01. Bevezetés – a tudományos megismerés folyamata, módszerei

módszertan: (metodológia) A tudományos kutatás eszközeire, mikéntjére vonatkozó nézetek rendszere, mely meghatározott tudományelméleti kiindulópontokra épül. Egy adott tudományos módszertanon belül többféle speciális módszert (metodikát) találhatunk, amik egy jelenség vizsgálatára vonatkozó bevett speciális eljárásokat (pl. attitűdskála-típusok) rögzítenek. (01)

statisztika: (≈matematikai statisztika) A matematika azon ága, mely a valószínűségelméletre épül és általában a kutatásban meghatározott változóknak (ld. operacionalizáció) a vizsgált sokaságban (ld. populáció) felvett értékeire vonatkozó becslést segíti. Matematikai eszközöket ad a változók közötti összefüggéssekkel kapcsolatos hipotézisek vizsgálatára is, ld. még ~i következtetés, ~i összefüggéselemzés, ~i szignifikancia. Más értelemben a nagy tömegű adathalmazból levonható következtetések matematikai szabályszerűségeit foglalja össze, melyek az adatfeldolgozást (ld. adatelemzés) segítik. (01, 13)

tudományelmélet: (≈tudományfilozófia) A tudományos elméletekre vonatkozó elgondolások rendszere. A ~ számára a tudomány legfontosabb jellemzője az így szerzett ismeretek bizonyossága, ezért érdeklődése elsősorban a tudományos elméletek megalapozottságára irányul. Ld. még paradigma. (01)

hipotézis ld. 05. óra. (01, 05)

kísérlet ld. 05. óra. (01, 05)

megfigyelés ld. 09 óra. (01, 09)

változó: ld. 13. óra. (01, 13)

válaszkategória: A mérőeszköz egyes tételeihez kapcsolódó, előre meghatározott válaszlehetőségek, amelyek közül a válaszadónak (a leggyakrabban egyet, néha többet) választania kell. Nyílt kérdőív, interjú és tartalomelemzés esetében is beszélhetünk ~król (bár tétel helyett ilyenkor inkább kérdést mondunk), de a kvalitatív kutatásokban ezeket általában utólag (s csak ritkán előzetesen) határozzák meg. (01)

kereszttábla (kontingenciatábla): ld. 13. óra (01, 03, 13)

gyakorisági eloszlás: A mérési adatok mindig csoportosított adatok, minden változó értékeit különböző válaszkategóriákban mérjük (pl. centiméter, darabszám, a fontosság vagy az elfogadás-elutasítás kategóriái). Ha megszámoljuk, hogy egy-egy válaszkategóriára hány válasz esik, és ezeket a számokat (a válaszok gyakoriságát) minden kategóriára megmutatjuk, akkor kapjuk meg a válaszok gyakorisági eloszlását. Nyers számokként, százalékos eloszlásban, illetve grafikusan (pl. oszlopdiagramokban) is ábrázolhatjuk. (01, 13)

középérték: Az egy adott változón mért adatokat sokféleképpen jellemezhetjük, így a gyakorisági eloszláson kívül a különböző ~ekkel is, melyek a mért esetek tipikus értékét fogalmazzák meg egy sajátos szempontból. A módusz a gyakorisági eloszlás „csúcspontja” a változónak az az értéke (válaszkategóriája), melyet a legtöbb esetben mértünk. Legalább ordinális mérési szintű (ld. skálatípus) változó esetén számíthatjuk a mediánt, mely értéknél kisebb és nagyobb értékek egyenlő számban fordulnak elő a mintában. Folytonos (legalább intervallum szintű) változó esetén használható az átlag, melyet úgy kapunk meg, hogy az összes mért értéket elosztjuk a mérések számával. (01, 13)

szórás: (standard szórás) Azt mutatja meg, hogy a mért adatok mennyire térnek el az átlagtól. Kiszámítható úgy, ha a pozitív előjellel vett varianciából négyzetgyököt vonunk. (01, 13)

variancia: Az „átlagos” négyzetes eltérés, mely a mért értékeknek az átlagtól való eltérését jellemzi. A ~ négyzetgyöke a szórás. (01)

korrelációszámítás: Két (legalább ordinális mérési szintű) változó közötti kapcsolat jellemzése, melynek mértéke 0 és 1 közötti, iránya pozitív vagy negatív lehet. A korrelációs elemzés nem alkalmas ok-okozati összefüggések ellenőrzésére. (01)

