08. A kísérleti szociálpszichológia kritikája

pozitivizmus: A létezés végső (metafizikai) kérdései helyett a tapasztalati úton ellenőrizhető kérdések körét vizsgálja. Nem abszolút tudásra törekszik, hanem a közvetlenül adott jelenségekre és a szükségszerű összefüggésekre figyel. A pozitivista-empiricista tudományelmélet (≈logikai empirizmus) a klasszikus empirizmus és a modern logika szintézisére alapozva fogalmazza meg a hipotetikus-deduktív módszert, mely az elméleti alapon megfogalmazott, empirikus ellenőrzésen átesett állítások (ld. hipotézis) formájában megfogalmazott tudás elsőségét hirdeti. Az állítások érvényességének igazolását (verifikáció), illetve elvi cáfolhatóságát (falszifikálhatóság) elengedhetetlen feltételnek tartja. (08)

módszertani individualizmus: ld. 11. óra. (08, 11)

érvényesség: ld. 05 óra. (03, 05, 08)

történeti szociálpszichológia: Általános értelemben a szociálpszichológia történeti meghatározottságát hangsúlyozó, a történeti események szociálpszichológiai elemzésének lehetőségét kereső szemlélet. Egyes kutatók (pl. Gergen) által használt szűkebb értelemben a szociálpszichológusok kutatásának elsődleges jellemzője a nézőpontjuk történeti meghatározottsága, melyet nem pusztán a diszciplináris fejlődés, hanem a társadalmi események is formálnak. Maguk a tudományos eredmények pedig visszahatnak az általuk vizsgált társadalomra, mely ennek nyomán szükségképpen megváltozik. E szerint a nézet szerint nem fogalmazhat meg tehát absztrakt egyénekre szabott univerzális elméleteket a szociálpszichológia (ld. hermeneutikai paradigma).(08)

esettanulmány: ld. 09 óra. (08, 09)

progresszív fókuszálás: Kvalitatív kutatásokra jellemző folyamat (ld. induktív logika), azt jelenti, hogy a kutatás gyakran csak lazán körvonalazott céllal indul, a hipotézisek csak menet közben fogalmazódnak meg, és válnak egyre letisztultabbá. Ld. még alapozott elmélet, folyamat közbeni analízis. (08)

alapozott elmélet: (grounded theory) Olyan elmélet, mely induktív logikát követ, az empirikusan gyűjtött adatok elemzéséből indul ki, nem előzetesen megfogalmazott előfeltevésekből. Az adatok elemzésében inkább épít az esetekre, mint a változókra, az eseteket maguk egységében igyekszik megragadni, ugyanakkor azt feltételezi, hogy a változók komplex módon hatnak egymásra. Gyakran használják kvalitatív módszerek esetében, ld még progresszív fókuszálás, folyamat közbeni analízis.(08)

folyamat közbeni analízis: A kvantitatív kutatások könnyen elhatárolható szakaszaival szemben a kvalitatív kutatások esetében az elemzés minden szakaszt áthat, vagyis a kutatás elemzési sémája folytonosan módosulhat, az elemzés eredményének megfelelően, ld még alapozott elmélet, progresszív fókuszálás, induktív logika. (08)

anekdotizmus: Olyan magyarázat, mely nem szisztematikus elemzésen alapul, a vizsgált eseteket illusztrációként, ötletszerűen használja az elméleti érvelés alátámasztására. A kvalitatív kutatás (ld. kutatási stratégiák) megbízhatóságát ássa alá, ha megjelenik. (08)

trianguláció: (háromszögelés) Az a módszertani elv, mely arra hív fel, hogy kiszemelt jelenséget különböző perspektívákból egyaránt megvizsgáljuk. Az eredmények érvényességét nem rögzített kritériumok alapján, hanem többféle megközelítés eredményeinek egymáshoz viszonyításával igyekszik elérni. Elsősorban a kvalitatív elemzés eszközeként használják. Megkülönböztethetjük a ~ négy típusát: az adatok háromszögelése (idő, tér, személyek), kutatók háromszögelése (több megfigyelő), elméletek háromszögelése (több elméleti keretben értelmezni az eredményeket, s ezeket összevetni), módszerek háromszögelése (többféle módszer, kutatási stratégia alkalmazása). Többszörös ~, ha ezek közül többet alkalmaz egy kutatás, ld, még módszerek, stratégiák integrációja; kutatási stratégiák. (08, 09)

objektivizmus: (≈naturalizmus) A kutatási folyamat egyik általános megközelítése, mely a valóság megismerésére helyezi a hangsúlyt. Ehhez közel álló módszertani irányzat a naturalizmus, melynek célja a kultúra „sűrű” leírása, a megfigyelt valóság hű visszaadása, a lehető legkevesebb elméleti előfeltevéssel. Elsődleges módszere az etnográfiai interjú és megfigyelés. Ld. még szociális konstruktivizmus (08)

konstrukcionizmus: ld. szociális ~ 10. óra. (08, 10)

válaszadó általi érvényesítés: ld. 09. óra (08, 09)

komprehenzív adatkezelés: ld. 09. óra (08, 09)

