A koalíciós évek állama 1944–1949

Az 1944 és 1949 közötti időszakot a magyar állam története szempontjából az átmenet éveinek tekinthetjük. Megszűnt az úri középosztály társadalmi elitképző funkciója, helyette a népi kollégiumok vették át szerepét; megszűnt a történelmi magyar királyság államformája, helyette a köztárság született meg; megszűnt a nagybirtok alapú mezőgazdaság, helyette – többnyire életképtelen – kis- és törpebirtok szerkezet jött létre. Az államosításokkal, a meginduló iparosítással a társadalom is fokozatosan átstrukturálódott. A hivatalos politikai beszédmód hangsúlya a keresztény nemzeti ideológiáról a radikális baloldali gondolkodásra helyeződött. Minden korábbinál demokratikusabb választásokon nyerte fölhatalmazását a törvényhozás. Igaz azonban, hogy – szovjet nyomásra – koalíciós kormány alakult, s a közigazgatásban, a rendfenntartó szervek és a fontosabb kormányszervek munkájában a kommunista párt delegáltjai támogatottságukat meghaladó arányban vettek részt. Ezzel lehetőségük volt – még a többpártrendszer keretei között – megteremteni az ország szovjetizálásának megfelelő feltételeit. 1948-ra – a fordulat évére – a politikai és a kommunikációs intézményrendszerek, az államigazgatás szervei, valamint az egységesülő társadalmi szervezetek – uniformizált sztálinista ideológiai háttérrel – már készen álltak a (fokozatosan és erőszakos módszerekkel) kiépülő Rákosi-diktatúra szolgálatára.