t-próba: Két minta átlagainak összehasonlítására alkalmazható eljárás. Van független és összetartozó mintás változata is. Alapesetben érzékeny a szóráshomogenitásra, de van robusztus változata is, amely olyankor is érvényes, amikor a két minta szórásai szignifikánsan különböznek. Ha kettőnél több mintát akarunk összehasonlítani, akkor már varianciaanalízist kell alkalmaznunk. (01)

varianciaanalízis: ld. 07. óra. (01, 07)

khí-négyzet próba: Két változó közötti kapcsolat vizsgálatára alkalmas eljárás, amely a változók gyakorisági eloszlásában meglévő különbségeket mutatja ki. Nullhipotézisként azt tesszük fel, hogy nincsen kapcsolat a két változó eloszlása között. Kategoriális (nominális mérési szintű) változókra is alkalmazható, gyakran a kereszttáblán ábrázolt összefüggésekkel kapcsolatban használatos statisztikai próba. (01)

megbízhatósági szint: 1. A kapott eredmények azon jellemzője, hogy mennyire köszönhetők a véletlennek (ld. szignifikanciaszint). 2. Más értelemben a kapott átlagok körül lehetséges véletlenszerű ingadozás. (01, 04)

statisztikai következtetés: ld. 13. óra.

statisztikai szignifikancia: Annak a mértéke, hogy a kapott eredmények mekkora valószínűséggel következményei csupán a véletlennek. A kutatók a valószínűség dimenziójában általában meghúznak egy határt, azaz előre megállapítanak egy valószínűségi értéket (ez a szignifikanciaszint, a társadalomtudományokban többnyire 5% vagy másképpen p<0,05), és amennyiben az alkalmazott statisztikai próba azt mutatja, hogy a kapott kutatási eredmény ennél a szintnél vagy értéknél kisebb valószínűséggel tudható be pusztán a véletlennek, az eredményt az adott szinten szignifikánsnak tekintik, vagyis elvetik a nullhipotézist. A “szignifikáns” eredmény tehát mindig “valamilyen szinten szignifikáns”, a szint mértéke pedig azt mutatja meg, hogy az eredmény legfeljebb akkora valószínűséggel lehet a véletlen műve, vagyis legfeljebb ekkora a valószínűsége a nullhipotézis elvetésekor a tévedésnek (az elsőfajú hibának). (01)

tudományos elmélet: Egy adott jelenségkörben a vizsgált tényezőkre, azok közötti összefüggésre vonatkozó elgondolás, mely a tudományos kutatás meghatározott alapelvein (ld. paradigma) alapul. A ~ekből levezethető állításokat (ld. hipotézis) vetjük általában alá empirikus ellenőrzésnek. A ~ek eltérnek abban, hogy milyen mértékű az általánosítást tartalmaznak (mikroelméletek – makroelméletek). (01, 10)

paradigma (tudományos): A tudományos kutatás általános értelmezési keretét jelenti. Az elméletalkotást (ld. tudományos elmélet) megelőző előfeltevéseket (pl. az emberi viselkedés alapja az inger-válasz kapcsolat) foglalja össze, a megismerendő világról és a tudományos megismerés módjáról is tartalmaz általában sajátos álláspontot (ld. természettudományos, ill. hermeneutikai módszertan megkülönböztetése). A tudományos paradigmák átívelhetnek egyes tudományterületeken, ugyanakkor idővel változhatnak is. Ezt a változást ragadja meg a tudományos forradalom kifejezése (Kuhn), mely a paradigmaváltásra utal. (01)

természettudományos módszertan: Az általa vizsgált jelenségeket, eseményeket egy elvileg feltárható objektív világ részeiként fogja fel, amelyek között általánosítható összefüggések teremtenek kapcsolatot. Ez adja meg a jövőbeli események előrejelzésének (predikció) lehetőségét. A tudományos megismerésből kizárja a szubjektív folyamatokat, a megismert jelenséget függetlennek tartja a megismerést végző kutatótól. Ld. még hermeneutika, tudományos paradigma. (01)

kísérlet: ld. 05. óra.

