5.1. Az iskola felelősségének értelmezése

Mi a pedagógia és más hatóerők felelőssége a tanulók esélyegyenlőségének biztosítása terén?

Melyek az iskolai kudarc jelei?

Miért növeli az oktatási rendszeren belüli egyenlőtlenségek a társadalmi csoportok közötti távolságot?

Magyarország, a 2004. évi uniós csatlakozásával fokozottabb felelősséget vállalt a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai esélyegyenlőtlenségének csökkentése terén. Az iskolarendszer és az iskola szintjén is megfogalmazódik a komprehenzív szemlélet, a megértő, mindenkit elfogadó, szelekció nélküli, minőségi iskola. Ugyanakkor tény, hogy a hátrányos helyezet, a veszélyeztetettség, az esélyek egyenlőtlensége társadalmi eredetű probléma, tehát nem várható el, hogy az iskola, a pedagógia legyen az egyetlen erő, amely ezek enyhítésére, orvoslására vállalkozik. Másrészről az sem lehetséges, hogy a pedagógiai nézőpontot elhárítsuk, s csak a társadalom egyéb szakmai szereplőinek (például, szociális munkás, kriminológus, családterapeuta, szociálpszichológus), intézményeinek (Gyermekjóléti Szolgálat, Gyermekvédelmi Intézet) felelősségét hangsúlyozzuk a társadalmi különbségek csökkenésének elmaradásáért, a mobilitás gyengüléséért. Imre Anna egyik 2004. évi kutatása az iskolai sikertelenségek és az iskolarendszeren belüli egyenlőtlenségek kapcsolatát vizsgálta, az OECD oktatási rendszerek eredményességének értékelésére használt alábbi modellt alapul vége (4. táblázat).

Az oktatási rendszeren kívüli egyenlőtlenség-dimenziók (Kontextus)	Az oktatási rendszeren belüli egyenlőtlenségek (Folyamatok)	Kimeneti jellemzők (Eredmények)
• társadalmi háttér • lakóhely • nem • kisebbséghez tartozás • demográfia • anyagi helyzet	• intézményhálózat • az intézmények finanszírozása • az oktatás anyagi helyzete • személyi feltételek • tárgyi feltételek • tanterv, tanítási módszerek	• tanulmányi eredményesség • továbbhaladás, továbbtanulás az iskolarendszerben, • elhelyezkedés

(Imre, 2004)

4. táblázat: Az oktatási rendszeren kívüli és belüli egyenlőtlenségek valamint a kimeneti jellemzők mátrixa

Megállapítható, hogy az oktatási rendszeren kívüli tényezők és a kimeneti jellemzők között olyan folyamatok hatnak, amelyek az oktatási rendszeren belül, az iskolák közötti különbségekkel függnek össze. Ezeknek döntő szerepük lehet abban, hogy

· a társadalmi hátrányok az iskola segítségével újratermelődnek,

· az iskola nem képes a társadalmi hátrányokkal, esélyegyenlőtlenségekkel szemben fellépni, sőt

· a hátrányos helyzetet, az esélyegyenlőtlenségeket újratermeli, felerősíti.

Az iskola világában ez iskolai kurdarcként jelenik meg, amely lemorzsolódás, évismétlés, túlkorosság, magatartászavar, kriminalizálódás formáját ölt testet. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskola hatását valóban messze felülmúlja az iskolán kívüli tényezők által gyakorolt hatás, mégis, különböző megközelítésekben a különbségeket 8–17 százalék közötti arányban iskolán belüli tényezők magyarázták. A pedagógia számára ez nem csak a felelősséget növeli, hanem a beavatkozás esélyét is. Ha ugyanis az iskolarendszerből fakadó okok is szerepet játszhatnak az iskolázás terén elért sikerek vagy kudarcok kialakulásáért, ha erősíthetik, vagy gyengíthetik az iskolarendszeren kívüli okok hatását, akkor a pedagógia mozgástere megnő - ha nem is olyan jelentős mértékben, mint ami az iskolán kívüli szereplőktől elvárt. Ha az iskola hatásai mögött álló okok feltárhatók, akkor az oktatáspolitika

· tudatosabban tud majd bánni a rendelkezésre álló eszközökkel,

· törekedhet arra, hogy kapcsolatot teremtsen a különböző lehetséges eszközök között (jogi szabályozás, finanszírozás, tartalmi szabályozás, pedagógusképzés és továbbképzés, tankönyvek, pedagógiai szolgáltatások, stb.), és

· kihasználhatja a rendelkezésre álló eszközöket (pl. intézmények egymás közötti kapcsolata, szakképzés és az általános képzés kapcsolata, felnőttoktatás és a közoktatás kapcsolata (Imre, 2004).

A tanulók problémájára adott pedagógiai válasz valójában erősíti a pedagógus felelősségét a hátrányos helyzetben lévők érdekében, a szakmaiság, a szakértelem értékét az esélyek közötti egyenlőtlenségek felszámolásában; mindezt anélkül, hogy csökkentené a család és az egyén felelősségét saját élete alakításában.