Igazságszolgáltatás 1989–2006

A bírói hatalom és igazságszolgáltatás: bíróságok, ügyészségek és jogbiztosok

Az igazságszolgáltatás tevékenységét ellátó bíróságok azért képeznek hatalmi ágat, mert bár nem alkotnak jogszabályokat, hanem „végrehajtják” a törvényhozó hatalom, az országgyűlés által alkotott törvényeket, nem részei sem a törvényhozásnak, sem a végrehajtásnak: szervezetileg függetlenek. Politikailag is függetlenek, mert más hatalmi ágak szervei és képviselői nem szólhatnak bele munkájukba, és azoknak nem is tartoznak politikai felelősséggel. A bíróságok közhatalmi jellegét szimbolikusan jeleníti meg az, hogy a bírók a köztársaság nevében hozzák meg és hirdetik ki ítéleteiket. A bíróságok elkülönültsége és függetlensége elejét veszi annak, hogy a bíróságokat politikai eszköznek használják fel politikai konfliktusokban, vagy politikai érdekből. A bíróságokhoz fordulás mindenkit megillető jogán belül más hatalmi ágak szervei és képviselői ellenében is lehet bírósághoz fordulni, az alkotmány és a törvény adta kereteken belül.

A bírói szervezet nem alárendeltje sem az országgyűlésnek, sem az igazságügy-minisztériumnak. A Legfelsőbb Bíróság elnökét az országgyűlés választja meg, de őt a képviselők az interpellációkkal nem kötelezhetik beszámolásra. A bírókat a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. A mindenkori kormányok természetesen arra törekednek, hogy igazságügyi politikájukat az igazságügy-minisztériumokon keresztül befolyásolják. Az igazságügy-minisztérium és a bíróságok azonban egyenrangú viszonyban állnak egymással. A kormányok már 1990-ben elvesztették a bíróságok általános működése feletti felügyeleti jogukat. A minisztérium csak az igazságügyi igazgatás területén őrzött meg – a bíróságok működéséhez szükséges személyi és dologi feltételek biztosítását célzó – jogosítványokat, de ebbéli jogait különböző bírói testületek (Országos Bírói Tanács stb.) közreműködésével és egyetértésével gyakorolhatta. A „bírói hatalom” és a „végrehajtó hatalom” további elválasztását szolgálta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) megalakulása 1997-ben, amely a bíróságok igazgatásának feladatát látja el. Az igazságszolgáltatás hierarchikus rendszerének szervei: Legfelsőbb Bíróság, Ítélőtáblák, megyei bíróságok a fővárosi bírósággal, helyi (városi és kerületi) bíróságok, munkaügyi bíróságok. Első fokon helyi bíróságok járnak el, a megyei és fővárosi bíróságok másodfokon (fellebbezés) után ítélkeznek. A Legfelsőbb Bíróság eredeti funkciója, hogy a megyei bíróságok ítéletei elleni fellebbezéseket és a felülvizsgálati kérelmeket elbírálja. Ebbéli funkciójában tehermentesítik a 2005-ben Budapesten, Szegeden, Pécsett, Győrött és Debrecenben. Felállított ún. ítélőtáblák. A Legfelsőbb Bíróság így a jogegység (egységes elvek és szabályok szerinti jogszolgáltatás) biztosítására, és a jogerős határozatok ellen benyújtott felülvizsgálatra összpontosíthat.

Az OIT egyebek mellett előzetes véleményt nyilvánít a Legfelsőbb Bíróság elnöki és elnökhelyettesi tisztségére jelölt személyekről; és javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák kinevezésére és felmentésére, irányítja a bíróságok költségvetését; és meghatározza a bíróságok szervezeti és működési szabályzatának alapelveit. Az OIT kezeli a bírók vagyonnyilatkozatait, minthogy a bírók 2004 decembere óta kötelesek kinevezésük előtt és azt követően háromévenként vagyonnyilatkozatot tenni.