hermeneutika: Görögül: „kutatok, vezetek, magyarázok”, a tudományos megismerés sajátos módszere, melynek eredete a (bibliai, ill. antik görög) szövegértelmezésig vezethető vissza. Ma a megértés általános kritériumaira is vonatkoztatják. A hermeneutikai módszertan előfeltevései szerint a valóság nem objektív, hanem értelmezés (interpretáció, jelentésadás) útján teremtjük meg, ezért alapvetően kontextuális természetű, az emberi szubjektumhoz kötött. A kutató is kölcsönhatásba kerül vizsgálatának tárgyával, a célja ezért nem lehet az általános (kontextuális meghatározóitól megfosztott), objektív megismerés, hanem az adott szituációba, a cselekvő nézőpontjába való helyezkedés, mely az előzetes megértésen alapul. A pszichológiában a kauzális magyarázatokkal szembe állított szellemtudományos nézetek vezérelve. Ld. még kontextualizmus, természettudományos módszertan, tudományos paradigma). (01, 10)

módszerek, stratégiák integrációja: (≈metodológiai pluralizmus) Olyan kutatási stratégia, mely több tudományos módszer alkalmazására épül egy adott kutatáson belül (akár egyidejűleg, akár a kutatás különböző fázisaiban). Eszerint nincsenek kitüntetett eljárások, melyekhez a jelenség vizsgálatában ragaszkodni kell. A több módszer alkalmazásának hasznosságát hirdeti, melyek különböző oldalait világíthatják meg a vizsgált jelenségnek. Az tartja, hogy a párhuzamosan felhasznált különböző eljárások (pl. interjú, kérdőív) egymás kontrollját is képezik, így megalapozottabb következtetésre vezetnek, ld. még trianguláció. (01, 08, 10)

induktív logika: A megfigyelt egyes esetekből következtet az általános szabályra. Mivel a legtöbb esetben egy törvényszerűséghez tartozó összes esetet nem tudjuk megfigyelni, ezért az induktív következtetés valószínűségi alapú (pl. ha süt a nap, akkor valószínűleg nem esik az eső). Az induktív elméletalkotás (induktív kutatási stratégia) az induktív következtetés logikai szabályait felhasználva, az empirikusan megfigyelhető összefüggések alapján jut el jelenség mélyén rejlő általános magyarázatokig. Ld. még tudományos elmélet, deduktív logika, empirizmus. (01, 04)

deduktív logika: Bizonyos előfeltevésekből (axiómákból, premisszákból) vezeti le az egyedi esetre vonatkozó konklúziót. A deduktív kutatási stratégiát (deduktív elméletalkotás) követve a tudományos elméletek és paradigmák tartalmazzák az általános előfeltevéseket, míg hipotézisek formájában jelennek meg az egyes esetekre vonatkozó következményeik. A kutatás empirikus szakaszában az így megfogalmazott hipotézisek ellenőrzése, érvényességük vizsgálata folyik. Ld. még tudományos elmélet, induktív logika, racionalizmus. (01, 04)

introspekció: A személy megfigyeli saját lelki működését, az általa átélt érzelmeket, világról alkotott benyomásait, a gondolatait. Klasszikus módszer mely a pszichológiai filozófiai gyökereihez vezet vissza. A tudományos pszichológiára jellemző módszertan kialakításában az ~tól való elhatárolódás jelentős tényező volt (ld. még behavorista nézőpont). A belső lelki folyamatok objektív eszközökkel való megközelítése (pl. attitűdvizsgálatok) ugyanakkor ma is a szociálpszichológia fontos eszköze. (01)

racionalizmus: Az emberi megismerés forrásának a rációt, a logikus gondolkodást tartja, nagy hangsúlyt fektet a tapasztalat előtt is meglévő fogalmakra, gondolkodási struktúrákra. Az igazi ismeret forrása tehát a tiszta ész, szemben a tapasztalattal (vö. empirizmus). A tudományos kutatásban a tudományos elméletek és a logikai következtetések szerepét hangsúlyozza. Ld. még deduktív logika, introspekció.(01)

empirizmus: Az emberi megismerésben elsődleges a tapasztalatok (érzékek által közvetített információ) szerepe. Nincsenek velünk született eszmék, a lélek „tabula rasa”. A tudományos módszer kiindulópontjának tekinthető, amennyiben radikálisan elszakad a spekulatív filozófiai módszerektől. A tudományos kutatásban az elméletek valósággal való szembesítését hangsúlyozza (vö. racionalizmus) és módszereiben kitüntetett szerepe van az induktív következtetésnek (ld. induktív logika). (01)

szociáldarwinizmus: Darwin evolúciós gondolatának, a természetes kiválasztódás elvének analógiájára megfogalmazott elképzelések a társadalmi együttélésről. A társadalmon belül az erősebb életben maradására és az egyének, csoportok közötti versengésre épülő elképzelés ugyanakkor az emberi történelem során az egyre tökéletesedő társadalmi berendezkedést hirdeti. Ma mind a korlátozás nélküli verseny kizárólagos társadalomszervező elvében, mind a társadalmak magától értetődő fejlődésében sok társadalomtudós kételkedik. (01)

