07. A szociálpszichológiai kísérlet 3.

ártalmak: Mindazok a negatív (akár fizikai, akár pszichés) hatások, amelyek a kísérlet során a résztvevőket érik. Ld. még minimális ártalom elve. (07)

etikai alapelvek: A pszichológiai - és tágabb értelemben a társadalomtudományi - kutatás azon alapelvei, amelyek deklarálják a kutató felelősségét a kutatás résztvevői és a társadalom iránt, és rögzítik, hogy a kutatónak milyen etikai szempontokra kell tekintettel lennie a vizsgálat során. Az ~et az egyes országok, társaságok és szervezetek kutatói etikai kódexekben foglalják össze, melyek betartásának ellenőrzésére bizottságokat tartanak fenn. (07)

lezáró beszélgetés: (debriefing) A kísérlet végén a kutató és a résztvevők közt lezajló interakció, melynek során a kutató gondoskodik róla, hogy a résztvevők egészségesen és jó érzésekkel távozzanak. Megbizonyosodik róla, hogy működött-e a fedőtörténet, s amennyiben alkalmazott megtévesztést, feltárja a kísérlet valódi célját és a megtévesztés hatékonyságát is ellenőrzi. A ~ jó alkalom arra is, hogy mind a résztvevők, mind a kutató tanuljanak a kísérletből: a résztvevők ön- és emberismerettel gazdagodhatnak, a kutató pedig megtudhat olyan dolgokat a kísérletről, amelyek csak a résztvevők szemével látszanak (mivel nem tud „naiv” személyként részt venni a saját kísérletében). (07)

minimális ártalom elve: A kutatás azon etikai alapelve, hogy a kutatónak a lehető legkisebbre kell korlátoznia a résztvevők által a kutatás során elszenvedett ártalmakat. Pszichológiai vizsgálatokban beszélhetünk fizikai (pl. kellemetlen vagy fájdalmas inger) vagy mentális ártalmakról (pl. unalom, stressz, szorongás, önértékelést veszélyeztető mozzanatok). (07)

személyiségi jogok elve: A pszichológiai kutatást szabályozó etikai alapelvek egyike azt mondja ki, hogy a kutatónak tiszteletben kell tartania a résztvevők személyiségi jogait, pl. adataikat bizalmasan kell kezelnie, a résztvevő csak a kutató számára lehet azonosítható, mindenki más előtt névtelenséget kell biztosítani számára. (07)

tájékozott (informált) beleegyezés elve: Az etikai alapelvek egyike, amely szerint a kutatásban való részvételbe beleegyező személyeket a kutatónak előzetesen lehetőség szerint tájékoztatnia kell a kutatás azon lényeges vonatkozásairól, amelyek befolyásolhatják őket a részvételre vonatkozó döntésükben. A „lehetőség szerint” kitétel arra utal, hogy lehetnek olyan vonatkozások (pl. megtévesztés), amelyekről a kutató nem tudja tájékoztatni a résztvevőt anélkül, hogy a kísérlet értelmetlenné válna. Kiskorú résztvevők esetén a szülőtől vagy gondviselőtől kell beleegyezést kérni. A résztvevőknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy a kísérletből visszavonulhassanak, ha közben valamiért úgy látják jónak.

skálatípus: A változó ~a azt jelenti, milyen viszonyban vannak a jelenségekhez, illetve a megfigyelési egységekhez a mérés (vagy manipuláció) során rendelt számok egymással. Nominális skáláról beszélünk, amennyiben a számok nem jelölnek sorrendet, csupán címkék (pl. nem, településtípus). Ordinális skálájú változóknál a számok már sorrendet fejeznek ki, ám az általuk jelölt megyfigyelési egységek közt lévő különbségeket nem ismerjük (pl. preferenciasorrend, versenyen elért helyezés). Intervallumskála esetén már a különbség is adott (pl. tesztben elért pontszám). A ~ meghatározza, milyen műveletek végezhetők az adott változó értékeivel. (01)

varianciaanalízis: (ANOVA) A kísérletek eredményeinek elemzésekor gyakran alkalmazott statisztikai eljárás, amellyel több átlagot hasonlíthatunk össze. Létezik független és összetartozó mintákon végezhető változata is. Az egyszempontos mellett megkülönböztethetjük a többszempontos ~t, amellyel több független változó főhatásai mellett azok interakciói is vizsgálhatók.

előhangolás: (előfeszítés) Az a jelenség, amelynek során egy korábban észlelt inger befolyásolja egy később észlelt inger feldolgozását. Szociálpszichológiai alkalmazásának az a lényege, hogy ha egy ingernek kimutatható ~i hatása van, akkor az több mindenre is bizonyíték lehet, pl. arra, hogy az ingert egyáltalán észleltük (akár tudatküszöb alatt, lásd automatizmusok), vagy hogy az inger asszociatív kapcsolatban áll az előhangolt ingerrel. (07)

érzelmi állapot manipulációja: A társas információfeldolgozás kísérleti kutatásában az érzelmek hatásának vizsgálatára alkalmazott módszer. Lényege, hogy az érzelmi állapotot független változóként kezeljük és valamilyen ráhatással szisztematikusan befolyásoljuk. A befolyásolás kifinomultabb módszerek híján egyelőre jobbára csak a pozitivitás-negativitás dimenzióban történik. Erre a leggyakrabban alkalmazott eszközök: filmbejátszás, érzelemteli emlékek felidéztetése, hamis visszajelzés teljesítménytesztről, hipnózis. (07)

hálózatmodellek: Az emberi megismerés olyan modelljei, amelyek szerint a mentális folyamatokat valamilyen hálózatszerű struktúra valósítja meg. Korai változata a szemantikus háló, amelyben a hálózat csomópontjai a reprezentált entitások (fogalmak, sémák, személyek, csoportok, események, tulajdonságok, állapotok, stb.) megfelelői, közöttük pedig asszociatív összeköttetések húzódnak, amelyeken aktiváció terjed (tulajdonképpen a feldolgozási erőfeszítés megfelelője). Az újabb ~ben az egyes csomópontoknak már nincs önálló jelentése, a hálózat egészének aktivitásmintázata reprezentálja a kognitív tartalmat. A megismerés számítógépes modellezésében a 2000-es évek elején ez a vezető elképzelés. (07)

hierarchikus kategóriák: A kognitív pszichológia korai, a hálózatelméleteket megelőző elképzelése a reprezentáció szerkezetéről. Eszerint a kognitív tartalmak kisebb kategóriákba vagy sémákba szerveződnek, amelyek kombinálódva tágabb, majd még tágabb sémákat alkotnak, a tudás tehát hasonlóképpen tárolódik az ember fejében, mint a cédulák egy felcímkézett és szekrényekben tárolt katalógusrendszerben. A tárolás módja miatt ezt a felfogást nevezik számítógépes analógiának is. Az 1970-es évektől kezdve fokozatosan kiszorították a hálózatmodellek. (07)

párhuzamos feldolgozás: A hálózatmodellek legújabb változatai által feltételezett mentális működésmód, amelynek során az ember (vagy állat) a beérkező ingereket nem egymás után, hanem egyszerre dolgozza fel, illetve bizonyos mentális műveleteket is képes egyszerre végezni. Az 1980-as évek végétől egyre népszerűbb magyarázó modell a kognitív pszichológiában, mivel mechanizmusa a korábbi modellekénél jobban hasonlít az idegrendszer működésére, s mivel magyaráz olyan komplex, de nagyon gyorsan végbemenő mentális jelenségeket, amelyekre a korábbi hierarchikus kategorizációs modellek nehezen voltak alkalmazhatóak. (07)