6.3. A méltányos iskola feladatai a tanulók hatékony fejlesztése terén

Mi az integráció, az inkluzió és a méltányos iskola fogalma közötti kapcsolat?

Milyen sajátosságokra kell tekintettel lenni a hátrányos helyzetű tanulók nevelés-oktatása terén?

Milyen szerkezetei, szervezeti és szervezési formák állnak rendelkezésre a tehetségek esélyeinek biztosítására?

Láttuk, hogy az inkluzív iskola a nevelési, tanulási problémákkal, sajátos igényekkel rendelkező tanulók intézményes ellátását vállalja integrált körülmények között. Az integráció mai értelemben azonban ennél többet is jelent. Beleértik a kisebbség és többség együttnevelését (Vámos, 2003) és a különböző tehetséges tanulók integrált oktatását is. Bármelyik feladattal találkozunk is, a tanulókkal való foglalkozás megismerésükkel kell kezdődjön. Ez képességeik, tanulási stílusuk, énképük, szorgalmuk, motivációik és még sok minden más megfigyelésére, vizsgálatára, elemzésére támaszkodik. A megismerés persze nem egyszeri, hanem állandóan zajlik, vissza–visszatérő, és jellemzően a tudományos kutatás módszereire támaszkodik. A megismerést követően a pedagógus feladatai:

Tervezésben

· Annak reflektív végiggondolása, hogy kik az osztályban a felismert tehetséges tanulók, vannak-e alulteljesítő, rejtett tehetségek.

· Pontos meghatározása annak, hogy miben várunk el változást, javulást a tehetséges tanulóknál: tanulmányi teljesítmény, magatartás, attitűd, szorgalom stb. terén. Ezzel kapcsolatosan a fejlődést gátló és aktivizáló diszpoziciók kiemelése, perspektívaorientáció: a képességek kibontakoztatására a pedagógiai lehetőségek kibővítése.

· Ezt követi a hogyan és a mivel számbavétele és megtervezése, az eddig alkalmazott oktatási formák, stratégiák, módszerek, eszközök felülvizsgálata.

A tanítási- tanulási folyamat irányításában

· Világos feladatállítás, feladatorientáció, differenciált (dúsított) curriculum alkalmazása (a kiegészítő tananyag közül a feladatválasztás lehetősége, könyvek ajánlása, kiselőadások tartatása, tanulmányi versenyre való felkészítés stb.)

· Világos, körülhatárolt követelmények felállítása (a tehetséges tanulók azonban nem igénylik a részletező instrukciókat). Kívánatos a tevékenykedtetés állandó lehetőségének nyújtása, megfelelő tevékenységi minták szolgáltatása. A felfedeztető tanítási mód, a feladatok problémásítása mind kedvező eljárás lehet.

· A szorongó, belső bizonytalanságú tanulók a meleg, határozott tanári irányítást kedvelik.

Elvárások terén

· A teljesítmények terén következetes, magas elvárások megfogalmazása, az egyéni igénynívó emelése, vagy szükség szerinti korrekciója, az önbecsülés fejlesztése, önaktivizáló pozitív énkép alakítása.

· Az egyes teljesítmények okainak (attribúciók) megbeszélése, offenzivitás kialakítása a tanulás terén, azaz a sikereket belső okokra ( tehetség, képesség, intelligencia, szorgalom) visszavezetni, az esetleges kudarcokat pedig instabil okoknak tulajdonítani (szorgalom, erőfeszítés hiánya).

Értékelésben

· A teljesítmény folyamatos nyomonkövetése, monitorizálása. A folyamatos visszacsatolás lehetővé teszi a legkisebb lazulás jelzését.

· Az individuális (az aktuális teljesítményt a közvetlen megelőzőhöz mérő), kritériumra orientált (a kitűzött célokhoz viszonyító) és differenciált értékelés ajánlatos. Ezzel elérhető a legkisebb hanyagság azonnali kiküszöbölése, s a „babér- effektus” személyiségfejlődésre káros következményének elkerülése.

A beiktatott változások hatásvizsgálata

· Az esetleges korrekciók, a szükség szerinti újabb változtatások beiktatása, esetenként a tantestületi „konzilium” felhasználása jelenti a hatásvizsgálat alapját.

· Egyidejűleg figyelembe veendő, hogy a képességek fejlődése egyenetlen, megtorpanások, sőt visszafejlődések is előfordulhatnak. Ezekben az esetekben különös fontossága lehet a speciális szakemberek bevonásának (pszichológus, fejlesztő pedagógus).

Végezetül felmerülhet a kérdés, hogy vajon nem hatékonyabb-e a tehetséges tanulók kiemelése, külön, szegregált fejlesztése? A dilemma adott. A tehetséges tanulók együttnevelése kevésbé tehetséges osztálytársaikkal csak akkor lehet eredményes, ha az oktatás általános színvonala magasabbá és valóban szakszerűvé válik. Hozadéka az eredményességet illetően hatalmas, hiszen a tehetséges tanulók képezik egy-egy osztályban azt a fontos húzóerőt a többség számára, mely lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki képességeit illetően a saját „plafonjának” elérésére legyen képes. A tehetségek kiemelése a többség számára jelenti a minta, modell, húzóerő elvesztését. Arról nem is beszélve, hogy nézetünk szerint mindenki tehetséges, hiszen dinamikus tehetségfelfogásunkban jeleztük, hogy annyi féle tehetség lehet/van, ahány féle tevékenység létezik. Így a tehetséges tanulók számára minta, modell lehet a másban tehetséges osztálytárs. Végül a tehetség védelme szociális mozgalom kell hogy legyen. El kell érnünk, hogy ne hátrány legyen a kivételes szellemi képesség, hanem valódi érték (Czeizel, 1984).