Helyi közigazgatás 1848–1849

Az 1848-as magyar polgári államszervezet egyik sajátossága, hogy a helyi közigazgatási egységek helyi választások útján jöhettek létre, vagyis erős önkormányzati jelleggel bírtak. (Kétségtelen, hogy ennek komoly hagyományai voltak Magyarországon, hiszen a vármegyék pl. a feudális kor közigazgatási rendszerében is erős bástyák, a nemesi érdekérvényesítés és hatalomgyakorlás alappillérei voltak.) Ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a megyék, városok, községek önkormányzatának szabályozása csak ideiglenes jelleggel történt meg. A vármegyék teljes népképviseleti alapra történő helyezése torzó maradt. S ennek oka paradox módon szintén a történelmi hagyományokban keresendő. A megyerendszer reformját meghatározó törvénytervezet vitájában Kossuth határozottan kijelentette, hogy „népképviselet az országgyűlésen és nemesség a megyékben, ezen kettő egymással meg nem fér”, a képviselők többsége azonban, félvén a nemzetiségek megyei térhódításától, fenn kívánta tartani itt a nemesi előjogokat. Kompromisszum eredményeként tehát a XVI. tc. már a címében is viseli az átmenetiséget, hiszen a „megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról” szól. Alapfeladatnak jelölte ki a megyéknek, az „alkotmányosság védbástyáinak a közszabadsággal összhangba hozatalát”, ezért előírta, hogy a kormány „a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről” nyújtson be törvénytervezetet a „legközelebbi országgyűlésnek”. Addig is minden megyében a lehető legrövidebb időn belül közgyűlést kellett tartani, amelyre addig jogosultakon kívül a községek is küldhettek megbízottakat. A közgyűlés aztán egy nagyobb számú állandó bizottmányt választ, mely a főispán (távollétében az alispán) elnöklete alatt gyakorolja a megyei közgyűlés hatáskörét, ülései pedig nyilvánosak. A megyék „befagyasztását” jelezte az is, hogy külön törvényben mondták ki a tisztújítások tilalmát „a legközelebbi országgyűlésen teendő intézkedésig”. A megüresedett helyek, vagy újonnan létesített hivatalok betöltése a főispán feladata volt, aki az állandó bizottmánnyal egyetértőleg látta el ezt a feladatot.

A helyi igazgatás alappillérének tekintették a városokat is, de helyzetük rendezése idő hiányában csak ideiglenes lehetett, a részletek kidolgozását az első népképviseleti országgyűlésre hagyták. A XXIII. tc. lakosságszámtól függően háromféle szabad királyi várost különböztetett meg: kisvárost (12 000-nél kevesebb lakossal), középvárost (12 000 és 30 000 lélekszámmal) és nagyvárost (30 000-nél több lakossal). Rendelkezett a tisztújításokról, szabályozta, az országgyűlési képviselői választásokhoz hasonlóan feltételekhez kötötte a helyi választójogot, melyet gyakorolni csak személyesen lehetett. Figyelmet érdemel, hogy a városokban a vagyoni cenzust jóval magasabban húzták meg. A városok vezető testületei a közgyűlések és a tanácsok lettek, melyek ülései nyilvánosak voltak. Azon ideig, „míg a törvény részletesen intézkedend, a tanács azon hatósággal ruháztatik fel, mellyel jelenleg a megyei kis-gyűlések bírnak, a közgyűlés pedig ugyanazon hatósággal, mellyel a megyei közgyűlések vagynak ellátva”. Állandó szakbizottmányokat állíthattak fel, mint pl. az árva-, gazdasági-, szépítési bizottmány. A törvény szabályozta a helyi képviselőtestület létszámát is, kisvárosban minimum 30, középvárosban 82, nagyvárosban 157 főnél nem működhetett kisebb létszámmal a közgyűlés. A képviselők választása természetesen titkos szavazással történt. A közgyűlés a város tisztviselőiből és képviselőiből állt, elnöke a polgármester, akadályoztatása esetén a legidősebb tanácsnok volt. Minden hónapban kötelező volt legalább egy közgyűlést tartani. Megfogalmazták azt is, hogy a törvény életbe lépése után újra kell választani a városok képviselőtestületeit, tanácsait és tisztikarát. A törvény hatályát kiterjesztették a rendezett tanáccsal bíró településekre is, amivel gyakorlatilag jelentősen megemelték a városok számát. Az ilyennel nem rendelkező községek elöljáróinak választását a megyék hatáskörébe utalták.

A XXV. és XXVI. tc.-ek a jászkun-, valamint a hajdúkerületek megújításáról intézkedtek.