10. Perspektivizmus: a kísérletezés megújítása

kísérleti stratégia: ld. kutatási stratégiák. (01)

korrelációs stratégia: ld. kutatási stratégiák. (01)

kvalitatív stratégia: ld. kutatási stratégiák. (01)

módszerek, stratégiák integrációja: ld. 01. óra. (01, 08, 10)

tudás „szükségszerű” torzításai: A tudás, a világ tudatos reprezentációja nagy energia befektetését igényli, ezért egyáltalán nem általános meghatározója az ember környezetre adott reakcióinak. Töredékes volta miatt szükségképpen alulreprezentálja (leegyszerűsíti) a külső világot, ám gyakran felülreprezentálja az egyedi esetet (általános elvárások alapján téves elvárásokat alakít ki), vagy egyszerűen csak tévesen reprezentálja az adott jelenséget (pl. illuzórikus korreláció esetében ott is lát kapcsolatot, ahol a valóságban nincsen). Ezekből a torzításokból következik, hogy minden tudás szükségképpen téves. Ld. még perspektivizmus. (10)

cáfolhatóság: (falszifikáció) Minden tudományos elmélettel, hipotézissel kapcsolatban megfogalmazott elvárás (Karl Popper nevéhez fűződik), hogy kell lennie olyan esetnek, mely elvileg cáfolhatja azt. Az elvileg sem cáfolható elméletek kívül esnek a tudományok körén. Erre példa lehet a pszichoanalízis, de akár a történettudomány és az evolúcióelmélet is. ld. még pozitivizmus. (10)

szociális konstruktivizmus: Posztmodern megközelítés, mely szerint a reprezentációk nem egyedi, hanem társas jellegűek, valamint nem a valóság tükrözéseként, hanem megteremtőjeként, alakítójaként fontos a szerepük. (08, 10)

nomotetikus és idiografikus tudás: A világról és a vizsgált jelenségről kialakult tudás eltérő szerveződési módjai. A nomotetikus tudás a vizsgált jelenségeket univerzális törvényszerűségekkel magyarázza, ezek összefüggésében vizsgálja (ld. pozitivizmus). Az idiografikus tudás a vizsgált jelenséget egyediségében vizsgálja, nem törekszik összehasonlításra, általánosításra (ld. esettanulmány, élettörténeti elemzés). (03, 10)

hermeneutika: ld. 01. óra. (01, 10)

perspektivizmus: Minden tudás, így minden tudományos elmélet hamis, és ugyanakkor igaz is bizonyos körülmények között. Ebből a kiindulópontból is lehet azonban érvényes kutatásokat végezni, a kísérleti módszertant nem elvetve, hanem kísérleti programok formájában továbbfejlesztve. A tudományos kutatás célja itt nem az univerzálisan érvényes következtetések levonása (a hipotézis igazolása ill. cáfolata formájában), hanem a hipotézisek által megfogalmazott összefüggések releváns kontextusainak minél teljesebb feltárása. Ld. még tudás „szükségszerű” torzításai, tudománypszichológia, kutatási program, kutatás két szakasza. (08, 10)

gondolatkísérlet: ld. kísérlet (05)

szociokulturális helyzet: (szocioökonómiai státusz, SES) Társadalomtudományi kutatásokban gyakran használt változó, az egyén társadalmi rendszerben elfoglalt státuszát jelenti. Mutatói általában: iskolai végzettség, foglalkozás, jövedelem. (10)

kutatás két szakasza: A módszertan kurzusok általában a kutatás hipotézistesztelő, a posteriori szakaszával foglalkoznak. A logikai empirista hagyományban (ld. pozitivizmus) a levezetett, végső formában megfogalmazott hipotézisek tesztelése folyik ebben a szakaszban. Ezzel szemben a perspektivizmus felhívja a figyelmet arra, hogy a hipotézisállítás a priori kutatási szakasza legalább annyira fontos, és többé-kevésbé formalizálható (nem pusztán a kreativitáson alapul). Ráadásul a két szakasz nem válik el egymástól élesen. Az empirikus ellenőrzés ahelyett, hogy pálcát törne a hipotézis felett, általában új kérdéseket generálva tovább viszi a kutatási folyamatot. Ld. még tudománypszichológia, tudás „szükségszerű” torzításai, perspektivizmus. (10)

tudománypszichológia: McGuire perspektivista tudományelméletét a tudományfilozófiák nyomán nevezi el ~nak, mely az emberi megismerés „tragédiájára” épül (minden tudás törvényszerűen téves), és arra a reményre, hogy ugyanakkor minden tudás megragad valami valóságosat. A tudomány feladata annak a feltárása, hogy a tudás milyen szempontból (milyen feltételek mellett, milyen összefüggésben) tekinthető igaznak, és mik a reprezentáció érvényességének határai. Annyiban is ~nak tekinthetjük az erre vonatkozó elgondolkodásait, mert a tudományos kutatás végzése felől közelít amikor a logikai empirista kutatás kritikáját és a perspektivizmus javaslatait megfogalmazza. Ld. még tudás „szükségszerű” torzításai, a kutatás két szakasza. (10)

kutatási program: A kísérletek és más empirikus eljárások valamint az elméleti következtetések és hipotézisek olyan összefüggő együttese, mely szisztematikusan tárja fel a vizsgált jelenség különböző aspektusait, a releváns kontextusokat. A perspektivista ~ban (ld. perspektivizmus) többek között a változók jelentését, a közöttük lévő összefüggések különböző formáit tárják fel, az összefüggések feltételezhető határait vizsgálják, egy adott hipotézist többféle elmélettel összefüggésbe hoznak, a közvetítő és interakciós hipotézisek szerepét igyekeznek kimutatni. (10)

szillogizmus: A ~ olyan a klasszikus logika által leírt következtetés, melyben a konklúzió (következmény) két másik állításból, a premisszákból és a feltételekből következik. Ld. még deduktív logika. (10)

hipotézis: ld. 05. óra. (05, 10)

függő és független változók mérési szintjei: ld. skálatípus (03, 07)

tudományos elmélet: ld. 01. óra. (01, 10)

predikció: Meglévő tudományos elméletekből és kiegészítő feltevésekből levezethető állítás, melynek igazsága empirikusan ellenőrizhető. (10)

közvetítő magyarázat: (≈közvetítő hipotézis) Ha egy megfogalmazott összefüggésben az okot jelentő független változók és a következményt jelentő függő változók között feltételezünk egy közvetítő változót is. Ez maga is függ a független változótól, s hat a függő változóra, ezáltal közvetíti az előbbinek hatását az utóbbira. A közvetítő magyarázatok között jelentős különbségek lehetnek aszerint, hogy milyen közvetítő változót tételeznek fenn ugyanazon független és függő változó között (pl. Festinger-Carlsmith kiváltott engedelmesség kísérletének eredményeit ők maguk a kognitív disszonancia elméletével, Bem az önpercepció elméletével, Tedeschi a benyomáskeltéssel magyarázta). (10)