konfliktus-paradigma: A társadalmi konfliktusokra helyezi a hangsúlyt, mely az érdekek ellentétén alapul és a hatalom megszerzésével van kapcsolatban. A társadalomban meglévő makroszintű konfliktusok (pl. a különböző társadalmi osztályok egymással szemben álló érdekei), illetve közvetlen interakcióban is megjelenő mikroszintű konfliktusok (pl. a játékelméleti dilemmák) magyarázzák ezek szerint, hogyan alakul különböző társadalmi rétegek, csoportok viszonya. (01)

etnometodológia: A szimbolikus interakcionizmushoz köthető tudományos módszer abból indul ki, hogy az emberek a hétköznapi interakciók során teremtik meg a társas együttélés szabályait, a viselkedést meghatározó normákat. Az emberek minden helyzetet, annak minden szereplőjét értelmeznek, s ennek az értelmezésnek megfelelően reagálnak. A hétköznapi interakció alapját képező szabályokat, az emberek világértelmezését igyekszik feltárni. Módszereire jellemző a jórészt automatikusan zajló folyamatok megszakítása, az implicit szabályok megszegésének és következményeiknek vizsgálata, melyet a résztvevő megfigyelés általánosabb keretein belül végeznek.(01, 08)

strukturális funkcionalizmus: A társadalmat egységes egészként értelmezi, melynek részei (pl. társadalmi csoportok, hiedelmek, szokások) azon keresztül érthetők meg, hogy miként járulnak hozzá az egész működéséhez. A társadalom rendszerszerű szemlélete ez, melyben a részek együttműködését érdemes elemezni a közös cél (pl. a társadalmi kohézió erősítése) érdekében. (01)

feminista paradigmák: A feminista elméletek általában a társadalmi nemek közötti különbségre összpontosítanak, a nők hátrányos megkülönböztetésére hívják fel a figyelmet a társadalmi együttélés számos területén a nyelvhasználattól egészen a kereseti viszonyok vagy a munkahelyi előléptetések alakulásáig. A női szempontok hangsúlyozásával egy sajátos helyzetben élő kisebbségi csoport felől számos társadalmi szabályt, viselkedési normát kérdőjeleznek meg, melyet más nézőpontok nem kezelnek problémaként. (01)

behaviorista nézőpont: A viselkedést állítja előtérbe a pszichológiai jelenségek közül, vizsgálódását a megfigyelhető inger-válasz viszonyokra korlátozza. Klasszikus formájában elveti a mentális folyamatok vizsgálatát, mint ami másodlagos jelentőséggel bír, és kevéssé tehető objektívvé (vö. introspekció, alaklélektani nézőpont, kognitív nézőpont). (01)

alaklélektani nézőpont: (Gestaltpszichológia) Elsősorban az észlelés és a gondolkodás folyamatait vizsgálja, az embert „naiv tudósnak” tarja, aki értelmet keres a körülötte lévő világban, igyekszik a jövőbeli eseményeket bejósolni (vö. behaviorista nézőpont). A világban megfigyelhető, az elemi információn túlmutató, az egészleges szerveződés szintjén jelentkező szabályszerűségek hatását vizsgálja a megismerésben. Az eredeti percepciós, tanuláselméleti felhasználáson túl, a szociálpszichológiában szélesebb körben is kimutatható ennek a szemlélet a hatása. (01)

kognitív nézőpont: A megismerést, a világ belső leképezését, modellezését állítja a kutatások fókuszába. Több hullámban jelentkezik a szociálpszichológiában, míg az információfeldolgozási paradigma előtt elsősorban a mentális folyamatok racionális elemzését (ld. egyensúlyelmélet, kognitív disszonancia elmélete) adja, addig utána az információfeldolgozási korlátok és folyamatok (pl. kategorizáció, sémahasználat) következményeit elemzi a legkülönbözőbb tárgykörökben (vö. behaviorista nézőpont). (01)

