4.4. A tehetséges tanulók

4.4.1. Tehetséges tanulókkal való foglalkozás története

A „tehetségprobléma” Magyarországon az első világháború éveiben merült fel, majd kisebb nagyobb időközönként ismételten jelentkezik a pedagógia és a pszichológia területén (Köte, 1983). Ez szorosan összefügg a kísérleti-, a differenciál,- az individuálpszichológia által egyre árnyaltabban feltárt egyéni különbségek felmutatásával, az értelmi fejlettséget mérő tesztek megalkotásával. A tehetséges tanulók kiválasztásának és nevelésének problematikája hazánkban 1910-ben került előtérbe (Dóczy, 1910. Révész, 1917). Az a napjainkban is élő dilemma, hogy a tehetségeket külön vagy a többiekkel együtt neveljük-e, a két világháború időszakában jelent meg, főként a tehetségmentés kérdéseként. Az akkori oktatási- és iskolarendszerben csak jelentős szociális mozgalommal látták annak garanciáját, hogy egyetlen tehetség se vesszen el. A Gyermektanulmányi Társaság is foglalkozott tehetségvédelemmel. Nagy László kezdeményezésére 1921-ben szervezik meg először a tehetséges gyermekek rajzkiállítását, majd 1925-ben a tehetséges gyermekek- és ifjak munkakiállítására kerül sor. Noha a tehetségről való gondolkodás minden bizonnyal összefügg a klebelsberg-i kultúrfölény gondolattal, sokan rávilágítottak annak problémáira, és kritika tárgyává tették a kor szelektív, antidemokratikus iskolarendszerét, mely valójában nem igazán garantálta a szegény sorsú tehetséges gyermekek továbbtanulását (Kemény, 1934). A II. világháború után, az új közoktatáspolitikai célkitűzések szellemében rendkívüli, átmeneti eljárások léptek életbe a közép- és felsőfokú iskolák szociális összetételének megváltoztatására (például, a szakérettségire előkészítő heti 40 órás, egyéves tanfolyam bevezetése vagy a „Fényes szelek” nemzedékét támogató kollégiumok, gyorsító osztályok létrehozása). A kor politikusai ezeket az akciókat nem csak tehetségmentésként, hanem társadalmi igazságszolgáltatásként is értelmezték. A munkás és paraszt származású gyermekek kiemelt támogatása abból a célból történt, hogy mielőbb létrejöhessen az új korszak új értelmiségije.