5.4. A méltányos pedagógia

A méltányos pedagógia minőségi iskolában valósulhat meg, ahol megfelelően képzett, átképzett, továbbképzett pedagógusok minőségi oktatást folytatnak. A méltányos pedagógia feladata a kirekesztés, az intollerancia, a szegregáció megszüntetése, a pedagógiai „védőháló kifeszítése”. Adaptív, befogadó, kellően differenciál, individualizál a nevelés - oktatás tartalmában, stratégiáiban, módszereiben, munkaformáiban és az értékelés terén. Számol a tanítványok sajátos nevelési szükségleteivel, a velük való különleges bánásmódot – emberi jogon alapuló – természetes feladatnak tekinti, legyen a gyermek sérült, tanulási vagy magatartási problémával küzdő, szociálisan vagy kulturálisan hátrányos vagy éppen tehetséges. Például,

· az intézmény technikai és személyi segítséget ad (akadálymentesítés, szociális segítség, énerősítő tréningek, életvezetési tanácsadás)

· a tanulási folyamatban különböző „erősítőket” alkalmaz (optikus szemléltetés, nagyítás)

· az ellenőrzés, értékelés formáit adekvát módon választja meg (szóbeli ellenőrzést alkalmaz diszgárfiás tanulónál, többletidőt ad a diszlexisnak)

A méltányos pedagógiát az emancipációs szemlélet jellemzi, nem kegyet gyakorol, nem pusztán a felzárkóztatást helyezi előtérbe, hanem a gyermek eredeti identitásához, értékrendjéhez alkalmazkodik – vallva, hogy ehhez a gyermeknek joga van, ez őt megilleti. A méltányos pedagógia esélyteremtő pedagógia. Méltányos nevelés az integráció, és még inkább az inklúzió keretei között valósulhat meg, s jöhet létre a valóban elfogadó (befogadó) iskola. Így kerülhet összhangba az eredményesség (excellence) és a méltányosság (equity) (Lannert, 2004).