem képes az elvárt ütemben illetve megfelelően beilleszkedni szűkebb vagy tágabb szociális környezetébe, esetenként megsérti az együttélés szociális normáit. Az iskoláskorú gyermekek egy része komoly problémákkal küzd e téren. Őket gyakran lustának, butának bélyegzik, holott valójában a viselkedésszabályozás területén mutatkoznak náluk nehézségek. Ezek legtöbbször tanulási problémákként jelentkezhetnek (Séra-Bernáth, 2004). A gyermekek esetleges magatartási problémája nagy egyéni különbségeket mutat, többféle pozitív és negatív irányú eltérés együttes jelenléte is előfordulhat.