átvihetőség: (transferability) Kvalitatív kutatás esetében használt kifejezés, az eredmények mintán túlra történő kiterjesztésére utal. (08)

módszertani indeterminizmus: Egyes szociálpszichológiai elméletek (pl. szociális reprezentáció elmélete) által hirdetett álláspont, mely kifejezetten bátorítja, hogy különböző módszerekkel vizsgálják az elméletből fakadó következtetéseket. Ennek ellentéte, ha egy elmélet vizsgálatához speciális eljárások kapcsolódnak (pl. szociális identitás elmélete és minimális csoport paradigma) (08)

módszerek, stratégiák integrációja: ld. 01. óra. (01, 08, 10)

kognitív szociálpszichológia: A szociálpszichológián belül ma jelentős kutatási irány, mely kognitív nézőpontból közelít a társas élet jelenségeihez. (08)

etnometodológia: ld. 01. óra. (01, 08)

interpretáció: A kvalitatív, megértő tudományos kutatások alapvető módszere. A szimbolikus interakcionizmus számára az ~ kulcsfogalom, mely nem csupán a tudományos kutatás módszereként jelenik meg, de a hétköznapi interakciókban résztvevő ember sajátja is (ld. etnometodológia). Az interpretatív keretek (interpretative frames) elemzési módszere szintén a szimbolikus interakcionizmusra (Goffman) vezethető vissza. A mai konstruktivista modellek gyakran használt elemzési eszköze, mely nem csupán az interperszonális kommunikáció elemzését teszi lehetővé, de a világ értelmezéséhez, a diszkurzív valóság megteremtéséhez is alapot nyújt. Ld. még beszélgetéselemzés, szociális konstruktivizmus. (08)

résztvevő megfigyelés: Olyan kutatási stratégia melynek célja egy adott csoport (pl. vallási, foglalkozási) megismerése azáltal, hogy a kutató beépül az adott közösségbe. (08)

etnográfiai terepmunka: ld. 09. óra.

kultúrantropológiai kutatás: A kultúrák kutatásának sajátos formája, mely kiindulópontjaiban közös a szociálpszichológiával, amennyiben közös klasszikus forrásokból Wundt néplélektanából, Bartlett korai kutatásaiból, a nemzetkarakterológiai elemzésekből is merít. Az elméleti igényű kutatások, illetve a gyakran egzotikus kultúrák leírása, szabályaiknak dokumentálása egyaránt jellemzi a ~i kutatásokat. A résztvevő megfigyelés módszerét alkalmazza általában és a kérdésfeltevéseiben közel áll a kulturális pszichológia ill. a kulturális összehasonlítás nézőpontjához, melyek a pszichológián belül újonnan felmerülő kutatási irányok. (08)

kulturális pszichológia: ld. 11. óra. (08, 11)

akciókutatás: Társadalomtudományi kutatás, mely az elkötelezettséget hangsúlyozza. Alapgondolata, hogy a kutatás alanyai egyenrangú résztvevők, és hogy a kutatásnak mindig vizsgált közösség bevonásával, a közösség érdekében kell történnie. Célul tűzi a közösség életének javítása érdekében végzett beavatkozást is.(08)

kognitív szociológia: Elsősorban azt vizsgálja, a világról kialakult képünk hogyan válhat a társadalmi valóság megteremtésének eszközévé. A közösen alakított reprezentációban konstruált mindennapi valóság nyújtja ezek szerint a társadalmi ember kognitív és szociális (kommunikatív) biztonságát, és ez adja a társadalmi intézmények igazolhatóságát, magától értetődőségét (legitimitásukat) is. (08)

evolúciós kritikai realizmus: Elfogadja, hogy a tudományt, akárcsak a társas kogníciót általában, nem pusztán a „valóságos világ”, hanem a kutatás társas-társadalmi körülményei is meghatározzák. Ám azt vallja, hogy ami szociálisan konstruált, az nem feltétlenül érvénytelen (vizsgálható az érvényessége). A létező világtól teljesen elszakadni nem képesek a társadalmi rendszerek, ám azzal együtt segíthetik a hasznos és helyes tudományos eszmék túlélését. E tudományfelfogás szerint szociális konstruktivizmus mondanivalója tehát végső soron összeegyeztethető a tudományos érvényesség kritériumával (ld. pozitivizmus). (08)

perspektivizmus: ld. 10. óra. (08, 10)

tartalomelemzés: Az emberi kommunikáció rögzített formáinak, a legkülönfélébb közléseknek (írott dokumentum, képek, elhangzott beszéd) tartalmát vizsgálja. E „közlemények” tartalmi összetevőit, kapcsolataikat elemzi, s ebből vonja le következtetéseit. A szöveg egészét általában elemzési egységekre bontja, azokat a vizsgálat szempontjából kialakított kategóriákba sorolja, s az így kialakult gyakorisági eloszlásokat kvantitatív módon elemzi. A ~ nem csupán a szövegben explicit módon megjelenő tartalmakat (manifeszt tartalom) (pl. „összefogás” szó, a „mi” névmás egy politikus beszédében), hanem a szöveg mögöttes szerkezetét is elemezheti (latens tartalom) ld. még narratív elemzés. (08, 09)

narratív elemzés: Szövegelemzési forma, mely a narratívumok (történetek) jellemzőit, struktúráját, működésmódját tárja fel, valamint azt, hogy az emberek mire és hogyan használják ezeket a narratívumokat. (08)

beszélgetéselemzés: ld. 09. óra.

diszkurzuselemzés: ld. beszélgetéselemzés.