Egyéb állami szervek 1849–1867

Rendőrség

A birodalom nyugati felén – ellentétben a magyar korona országaival – 1848 előtt is kiépített állami rendőri szervezet működött, ennek irányítása 1848-tól egészen 1852 nyaráig a belügyminisztérium hatásköréhez tartozott. Ezt a rendőri szervezetet kiterjesztették Magyarországra is, Ferenc József 1850. december 6-án hagyta jóvá a magyarországi rendőri szervezet alapelveit. Az öt közigazgatási kerületi központban rendőrigazgatóságokat hoztak létre, ezek ellátták a helyi rendfenntartás és az általános államrendőrség funkcióit is. Ezekben a városokban megszűnt a korábbi városkapitányság. A rendőrigazgatóság mellett a város költségén katonai őrséget tartottak fenn. Egyes városokban, elsősorban közlekedési csomópontokon (például Arad, Bártfa, Nagykanizsa, Arad, stb.) ezen felül valamely igazgatóságnak alárendelve rendőrbiztosságokat is szerveztek. A definitív közigazgatási rendszer nem hozott lényegi változásokat a rendőrségi szervezetben.

Az októberi diploma után újjászerveződtek a városi kapitányságok, melyek átvették az állami rendőri hatóságoktól a helyi rendfenntartás funkcióit. A rendőrigazgatóságok számára az államrendőrségi feladatok maradtak, de az igazgatóságok látták el továbbra is az idegenrendészet, az egyesületek, a sajtó- és a színházfelügyelet teendőit is. 1860. november 16-án megszűnt a szegedi, nagykanizsai, komáromi és a selmecbányai rendőrbiztosság.

Csendőrség

A csendőrség szervezetét mint speciális katonai alakulatot a közbiztonság biztosítására 1849. június 8-án hozta létre Ferenc József. Korábban efféle szervezet csak a két észak-itáliai tartományban létezett. A csendőri szervezet parancsnokává Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagyot nevezte ki. Magyarországon három, majd a későbbiekben öt csendőr ezred állomásozott, ezek vették át a megszüntetett megyei karhatalmi szervek szerepét, a vidéken a csendőrség volt a felelős a közrend és biztonság fenntartásáért. A csendőri szervezetben nem történt lényegi változás a tárgyalt időszakban.

Pénzügyőrség

A birodalom nyugati felén 1843 óta működött már a pénzügyőrség, annak hatályát 1850 végén Magyarországra is kiterjesztették. Katonai jellegű testület volt, katonai és rendőri feladatokat egyaránt ellátott: a vámhatárokon a határőri és pénzügyőri teendők, valamint pénzügyi bűncselekmények felderítése tartozott hatáskörébe.

Pénzügyigazgatás

A pénzügyminisztérium felügyelete alatt különálló pénzügyigazgatási szervezet jött létre, jelentős hatást gyakorolt a közbülső (belső) vámhatár teljes megszűnése 1851. július 1-jén. 1851. február 21-én egy pénzügyi országos igazgatóság és 18 körzeti pénzügyi igazgatóság jött létre. Hatáskörük az állami vagyon igazgatására, a közvetett és közvetlen adózás ügyeire, a vámhivatalok és pénzügyőrség ellenőrzésére terjedt ki. Az egyenes adóztatás feladatainak ellátására megyei adófelügyelőségeket állítottak fel, körülbelül két közigazgatási járás adóztatásának megszervezését pedig egy–egy adóhivatal végezte.

A helytartóságnak öt helytartósági osztályba való tagolása után a pénzügyi országos igazgatóságot is öt osztályra bontották 1854-ben, székhelyük a közigazgatási kerületi központokban volt. A pénzügyi körzeti igazgatóságok számát felemelték 22-re, ezután mindegyikhez két megye tartozott.

1857-ben az egész birodalomban átalakították a pénztári szervezetet, Magyarországon is egy országos főpénztár jött létre, négy fiókkal Pozsonyban, Kassán, Sopronban és Nagyváradon.

1853 szeptemberében jött létre az országos állami számvevőség, amely a magyarországi közigazgatástól teljesen függetlenül működött a központi államszámvevőség felügyelete alatt.

Az októberi diploma után lényeges változások nélkül fennmaradt a pénzügyigazgatás szervezete Magyarországon. Közvetlenül a bécsi pénzügyminisztérium irányítása alatt álltak szervei, az újjászervezett magyarországi kormányszékek felügyeleti joga nem terjedt ki rájuk. A kerületi felosztás emlékét őrző pénzügyigazgatóságokat is csak 1866. január 1-jén számolták fel, s jött létre az országos pénzügyi igazgatóság. Az államszámvevőség szervezete ugyancsak változatlan maradt.

Egyéb szakigazgatási szervek

Bányakapitányságok (1854–1855), Tisza-szabályozási központi bizottmány (1851), Tisza-szabályozási központi felügyelőség (1856)