pszichoanalitikus nézőpont: A személyiségen belüli belső dinamikára helyezi a hangsúlyt, mely jórészt az ösztöntörekvések és az azokat korlátozó társadalmi szabályok alapvető konfliktusából fakad. Nagy jelentőséget tulajdonít a kora gyermekkori tapasztalatoknak, tudattalan folyamatoknak. A tekintélyelvű személyiség kutatásában is megmutatkozik, hogy nagy szerepet szán a belső feszültségek keltette szorongás csökkentésének, és az erre kialakított elhárító mechanizmusoknak. Gyakran a pszichopatológia felől igyekszik megérteni a normális, átlagos emberi reakciókat, viselkedést (vö. humanisztikus nézőpont). (01)

humanisztikus nézőpont: Az önmegvalósításra, a személyiség optimális fejlődésére helyezi a hangsúlyt. Azt keresi az ember lelki működésében, mely túlmutat az állati, biológiai létezésen, s az önkiteljesítést szolgálja (vö. pszichoanalitikus nézőpont, behaviorista nézőpont) (01)

evolúciós pszichológia: A darwini elméleten alapul, a pszichés jelenségek filogenetikus alapját keresi. Abból indul ki, hogy a pszichológiai mechanizmusok a biológiai mechanizmusokhoz hasonlóan a természetes kiválasztódás során, hosszú évmilliók alatt fejlődtek ki. A szociálpszichológia területén legismertebb formája a szociobiológia, mely az ember társas viselkedését igyekszik evolúciós szemszögből vizsgálni (vö. szociáldarwinizmus). (01)

kutatási terv: (research design, kutatási elrendezés) A konkrét kutatási cél és eszközök kutatásról kutatásra változhatnak ugyan, vannak azonban minden kutatásban előkerülő lépések, megkülönböztethető szakaszok, amelyeket előre meg lehet tervezni, kitöltve azokat sajátos tartalommal. A kutatási terv a kutatás célját, az ennek elérésére választott kutatási stratégiá(ka)t és a megvalósítás lépéseit tartalmazó terv, mely kitér a kutatási téma meghatározására, a konceptualizációra, az operacionalizációra, az adatgyűjtés módjára és az adatelemzésre is. Egy adott kutatási cél különböző kutatási tervek segítségével is elérhető, ezért egy terv a kutatói döntések megalapozásának és dokumentálásának eszköze a vizsgálandó jelenség meghatározásától (pl. mi az előítélet?) a választott statisztikai módszerekig, a konceptualizációtól az adatelemzésig. (01, 04)

konceptualizáció: A kutatási terv egyik első lépése, melynek során a kutató kijelöli az általa vizsgált jelenségeket, főként azáltal, hogy pontosan meghatározza az általa használt fogalmakat. A felhasznált fogalmak általában rendszert alkotnak, egy egységes elméleti keretben (ld. tudományos elmélet) alakul ki egy adott kulcsfogalom jelentése. Bár a kutatás során a felhasznált fogalmak jelentése folyamatosan változhat, kikristályosodhat, a kutatás elején igyekeznek a kutatók nagy vonalakban tisztázni a felhasználandó fogalmi eszközöket. (01, 05)

kutatási stratégiák: A kutatás során felhasznált módszerekkel kapcsolatos átfogó elképzelés, mely a tudományos módszertanra épül. A leíró kutatási stratégia célja, hogy a vizsgált jelenséget alaposabban megismerjük, feltárjuk a rejtett összefüggéseket. A korrelációs stratégia alapvetően két (vagy több) változó közötti kapcsolat erejének és irányának felmérését célozza. A kísérleti stratégia a jelenségek közötti ok-okozati kapcsolatokat igyekszik feltárni. Meg szokás különböztetni kvalitatív és kvantitatív kutatási stratégiákat. Az előbbiek célja általában nem a számszerűsíthető jellemzés, hanem a jelentés feltárása, az összefüggések megfogalmazása (ld. hermeneutika, alapozott elmélet, folyamat közbeni analízis). Az utóbbiak célja a mérhetővé tett jelenségek közötti kapcsolat keresése, statisztikai módszerek alkalmazásával. Ld. még természettudományos módszertan. (01, 05, 10)

beavatkozó, nem beavatkozó kutatás: ld. 09. óra.

operacionalizáció: ld. 05 óra.

adatgyűjtés: A tudományos kutatás során egy vagy több változó mérése azzal a céllal, hogy vele kapcsolatosan leíró, korrelációs vagy ok-okozati viszonyokat tárjunk fel. A két fő adatgyűjtési  technikát a megfigyeléses módszerek és az önbeszámolón alapuló módszerek csoportja adja. Ld. még mintavétel. (01, 04)

adatfeldolgozás: ld. adatelemzés (01, 04, 13).