A politika intézményei 1989–2006

Az államélet működésében fontos szerepet töltenek be az egyházak, a gazdasági érdekszervezetek, a szakszervezetek és a média intézményei.

Az egyházak

A rendszerváltás után a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról rendelkező 1990: IV. tv. azt hangsúlyozta, hogy az egyházi szervezeteknek a társadalomban kiemelt fontossága van, értékhordozók és közösségteremtő erők. Elsődleges szerepet játszanak a hitéletben, mert intézményi–szervezeti keretet biztosítanak a vonatkozó alkotmányos alapjognak, valamint kulturális, mind nevelési–oktatási, szociális–egészségügyi tevékenységük is kiemelkedő.

A törvény lehetővé teszi, hogy vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat hozzanak létre minden olyan vallási tevékenység végzése céljából, amelyek nem ellentétesek az Alkotmánnyal, és nem ütköznek törvénybe. Az egyházak alapításakor a nyilvántartásba vételére jogosult megyei (fővárosi) bíróság nem mérlegelheti az alapítás célszerűségét, s a nyilvántartásba vétele csak akkor tagadható meg, ha az egyházat alkotmány- vagy törvényellenes céllal kívánják létrehozni, vagy ha az egyházalapítás nem felel meg a törvényi feltételeknek.

A Magyar Köztársaság az állam és az egyházak szétválasztásának elvére alapozódik, ami már kevésbé az egyházak politikai–hatalmi privilégiumaira, hanem sokkal inkább az állam korlátozására utal. Az állam nem alkalmazhat állami kényszert egyházi szabályok érvényesítésére, az egyházakat azonos jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik (nem érheti őket állami diszkrimináció), és nem utolsó sorban az állam nem hozhat létre felügyeleti szervet az egyházak irányítására. Az egyházak bármilyen szociális, egészségügyi és művelődési, tevékenységet végezhetnek, amelyet törvény nem tart fenn kizárólag állami szervek vagy intézmények számára. Az egyházak szervezeti struktúrájuk alakításában és működtetésében autonómiát élveznek. Az olyan nagy létszámú és évszázadok óta működő egyházakra, mint a katolikus, református, evangélikus, zsidó egyházakra a „történelmi egyház” kifejezést használják, amit a szintén történelmi, de elsősorban Erdélyben szerveződő unitárius egyház sérelmez.

A magyar kormány 1997-ben megállapodást kötött a Vatikánnal (vatikáni megállapodás) a magyar katolikus egyházzal kapcsolatos bizonyos, főleg egyház-finanszírozási kérdések rendezésére. Az állami ugyanis azon az alapon veszi ki részét a közfunkciókat ellátó egyházi iskolák finanszírozásából, hogy az önkormányzati iskolákat is támogatják az állami költségvetésből.

Gazdasági érdekszervezetek

A gazdasági érdekszervezetek két alapvető típusát érdemes megkülönböztetni: a vállalkozói és munkaadói szervezeteket, valamint a szakszervezeteket.

A munkaadói–vállalkozói szférában a rendszerváltás során jött létre a Magyar Gazdasági Kamara (MGK), amelyből 1994-ben lett a Magyar Munkaadó Szövetség (MMSZ). Egy másik fontos szervezet a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) volt. Az MMSZ és az MGYOSZ egyesüléséből 1998-ban született meg a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége. Hasonló szerepet tölt be a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ). A kis és közepes vállalkozásokat a Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség (KÉSZ) képviseli.

A jelentős állami részesedéssel rendelkező nagyvállalatok (MÁV, Volán, Malév stb.) a Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetségébe tömörültek. A külföldi, multinacionális cégek a Nemzetközi Vállaltok Szövetségét hozták létre.

Az agrárérdekek képviseleti struktúrája sokszínűbb: Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ), Gazdakörök Országos Szövetsége, Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége (METÉSZ).

A pártállami Szakszervezetek Országos Szövetségének (SZOT) felbomlása után részben utódszervezetek, részben egészen új szakszervezetek jöttek létre. A SZOT közvetlen utódjaként alakult meg a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ). Más régi szakszervezetek, amelyek nem csatlakoztak az MSZOSZ-hez, három fontosabb szakszervezeti szövetséget hoztak létre: Autonóm Szakszervezetek Országos Szövetsége (autonómok), Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT), Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF). Az új alapítású szövetségek: Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, Munkástanácsok Országos Szövetsége, Szolidaritás Szakszervezeti Szövetség.

Az egyes munkaadói–vállalkozói szervezetek, szakszervezetek és szakszervezeti szövetségek között komoly különbségek vannak az érdekvédelmi stratégiákat, a társadalom-felfogást, a politikai beállítódásokat és a pártpolitikai kapcsolatokat illetően.

Az érdekegyeztetésben fontos szerepet játszanak még a gazdasági kamarák és a rétegtanácsok (Idősügyi Tanács, Országos Fogyatékügyi tanács stb.).

Az érdekképviseleti szervek a kormány képviselőivel együtt változó hatás- és jogkörű, illetve elnevezésű makroszintű érdekegyeztető fórumokban vesznek részt: Gazdasági Tanács (Gazdasági és Szociális Tanács), Országos Érdekegyeztető Tanács (Országos Munkaügyi Tanács), Szociális Tanács, Európai Integrációs Tanács, Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács, Ágazati Tanács, Nemzetközi ILO Tanács.

Média

Egy 1990-től kezdődő igen súlyos konfliktussorozat („médiaháború”) után az 1995. végén megszavazott médiatörvény (1996: I. törvény) alapjaiban rendezte át a médián belüli, valamint a média és a politika közötti viszonyokat.

A médiatörvény hatályba lépéséig lényegében csak közszolgálati csatornák működhettek az elektronikus sajtó területén. A közszolgálati Rádió és a Televízió a mindenkori kormány befolyása alatt állt, mert alkotmányos joghézagok miatt, a szükséges médiatörvény híján egy olyan 1974-es kormányhatározat (!) maradt életben, amely lehetővé tette, hogy a médiatörvény megalkotásáig a köztévé és a közrádió kormányfelügyelet alatt álljon.

Az 1996-os médiatörvénnyel duális médiapiac alakult ki: megjelentek a kereskedelmi csatornák. A közszolgálati csatornák feletti kormányfelügyelet megszűnt, de a közvetett pártpolitikai befolyásolás megmaradt. A média-felügyelettel megbízott Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) tagjait négy évre az országgyűlés választja meg a pártfrakciók javaslatai alapján. A testület elnökét a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttesen jelöli. A köztévé, a közrádió és az ugyancsak közszolgálati Duna Televízió közalapítványként működnek, és felügyeletüket olyan kuratóriumok látják el, amelybe a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek delegálnak tagokat. A delegált jelöltekből sorsolással választják ki a kuratóriumok tagjait. A kuratóriumok elnökségét a pártok országgyűlési frakciói által jelölt, és az országgyűlés által megválasztott személyek alkotják.