A nyilas diktatúra

Német megszállás, nyilas puccs

Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően formálisan megmaradt hazánk szuverenitása. A kormányzó nem mondott le, sőt kinevezte a Sztójay-kormányt. Az új kabinet mindenben igyekezett megfelelni a hitleri Németország elvárásainak. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a magyar vezetés a lehető legteljesebb mértékben tegyen eleget a németek gazdasági, katonai és politikai követeléseinek. Ez utóbbiak értelmében betiltották az összes demokratikus párt működését, üldözték a német- és háborúellenes magatartást tanúsítókat, stb. Gyors ütemben zajlott a magyarországi zsidóság fizikai megsemmisítése is. 1944 augusztusának végén Lakatos Géza vezetésével új kormány alakult, mely legfőbb feladatául hazánk háborúból történő kilépésének előkészítését és megvalósítását kapta. Az 1944. október 15-én lezajlott kiugrási kísérlet tragikus kudarcot vallott, s lehetőséget szolgáltatott a náciknak arra, hogy hatalomra juttassák nyilas elvbarátaikat. Horthy 1944. október 16-án német nyomásra Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnöknek és lemondott kormányzói méltóságáról.

A nyilas állam szervezete

A nyilas hatalomátvétellel fasiszta diktatúra vette kezdetét, ami gyökeres szakítást jelentett az addigi magyar közjogi gyakorlattal. Szálasi számára fontos volt hatalma látszólagos törvényességének igazolása. Ezért az 1937: XIX. törvénycikknek a kormányzói tisztség megüresedésére vonatkozó előírása értelmében összehívták az Országtanácsot. Ez 1944. október 27-én úgy döntött, hogy új kormányzót egyelőre nem választanak, de az államfői jogkör gyakorlását ideiglenesen és nemzetvezető elnevezéssel Szálasi Ferencre ruházzák. Ezt november 2-án a képviselőház, majd másnap a felsőház foghíjas ülése is kénytelen volt elfogadni. Így született meg az 1944: X. törvénycikk, melynek alapján november 4-én Szálasi a Szent Korona előtt letette a nemzetvezetői esküt. A nyilasvezér egy személyben birtokolta a miniszterelnöki és az államfői jogokat. Szálasi kormányában 7 miniszter a Nyilaskeresztes Pártot képviselte, 3 a Magyar Élet Pártjának szélsőjobboldali tagjai közül került ki, 2 párton kívüli volt, további 1–1 pedig más nemzetiszocialista pártszerveződésekhez tartozott. A minisztertanács tehát formálisan koalíciós jellegű volt, de a végrehajtó hatalmat gyakorlatilag a nyilasok sajátították ki maguknak. Minden minisztériumba úgynevezett pártmegbízottakat küldtek, akik ellenőrizték az ott folyó munkát. Ráadásul vezető nyilas párttagok részvételével felállították a nemzetvezetői munkatörzset, melyet Szálasi helyettese munkarendvezető elnevezéssel irányított. A munkatörzsön belül nemzetpolitikai irodákat létesítettek, amik átvették a minisztériumok jogkörének nagy részét. Ezen irodák közül leghírhedtebbé az Országos Számonkérő Iroda – másként Nemzeti Számonkérő Szék – lett, amely a legkegyetlenebb módszerekkel állt bosszút a fasizmus ellenfelein és a hazai zsidóság megmaradt részén.

A Nyilaskeresztes Párt azonban nem csupán a kormányszervek felett vette át a teljes uralmat, hanem a közigazgatásban is. A főispáni kar tagjainak jelentős részét leváltották. A polgári önkormányzati szerveket katonai irányítás alá rendelték. A közigazgatást ugyanúgy, mint minden más szervet a németek akaratának kiszolgálására kényszerítették. A kormány az egész országot hadműveleti területté nyilvánította és elrendelte a totális mozgósítást. Elképzelhető, hogy ezek a kapkodó intézkedések a közelgő frontharcok árnyékában mekkora zűrzavart eredményeztek az országban! Az országgyűlést nem oszlatták fel, de mindkét házának tagjait igyekeztek a nyilasok engedelmes eszközeivé tenni. Ezzel a céllal hozták létre az országgyűlésben a Törvényhozók Nemzeti Szövetségét. Ennek ellenére mindkét kamara tagjai közül sokan azzal fejezték ki a nyilas diktatúra iránti ellenszenvüket, hogy rendszeresen távol maradtak az ülésekről. A kormány egyébként rendeleti úton intézkedett minden fontos kérdésről, így a nyilasokon kívül a még megmaradt szélsőjobboldali pártok feloszlatásáról. Betiltotta a korábbi érdekvédelmi szervezeteket és helyettük fasiszta hivatásrendek létrehozását rendelte el. Hamarosan azonban mind a kormánynak, mind a parlament erre hajlandó részének menekülnie kellett a fővárosból, hiszen azt is elérték a harci cselekmények. 1945 első hónapjaiban aztán az ország egyre zsugorodó nyugati részébe visszaszoruló nyilas államgépezet maradványait felszámolták a hazánkat elözönlő szovjet csapatok. (A Törvényhozók Nemzeti Szövetsége 1944. december 1-jétől 1945. március 28-ig soproni székhellyel működött.)