A rendi állam 1711–1848

Fejezetünk a magyar állam török kiűzésétől 1848-ig terjedő szervező tevékenységét mutatja be. Az 1699-ben megkötött karlócai békével fölszabadult területek igazgatását Bécs a Budán, Kassán és Csáktornyán fölállított kamarai adminisztráció hatáskörébe utalta. A török korban visszafejlesztett magyar királyi kancelláriai méltóság alá 1690-ben hivatalt szerveztek, a Magyar Királyi Kancelláriát. A Habsburgok az ország 1526 előtti egységét nem állították vissza, hanem részenként közvetlenül rendelték az udvar alá. Az ország irányítását a központi magyar kormányszervek végezték: a tovább működő kamara, és az 1723-ban fölállított magyar királyi helytartótanács. Utóbbi korszakunkban az államigazgatás legfőbb szervévé, mintegy kormánnyá vált.

A rendi irányító testületek közül kiemelkedett az országgyűlés és a vármegye. Előbbi az adó és újoncmegszavazás révén, a megye a területi önkormányzat letéteményeseként és törvényhozási részvételével jelentett közigazgatási és politikai ellensúlyt a királyi adminisztrációval szemben.

A helyi közigazgatást a városok és községek irányítása jelentette, kisebb részük királyi város volt, nagyobb részük viszont földesúri hatalom alatt állt. A királyi várospolitika távlati pénzügyi megfontolásokon alapult, ezért kiváltságokkal segítette a városok anyagi megerősödését. A mezővárosok lehettek szintén királyiak, ha kamarai igazgatás alatt álltak, de többségük világi, vagy egyházi földesúrhoz tartozott. Ők is gyakran adtak privilégiumokat nagyobb településeknek a fejlődést előmozdítandó, melyeket a király erősített meg, de a nem privilegizált, kontraktualista mezővárosok kedvezményes szerződés alapján szervezték életüket.

Magyarország területén különböző történeti alakulások jöttek létre. A török után Erdély Habsburg korszaka következett, Horvátország területbővüléssel Magyarország kapcsolt részévé vált, a katonai határőrvidék az Adriai tengertől Bukovináig húzódott és teljesen császári igazgatás alatt állt, míg a Temesi Bánságot az udvari kamara felügyelte.

Átalakult a törvénykezési szervezet is, létre jött a királyi kúria, az ország legfelsőbb bírósága, kialakult a járásokban a szolgabírói ítélőszék. Legfontosabb változást a kerületi táblák létrehozása jelentette, mellyel a feudális jogszolgáltatás modern társasbírói fórumot kapott.

Végzetül a politika intézményei közül, tekintve az egyház és a vallás kiemelkedő közjogi jellegét, a korszak egyházpolitikáját tekintjük át felekezeti bontásban.