Roma tanulók

„….Amikor 2000-es kutatásunkban az interjúk során azt kérdeztük a pedagógusoktól, hogy tapasztalataik szerint a cigány gyerekek miben különböznek a többiektől, a következő eltéréseket sorolták fel:

• Nyelvi hátrányokkal érkeznek az iskolába, de ez nem idegennyelvűséget jelent, hanem hiányos magyar szókincset. Fogalomhasználatuk sokkal szegényesebb az átlagosnál.
• A családok és a gyerekek körülményeit egyaránt hiányos tárgyi kultúra jellemzi. A szegénységből és alacsony szintű kulturáltságból adódóan hiányoznak a tanulás otthoni (lakás, berendezési tárgyak) és iskolai (tankönyvek, taneszközök) feltételei.
• A szegénységgel és a rossz lakáskörülményekkel függ össze, hogy a családok egy része nem megfelelő higiénés körülmények között él, ennek a következményei (gondozatlanság, fertőzések, betegség stb.) az iskolás gyerekeknél is jelentkeznek.
• Az átlagosnál alacsonyabb szintű a tanulási motiváltságuk, mert sem a szülők elvárásai, sem a várható mobilitási perspektívák (munkaerő-piaci esélyek) nem motiválják őket eléggé a tanulásra.
• Az átlagosnál nehezebben valósítható meg az iskola és a szülők együttműködése, a szülők nem járnak be az iskolába, nem tartanak rendszeres kapcsolatot a pedagógusokkal és konfliktushelyzet esetén a pedagógusokkal szemben a gyerekeik mellé állnak.
• A tanulók az átlagosnál nehezebben alkalmazkodnak az iskolai szabályokhoz és viselkedési formákhoz. Ezt a pedagógusok egy része a szülők eltérő nevelési szokásaival indokolja, miszerint lényegesen liberálisabban, illetve kevésbé tekintélyelvűen nevelik gyerekeiket, mint a többi szülő.
• Az átlagosnál hamarabb tekintik felnőttnek a családban a gyerekeket, a szülők elvárják a nagyobb gyerekektől a segítséget a családi munkákban és a családfenntartásban (keresőtevékenységben).
• A korábbi felnőtté válás része a viszonylag korai szexuális érettség. 13-14 éves korukban már a kortársak (szerelem) érdeklik őket, nem az iskola.
• A kamaszodó gyerekeket az átlagosnál gyakrabban jellemzi védekező, agresszív magatartás.

Figyelemre méltó, hogy a pedagógusok által felsorolt jellemzők között egyetlen olyan sincs, amely a „cigányokra” mint etnikai csoportra jellemző lehetne, valamennyi a szegény szubkultúrákban felnőtt gyerekek sajátja, vagyis a hátrányos helyzetű cigány és nem cigány csoportokra egyaránt vonatkoztatható. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a pedagógusoknak az iskolákban nem a cigány tanulókkal, hanem a szegény szubkultúrában felnőtt hátrányos helyzetű tanulókkal vannak oktatási és nevelési problémáik….” (Liskó, 2002)

Forrás: Liskó Ilona (2002): A hátrányos helyzetű fiatalok oktatásának minősége, Új Pedagógiai Szemle, 2002-02. 56-69.