Az alkotmány értelmében a legfőbb ügyész és az ügyészség „gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.” A Legfőbb Ügyészségnek joga van a peres ügyek előkészítésére és esetleges nyomozására, hogy eldöntse szükség van-e vádemelésre és büntetőeljárás bírósági lefolytatására. Feladata az is, hogy biztosítsa a bűnügyi nyomozások és a büntetés-végrehajtás törvényességét. Az ügyészi szervezet elvben nem lehet önálló „hatalmi ág”, mert szervezetileg a végrehajtó hatalomhoz kötődne, a kormánynak rendelődne alá abból a megfontolásból, hogy nemcsak a törvényességet, hanem a mindenkori kormány büntetőpolitikáját is képviseli. Az ügyészi szervezet alkotmányjogi státuszát az 1989-es alkotmánymódosítás úgy határozta meg, hogy a legfőbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az országgyűlés választja meg hat évre. A legfőbb ügyészt politikai felelősség terheli: a képviselők a plénum előtt interpellációt intézhetnek hozzá, és a válaszáról szavazhatnak. Mivel az ügyészségeknek egyre gyakrabban kell politikailag és pártpolitikailag igen kényes ügyekkel foglalkozniuk (nyomozás rendszerváltás előtti politikai-, köztörvényes ügyekben, nyomozás korrupt, vagy annak mondott országgyűlési képviselők ügyében, nyomozás miniszterelnökök kétes törvényességű meggazdagodásának ügyében stb.), a mindenkori parlamenti többség a legfőbb ügyész elleni politikai támadásokra használ(hat)ja fel az interpelláció jogát.

Az országgyűlés az állampolgárok alkotmányos jogainak védelmének érdekében kizárólag neki felelős országgyűlési jogbiztosokat (ombudsman) választ 1995 óta 6 évre: Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa, Adatvédelmi Biztos. Az alkotmány 1989-es módosítása már lehetővé tette a jogbiztos intézményét szabályozó törvény meghozatalát, de arra csak 1993-ban került sor. A jogbiztosok a „nép ügyvédjei”, akiknek tevékenysége – a jogalkotók reményei szerint – a hatalmi jellegű közigazgatásnak szolgáltató jellegű (állampolgárokat szolgáló) közigazgatássá válását segíti elő azzal, hogy a hatóságokat rábírja az emberi és állampolgári jogok fokozottabb tiszteletben tartására. A biztosok az országgyűlésnek tartoznak felelősséggel, s tevékenységükről, működésük tapasztalatairól évente beszámolnak. A jogbiztosok sokféle eszközzel élhetnek még: ajánlásokat fogalmaznak meg; intézkedést kezdeményeznek az érintett szerv vezetőjénél; jogszabály módosítását vagy hatályon kívül helyezést javasolják az országgyűlésnek; az ügyészségnél óvást nyújtanak be; fegyelmi vagy szabálysértési eljárás lefolytatását indítványozzák; alkotmánybírósági eljárást is indítványozhatnak. Bűncselekmény észlelése esetén pedig kötelesek büntetőeljárást kezdeményezni.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordulhatnak az állampolgárok, ha a hatóságok jogszabályt sértő határozatot hoznak ellenük; indokolatlanul tagadják meg a számukra a tájékoztatást; vagy nem megfelelően vagy tévesen tájékoztatják őket; indokolatlanul lassú az ügyintézés; hátrányos megkülönböztetés éri őket.

A kisebbségi biztos az állampolgároknak a kisebbségi törvényben biztosított jogainak, (anyanyelv-használat, szabad kapcsolattartás, anyanyelvű oktatásban való részvétel, önazonosság), vagy közösségek kisebbségi jogait (önkormányzatiság, országgyűlési képviselet, intézményfenntartás, kulturális autonómia) és kisebbségi önkormányzatok jogainak (közigazgatásban való részvétel, együttműködés a közigazgatási szervekkel, művelődési és oktatási önigazgatás, saját vagyonnal való gazdálkodás) megsértését vizsgálja.

Az adatvédelmi biztos feladatai nemcsak a szűkebben vett állampolgári jogokra irányulnak, mert általában ellenőrzi az adatvédelmi törvény és az adatkezelésekre vonatkozó egyéb jogszabályok megtartását; kivizsgálja a hozzá érkezett bejelentéseket; gondoskodik az adatvédelmi nyilvántartás vezetéséről; elősegíti a személyes adatok kezelésére és a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó törvényi rendelkezések egységes alkalmazását; gyakorolja és ellátja az adatvédelmi törvényben meghatározott hatásköröket és feladatokat.

Az országgyűlés struktúrájának elemeként a jogbiztosok kilógnak a szorosan vett igazságszolgáltatás hatalmi ágának intézményrendszeréből, de alapvetően jogvédő és jogformáló funkcióik olyan szerepet adnak nekik a hatóságokkal, a végrehajtó hatalommal, az állam- és közigazgatással szemben, amely megfeleltethető az igazságszolgáltatás hatalmi ágával.

Jellegét tekintve itt kell említeni Oktatási Jogok Miniszteri Biztosának Hivatalát, amely azonban nem az országgyűlés, hanem az Oktatási Minisztérium alá tartozik, s mint ilyent szervezetileg kormányzati szervnek kell tekintetünk.