A szocialista rendszernek nevezett pártállami
diktatúra 1989-ben a felbomlás szélére jut. A rezsim elitcsoportjai ellenzik a
rendszerváltást, amit a „modellváltással”, a szocialista rendszer „új
modelljének” kiépítésével próbálnak megakadályozni. Az új szocialista modell
lényege egy olyan parlamentáris többpártrendszer lenne, amely biztosítaná az
állampárt további „vezető szerepét”, és tekintettel lenne a Magyarország
szuverenitását korlátozó Szovjetunió geopolitikai érdekeire. A külpolitikai
helyzet és a belpolitikai erőviszonyok gyors és radikális változásai azonban
1989. őszére félresöprik a „modellváltás” programját. A nemzeti
kerekasztal-tárgyalások eredményeképpen rendszerváltás megy végbe. Kikiáltják a
köztársaságot, és forradalmi erejű alkotmánymódosítások sorával alkotmányos,
jogállami és parlamentáris demokráciát hoznak létre. Az 1946: I. tc.
alkotmányos mintáját követő Magyar Köztársaság alkotmánya és egyben
alaptörvénye a máig hatályos 1949: XX. törvény, amely azonban 1989-ben radikális módosításokon esik
át. A Magyar Köztársaság megörökli a szocialista Magyar Népköztársaság
státuszát, nemzetközi jogi kötelezettségeit és jogait. Magyarország a Varsói
Szerződés és a KGST felbomlásával, valamint a szovjet csapatok kivonulásával
1991-ben nyeri vissza szuverenitását. A Magyar Köztársaság 1999-ben csatlakozik
a NATO-hoz, és 2004. május 1-től tagja az Európai Uniónak. Ellensúlyozandó azt,
hogy a szocialista korszakban a határon túli magyarokat kiszolgáltatták a
szomszédos szocialista országok elnyomó
politikájának, a módosított alkotmány kifejezetten deklarálja, hogy „a Magyar
Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért”. A
kronológiai határt az indokolja, hogy a 2006-os országgyűlési választások után
a kormányzó erők „államreformot” hirdettek meg.